|
Tinilány
Kérdések Rólatok 4.
Kedves Ivan! Szeretett Mindannyian!
A Fő téren állok, kijöttem a lottózóból. Előttem "elhullámzik" egy nem-átlag lány. Tizenéves, egészen biztos. Magas. Nagyokat lép. Öltözéke... eléggé rendhagyó. Fiús, de nem szöges-piercinges sztájl. Pulóvere derekára kötve, hátán jó nagy táska, határozottan súlyos, megtömött.
A Szentháromság-szoborig halad laza, nagyléptű járásával, ott megáll. Hamarosan feltűnik egy még magasabb alak, kisebbeket lép... és... fiúnak tűnik messziről. Igen. Fiú. Egyenesen a lányhoz megy. Hosszú, összeforrott csók. "Gyakorlott" mozdulat - de újból ugyanaz az öröm! Még(!) nagyon örülnek egymásnak. Vajon meddig? És: vajon veszekedtek-e már úgy igazán? Megvolt-e már az első szakítás, azután visszakönyörgés... és újrakezdés?
A fiú gálánsan átveszi a táskát, cipeli tovább, a lány pedig hozzásimul és - némi tétovázás után: elindulnak. Egy irányba... Szerintem nem volt igazán fontos, merre. Csak úgy elindultak. Lényeg, hogy együtt. Meddig együtt? Merre az életben? Milyen szépek és boldogok! Talán sokáig...
Az fontos lenne. Mert: szeretni jó - szeretve lenni még jobb.
- gyöngyös -
2002. április 10., szerda 21:08
|
