Jn 10, 1-10 „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló. Aki a kapun megy be, az a juhok pásztora. Az őr kinyit neki, a juhok pedig megismerik a hangját. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Amikor mindegyiket kivezeti, elindul előttük, s a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegen után nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegennek nem ismerik a hangját.” Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de nem értették, mit akart vele mondani. Jézus folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok a juhok számára a kapu. Azok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.

Mind a profi kiszolgálók, mind az amatőr felhasználók gyakran panaszkodnak a szűk, a legszűkebb keresztmetszet miatt. Ez azt jelenti, hogy minden érintkezésnek - most elektronikus, digitális érintkezésről beszélünk csak! - a sebességét ez a varázs-kifejezés szabja meg.
Hiába van valakinek csúcs-szuper számítógépe, nagysebességű modeme és vonala, vannak olyan helyek, ahol az adatok csak vánszorognak, mert az illető kiszolgálónál kisebb sebességre rendezkedtek be, kisebb forgalomra, vagy éppen túlzsúfolt a vonal, többet kellene teljesíteni, mint amit elbír.
Az érintkezés milyenségét - hiszen az adatok kötöttek - meghatározza az a bizonyos keskeny kapu: ami azon át tud menni, az jut el hozzánk, sokszor embert-próbálóan lassan, szinte kivárhatatlanul.
Amint minden hasonlat sántít, úgy ez is. Minden ember valami-valaki felé törekszik. Adva vannak az ajtók, amin keresztül be lehet hozzá jutni, megvannak a feltételek, amelyek mellett átpréselhetjük magunkat a szűk kapun.
Amikor Jézusnak a gazdag emberről szóló hasonlatában a tevéről és a tű fokáról szól, egy természeti képződményről, egy "természetes szűk keresztmetszetről" beszélnek a biblikusok. A mai kor gyermeke magára vonatkoztatja a hasonlatot: csak azok az egyének juthatnak át a kis kapun, akik képesítettek erre: nem születésüknél, hanem életüknél fogva.
Jézus azt mondja, hogy mindenki számára legyen gyanús az a "minőségi válogatás", ahol túlságosan tágra nyitják a nagykaput! Ma sokan ígérnek olcsó és hatásos módokat az üdvözülésre (is). Jézus soha nem tett ilyent: igenis mindig magasra tette a mércét, szűk kaput, szűk keresztmetszetet állított fel, mint a mai biztonsági bejáratok fémdetektorai. Csak egyenként lehet átmenni a kapun! Jézus maga a kapu, a vizsgáló műszer, és azokat a számunkra mérhetetlen mutatókat keresi bennünk, melyek alapján átléphetünk rajta, vagy amelyek alapján kiszorulunk, kiszorítjuk mi magunkat. Minden bejutottnak tudnia kell, hogy "protekció", Isten kegyelme nélkül neki sem sikerült volna az átjutás!
Aki nem ilyen kapun át érkezik, aki nem hozza magával a jézusi kautélákat, azzal valami nem stimmel. Ezért nem változtatható a törvény szellemén semmi, a pont az i-n, mert lazít a követelményeken. A mai levelezőlistákon ezt fundamentalizmusnak, orthodoxiának mondják, és rosszat, megbélyegzendőt értenek rajta.
A kapu pedig ott áll, szűk keresztmetszettel, mert ezzel a mi és a világ állapotát, békés mindennapjait garantálja, ha nem nyitunk hamis-, zsákutcát a széles kapun keresztül.
- DI -