CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. november 21., csĂĽtörtök, Olivér napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Szomszédvár - Régió  

Úgy megmutatnám 8.

A méhészek


Kedves Ivan! Szeretett Mindannyian!


A Zil-sofőr Anti bácsi délután a megbeszéltek szerint felvett minket, hogy hazavisz. Megkértük, tegyen le a vágóhídi nyiladéknál (erdei út), majd onnan gyalog folytatjuk utunkat. Így is történt.

Most itt bandukolunk, tapossuk a homokot, a tegnapelőtti esőnek már nyoma sincs, csúszik ki a talaj a lábunk alól, de azért "araszolgatunk" előre. Hová megyünk? kérdésedre csak titokzatoskodó képpel mosolygok, vonogatom a vállam... meglepetést szeretnék Neked szerezni. (Igaz, tartok is kicsit tőle, nem vagy-e allergiás a méhcsípésre, mert akkor iszkolás el...)

Az erdőben egy tisztáson két kis bádogbódé körvonalai bontakoznak a fák közt, ahogyan közeledünk. Emberalakok "lebegnek", és... kis "dobozok" állnak félkaréjban: a kaptárak.

Az egyik méhész magas, enyhén hajlott hátú, fanyar arcú. Nyugalmazott könyvelő. A másik alacsony, simlis sapkát hord, sokráncú a szeme, és nem tudom, mi volt a hivatása, amíg aktív korú volt - már ő is nyugdíjban.

Bódéik és környékük teljesen jellemzi őket - a kaptárak azonban egyformán rendbentartottak, ápoltak, a méhek egyformán jól gondozottak!! A két ellentétes személyiség olyan szerencsésen egymásra talált, hogy már évek óta "együtt járnak" mindig, évente két helyre települvén, méheikkel. Ide - az Alföld déli "végére" -, valamint fel a Mátrába - azután, persze, vissza haza, Szegedre, ahol élnek.

Az országban az enyhén eltérő éghajlatú területek lehetővé teszik, hogy a "költözés" fizikai és anyagi terheit vállaló méhészek kétszer is sikeresen "arassanak" egy évben. Persze, van aki még többször, még több helyre utaztatja állatkáit - méhésze, aktivitása, kedve, tapasztalata válogatja. Ki tudja, hányféle megfontolás befolyásolja egy-egy méhész saját kialakult gyakorlatát.

A tavaszi virágzás korábban van délen - tíz-tizenkét napos eltéréssel északon. Ezt használják ki a költöző méhészek. A költözés, az persze megint külön izgalom! A pergetés után mindent el kell rendezni, azaz kannákat lezárni, eszközöket megtisztogatni, összepakolni mindent, bódét szétszedni stb... a kaptárakat beesteledvén alaposan lezárni, azután még várni valamennyit, hogy a méhek tényleg biztosan lenyugodjanak, elpihenjenek, majd csendesen, a hangos beszédet kerülve, óvatos mozgatással, nem hirtelen emelve, odaütve stb. fellibegtetni a kaptárakat az autóra, ott jól rögzíteni... és negyed egy-egy óra körül éjjel elindulni északra, a Mátrába, hogy mire megvirrad, s a méhek napi aktivitása beindul, ott már rendben, helyükön álljanak az új, hegyi tisztáson kis otthonaik, a pasztellszín faládácskák, a kaptárak. (Persze, mindezt az ottani települőhely "gazdáival" is előzetesen pontosan egyeztetve...) Azután az ottani kb. két hét elteltével mindezt ismét végigcsinálni: irány - haza.

De most még szó sincs erről. Épp csak néhány napja érkeztek: ide. Az akácvirágzást várják. Az esőnek nem örültek, persze, de szerencsére azóta nincs csapadék, egyelőre szépen alakul jövendő mézük sorsa. Az akácszezon még alig kezdődik, viszont kell ez az előzetes pár nap, hogy a méhek kiismerjék a környéket, mielőtt a munka "dandárja" számukra eljön.

Akkor térjünk vissza most a bódékhoz. Egyik szürkére festett, ez az alacsonyabbiké. Az összecsukható fémasztalkán kenyérhéj, morzsa, piszkos kés, még kétesebb tisztaságú pohár... Széken, dobozon, üres mézeskannán ruhák; egy hihetetlen helyen (mintha csak a falra tapadna) törülköző "lóg", illetve: csak úgy "van". A ház mellett nagy zacskó, benne a szemét már gyűlik.

A másik bódé sötétzöld, kívül-belül szinte villog a tisztaságtól. Élére minden. Tárgyak, "bútorok", függöny a kicsiny ablakon - rendben, harmóniában, katonásan. De: csodálkozzunk! Egyforma a két férfi kopott, kockás, öreg inge. Versenyeznek, csipkelődnek egymással, de... a kicsi azóta meghalt. A nagy sem költözik már... fájlalja hiányát öreg társának...

Örülnek nekem-nekünk. A kicsi huncutkásan, viccelődve - a nagy tartózkodóbban, akár egy serdülőkori viselkedésénél megmaradt, szégyenlős suhanc. Téged méregetnek. Nem illesz a képbe. De aztán kapunk finom lépes mézet!

- gyöngyös -



2002. április 20., szombat 15:28


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület