Kampány

Felnőttek példájából tanul a gyerek, ugye?
A felnőttek pedig mit csinálnak?
Kampányolnak, választanak.
Másodikosok  "választásosdit" játszanak a szünetekben. Némi vitát váltott ki a haripotter-párt szavazócédulákon való szerepeltetése, amit végül is a többség elvetett, (fő a komolyság) így hát maradtak a füzetlapokból gyártott szavazólapokon a már ismert pártok. Ikszeltek, összesítettek a kölykök. A második szünetben eredményt hirdettek: 98 százalékos többséggel nyert a befutó.
(Egyébként, mint utólag kiderült a százalékarány kiszámítása ütközött a legnagyobb nehézségbe, amihez végül is kénytelenek voltak zsebszámológépet használni)

Az eredmény megszívlelendő, mint ahogyan a módszer is, hiszen a szavazócédulákon az X után mindenkinek meg kellett indokolni a döntést...
Mi lenne egyébként, ha a felnőtteknek a döntésüket meg kellene fogalmazniuk , vagy legalább végiggondolniuk...
S bár "töktitkos" volt a szavazás, mégis mindenki tudta, hogy a másik oldalra ki voksolt. Hiszen még az igazi választás másnapján – bevett szokás szerint – már rég megtárgyalták maguk között, az egészet, akárcsak azt, hogy ki vett új mosógépet, mit kiabált apu a szomszédra, hova mennek nyaralni.

Amúgy meg dívik az emlékfüzet divatja. Valami nagyon szépet akart legjobb barátnőjének egyik kislány, ezért hosszú és kitartó munkával, térben elhelyezve rajzolt neki egy nagy ...szavazóurnát: "Emlékül Dóritól Adrinak."

té