Jn 14.15 - 21 Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat, én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri. De ti ismeritek, mert bennetek van és bennetek marad. Nem hagylak árván benneteket, hanem visszajövök hozzátok. Rövid idő, s a világ nem lát többé, ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok majd. Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek. Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki.”

Mindig is foglalkoztatott a gondolat: egy fogyatékosnak mennyire fogyatékos a világa?
Azt kezdettől észrevettem, hogy a teljességre való törekvés mindig megvan bennük: a vakok TV-t "néznek", a süketek szájról olvasnak, táncolnak, a részlegesen bénák segédeszközökkel szinte hihetetlen sportteljesítményekre képesek.
Ennek analógiájára arra gondoltam, hogy istenképüségünk ellenére mi vajon mennyire látszunk fogyatékosnak Jézus és a teljes Szentháromság előtt? Mennyire egy parányi töredékét észleljük a világnak? Mi minden marad előttünk láthatatlan és hallhatatlan? Hiszen a legegyszerűbb fizikai jelenségek észleléséhez is segédeszközöket kell gyártanunk, és még mennyi mindenhez nincs eszközünk!
Jézus együttérző magatartása is arra utal, hogy híjában vagyunk a teljesség észlelésének. A sci-fi-kben párhuzamos világoknak nevezett képzelt valóság létezik, immár időtlenül, és "átjárásunk vagy egyáltalán nincs, vagy csak korlátozott", segédeszközökhöz kötött. A példa, a párhuzam méltatlan, de talán megvilágosítja Jézus szándékát: segítséget adni az embernek, hogy ne kelljen egy nagyon is időhöz kötött, korlátolt létezésben tovább léteznie, miután egy generációban megtapasztalta Isten személyes jelenlétét.
Igen, vannak más típusú "átjárók" is, az írások és Jézus is óva int ezek használatától, mint vak embert a szakadék "megtapasztalásától" vagy süketet a villamos utolsó csengetésétől.
Eszközként ajánlja fel Magát, a Lelket és közvetett formában az Atyát, hogy vezetőnk legyen a világnak egy olyan mezsgyéjén, ahol nem szakad meg a kapcsolat Isten és ember között.
Már több esetben is elmondta, de most újból megerősíti az élet fogalmát. Ő egészen más, kiterjedtebb körben használja, megkülönbözteti a puszta létet, a vegetálást, mely egy sajátos, emberi módon végezve sem több annál, amit "érzékszervi fogyatékosan" teljesnek érezhetünk, és beszél az életről, mely belekapcsol már most is valamilyen formában az Isten életébe, az örökkévalóságba.
Hihetetlen dolog, és óriási lehetőség. A bizonyíték nem kevesebb, mint az, amit az elmúlt kétezer év folyamán sokan megéltek, és erről tanúságot is tettek. Ha már Neki nem hittünk, akkor nekik...?
- DI -