Kitüntették Winkler Gábort- A professzor mindig tanít

    A múlt héten vette át Kecskeméten a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által odaítélt Forster Gyula-díjat a műemlékvédelem és az építészet történet területén kifejtett pedagógiai tevékenységéért. A kiválasztottakat olykor legendák övezik. Dr. Winkler Gábor professzor urat is.

    A Nyugat-magyarországi Egyetem Építéstani Tanszéke tanszékvezető egyetemi tanáráról az a hír járja, hogy akár magánbeszélgetésben pillanatok alatt tanárrá válik és észrevétlenül ismereteket ad át. Volt szerencsénk megtapasztalni nem egyszer, nem kétszer vonaton vele utazva, ártatlannak induló kiránduláson a fertőrákosi turistaszálló tövében, vagy éppen akkor, amikor természetes műemléki környezetben ölelte magához televíziós hallgatóságát, s olyan szépnek tudta láttatni előadásának tárgyát, hogy kedves épületei szinte kihúzták magukat, a nézőt pedig odaláncolta a készülékhez. A legendák persze valóságos elemekből kelnek életre, s ezekben bővelkedik Winkler professzor úr munkássága.
    Nem a hatás kedvéért írjuk, hogy a Forster Gyula-díjra a professzor úr különösen büszke. Indíttatva érzi magát, hogy legalább dióhéjban elmondja nekünk, rajtunk keresztül az olvasónak a műemlékvédelem történetét. A krónikából nem marad ki Vitruvius, majd a régi épületeket becsülő reneszánsz, amely azért a Colosseum köveiből rakott palotákat. Előnkbe jön a múltból az olasz műemlékek megmentéséért hadakozó német Winckelmann, majd a nemzeti érzéssel párhuzamosan kialakuló európai műemlékvédelem.

    Winkler professzor úr nem hagyja, hogy fontos magyarországi fejezetek kimaradjanak számunkra. Előkerülnek a hazai műemlékvédelem megteremtéséért küzdő tizenkilencedik századi soproni orvosok, természet-búvárok, s máris a legszemélyesebb vizekre evezünk. Talán azért, hogy igazolva lássunk egy, a professzor úrnak szóló könyvajánlást: “Szeretettel dr. Winkler Gábornak, aki a rideg századfordulón az önzetlen segítségnyújtás, a sokfelé figyelő szeretet példája.”

    Legenda, hogy azért lett építész, mert nagyon szerette híres építész édesapját, Winkler Oszkárt és annak tevékenységét. A családban ma két építész van. Winkler Gábor mellett a testvér. Barnabás szintén országos hírű tervező.

    Dr. Winkler Gábor építészeti hivatása mellé szervesen kapcsolódik a pedagógusé. A család, pontosabban három öccse mindig is úgy tartotta őt számon, hogy mindent el tud magyarázni, hogy jó pedagógiai érzékkel rendelkezik. A balatonfüredi állomáson mégis nemet mondott 1964-ben a fehér nyári öltönyt, csokornyakkendőt viselt Weichinger Károly Kossuth-díjas építésznek, amikor az a műegyetemre hívta tanársegédnek. A sorsát azonban nem kerülhette el.
    Egyszercsak Szűcs Gitta építész tanár kérésére előadásokat kezdett tartani a műegyetem városrendezési tanszékén. Docensi állása volt. A nyolcvanas évek végétől a győri Széchenyi Főiskolán az építészet történetéből, településtörténetből és műemlékvédelemből készítette elő az egyetemi akkreditációt. Ugyanakkor modern építész akart lenni. Üzemcsarnokokat tervezett Győrött, Sárváron, Mosonmagyaróváron és Budapesten.

    Döntő fordulat életében az 1974-es év, amikor megbízták Pápa műemléki városrészeinek helyreállítási tervezésével. Ekkor alakult ki a meggyőződése, hogy a műemlékvédelem csak városméretekben hatásos. Felismerése megfordította a magyar városrendezést, annyira újszerű volt. Pápa, Győr és Székesfehérvár példája nyomán vált a tudományos előkészítés, a történeti értékek feltárása szakmai kötelezettséggé. Újabb évszám és állomás az 1982-es ICOMOS kongresszus Kecskeméten, ahol az elmúlt száz év műemlékeinek a védelme volt a központi téma. Winkler professzor “asztalra rakta” száz esztendő műemlékeinek vizsgálati anyagát, az “ötkilós Winklert”. Meghirdette a helyi műemlékvédelem fontosságát, amelyből 1998-ban törvény lett. A közbevetésre, hogy mekkora legyen a regisztrált műemlékek listája, kész a válasszal: jó listát kell csinálni, amely reális értékfel-mérésen alapszik és nem elfogult.

    A Winkler-féle jegyzék megjutalmazza az őszinte kiváncsiságot. Elárulja, hogy a ma építészete a jövő műemléke. Pedagógiai tanulsága az is, hogy a modernség nem jelentheti a régi megsemmisítését. A jövőt kell stílszerűen szólva ráépíteni a múltra. Érdemes megkérdezni a professzor urat, miben látja a pedagógus felelősségét, mert szívhez szóló, szeretetteljes választ ad. Először is örömmel regél arról, hogy a tanítványai tehetségesek, nyíltak, jó vitapartnerek, akiknek módjuk van a helyes szemlélet elsajátítására. Naponta hallják a professzor úrtól, hogy ne osszák a vi-lágot modernre és régire, együtt lássák az egészet. A saját koruk nyelvét beszéljék és ne akarják maguk alá gyűrni a régit. Teljes életre és építészetre törekedjenek. Ezt a szemléletet igyekszik a Forster Gyula-díj kitüntetettje továbbadni a soproni, a buda-pesti, az erdélyi, a bécsi egyetemen, ahol kivételes személyiségével erősíti az örök pedagógusról szóló legendát.

P. M.

Winkler Gábor professzor úrnak, akinek értékes írásait a cyberpress.sopron.hu olvasói is számtalanszor olvashatták s, aki az Internet-Sopron Egyesület munkáját is mindig önzetlenül támogatta, szerkesztőségünk külön gratulál a Forster Gyula-díjhoz.