Minden ember boldog akar lenni, de a boldogságot az különböző utakon keresik. Az egyik legalapvetőbb emberi igényünkre Jézus kínálja az igazi megoldást, aki azt tanítja: Mennyei Atyánk mindnyájunkat meghívott az örök élet boldogságára, és ő az, aki által eljuthatunk hozzá, az örök élet boldogságára.

Az emberek többsége itt a földön szeretne boldog lenni. Ez részben meg is valósulhat, hiszen boldogok vagyunk, ha örömmel tölt el valami, jól érezzük magunkat, de ugyanakkor megtapasztaljuk, hogy a földi boldogság mindig véges. Ezért van olyan sok csalódott, kiábrándult ember, aki sokszor érzi úgy, hogy becsapták, jólétet ígértek neki és végül mégsem valósultak meg álmai. Ez érthető, hiszen az ember mindig többre vágyik: maradandó, örök boldogságra, arra a boldogságra, amelyet egyedül Isten adhat meg nekünk.

Erre a boldogságra hív meg minket Jézus, aki azt kívánja, hogy kövessük őt, éljünk tanítása szerint, szeretetben, teljesítsük mindennapi kötelességeinket, így viszonozzuk szeretetét, mert az igazi boldogság Isten ajándéka, de csak azok érhetik el, akik elfogadják Isten szeretetét és vállalják életük keresztjét, akik hajlandók nemcsak imádkozni és templomba járni, hanem a mindennapi életüket is Jézus tanítása szerint berendezni. Nagy baj lenne, ha mi keresztények is elfogadnánk ennek a világnak az alapelvét, amely szerint mindent a szabad piacnak kell szabályoznia, ha a pénz, az anyagi érdek kiszorítja a közéletből az erkölcsi értékeket.

Azt valljuk, hogy Isten a mi Mennyei Atyánk ennek a világnak tervezője, alkotója. Ő tudja, hogy mi válik javunkra, s ha elfogadjuk tanítását, akkor már a földi életünk is boldogabb lesz, hiszen lesz értelme még a szenvedésnek és az áldozat vállalásnak is. Isten országának pedig legfőbb törvénye a szeretet, amelynek meg kell nyilvánulnia mind a családok életében, mind a mindennapi kötelességeink teljesítésében, mind pedig a mindennapi életben, legyen szó közlekedésről, vagy bármi más közéleti kérdésről.

Azt mindenki természetesnek tartja, hogy a családok alaptörvénye a szeretet. Az élet azonban azt mutatja, hogy a mai önző világ még a családok életét is meg tudja rontani, hiszen nem véletlen az a statisztika, amely szerint ma nálunk 100 házasságkötésre 50 válás jut. Elsősorban nekünk keresztényeknek kellene arra törekednünk, hogy családunk életében valóban a szeretet legyen a főparancs, hogy ne legyünk egymással szemben önzők, tudjunk megbocsátani egymásnak, gondolkodjunk keresztény módon a családtervezés és a gyermeknevelés kérdéseiben. Ez a világ magától nem lesz jobbá, csak akkor, ha mi keresztények, Isten kegyelmével együttműködve megszenteljük családjaink életét azzal, hogy Jézus tanítása szerint önzetlen szeretetben élünk.

Ugyanez vonatkozik az egész társadalom életére. Mennyivel könnyebb lenne az életünk, ha az emberek nem önző módon, hanem szeretettel teljesítenék kötelességeiket… Mennyivel kevesebb baleset és megbántás lenne, ha egy kicsit jobban figyelnénk egymásra… Igen, hitünk tanítása szerint az erkölcsi törvényeknek megfelelően kellene berendezni az egész társadalom életét. Az emberek boldogulása elsősorban nem gazdasági, hanem erkölcsi kérdés, ezért mindnyájunknak szüksége van életünk keresztény szemléletű megújítására.

Vannak életünkben olyan időszakok, amikor ezekre a kérdésekre még tudatosabban oda kell figyelni, hiszen nem mindegy, hogyan akarjuk megoldani a mindennapi élet problémáit. Nekünk keresztény embereknek feladatunk, hogy Krisztus tanúi legyünk a világban, ahogy a bérmálási ígéret is megfogalmazza: fegyelmezetten élek, - kötelességeimet becsülettel teljesítem, - embertársaimat jóindulattal szeretem, - családomban keresztény módon élek.
Kövessük Jézust már földi életünkben, hogy részesei lehessünk boldog örök életének.

Dr. Rédly Elemér
városplébános