Ma Jézus mennybemenetelének ünnepén azt ünnepeljük, hogy Jézus Krisztus aki értünk emberré lett és meghalt a kereszten, valóban feltámadt, és földi küldetését befejezve visszatért mennyei dicsőségébe. Ő az, aki elhozta nekünk mennyei Atyánk üdvözítő örömhírét, és megváltó szenvedésével, halálával és feltámadásával megnyitotta számunkra az örök üdvösség útját.

Amikor Jézus mennybemenetelekor a felhő eltakarta őt az apostolok elől, az angyalok ébresztették rá őket arra, hogy nem várhatják Urunk visszatértét égre emelt szemmel, hanem el kell végezniük az Úrtól kapott feladatot, hirdetni az örömhírt a világ végéig. Így nekünk mai keresztényeknek is égre néző, de földön járó embereknek kell lennünk.

Ha körülnézünk a világban, akkor azt látjuk, hogy minden vallásnak lényeges eleme: hogy hisznek Istenben, hisznek az örök életben, és azt vallják, hogy örök sorsunk valamiképpen attól függ, hogy hogyan élünk itt a földön. Ezért minden vallásnap alapvető törekvése, hogy valamiképpen kapcsolatba tudjon lépni Istennel, keresi, hogyan juthat el hozzá, mit kell tennie, hogy kedves legyen előtte.

Ebben a szemléletben a kereszténység lényegesen különbözik minden más vallástól, mert nekünk már nem kell keresnünk Istent és a hozzá vezető utat, hiszen Jézus Krisztus személyében közénk jött, igazolta, hogy Ő valóban az Isten Fia, aki szeret minket, Ő az, aki elvezet minket az örök életre, ha naponta felvesszük keresztünket és követjük őt.

Ebben a világban minket égre néző és földön járó keresztényeket sokan álmodozóknak tekintenek, és csak mosolyognak rajtunk, akik hiszünk az örök életben. Felmerülhet a kérdés, vajon mit tudhatunk meg pusztán józan eszünkkel az örök életről?

Fontoljunk meg egy példát: Egy apa így szólt a fiához: "Fiam, neked van eszed, csak az a baj, hogy nem szeretsz tanulni. Van egy javaslatom, fogj neki a tanulásnak, és ha a tanév végére tiszta jeles lesz a bizonyítványod, akkor kapsz tőlem egy kerékpárt." A gyereknek megtetszett az ötlet, és hozzáfogott a tanuláshoz. Amikor egymás után kapta a jó jegyeket, még szorgalmasabban tanult, és sosem kockáztatta meg, hogy mulasztással rossz jegyet szerezzen magának. A tanév végén örömmel vitte apjának a tiszta jeles bizonyítványt és kérte az ígéret teljesítését. Mire az apja így válaszolt: "Eszemben sincs, csak azért mondtam, hogy tanulj." - Ha egy apa így tesz gyermekével, aligha nevezhetjük becsületes embernek.

A mindennapi élet tapasztalata bizonyítja, hogy minden ember boldog akar lenni. Ha tehát Isten, aki minket teremtett, mindnyájunkat olyannak teremtett, hogy keressük a boldogságot, és azt a földi életben nem találhatjuk meg, akkor nyilván van valami szándéka velünk halálunk után, különben miért teremtett minket ilyennek. Nincs egyetlen olyan ember sem, aki azt mondja, nekem már elég volt a boldogságból, köszönöm, nem kérek többet. Végül a földi élet senkit sem tesz maradéktalanul boldoggá, mégis meg kell halnunk. Isten a mi mennyei Atyánk nem tehet úgy, mint a példabeli apa. Így következtetünk arra, hogy az örök élet valóság és nem a képzelet játéka.

Az ember világa több, mint amit a természettudomány vizsgálni tud. Az emberi tapasztalat akkor is a valóságos világot tapasztalja meg, amikor megtapasztalja a jóságot, a szeretetet, a hűséget. A házasságban is ilyen tapasztalatokra alapoz az ember életre szóló döntéseket. A vallásban, a hitben a hívő ember az Istentől várja élete kérdéseinek megoldását, és ennek alapja nem emberi elképzelés, hanem Isten igazságossága és hűsége.

Mi következik mindebből? Az, amire Szent Pál apostol tanít a kolosszeiekhez írt levelében: Testvérek: Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre. Öljétek meg tagjaitokban azt, ami földies: az erkölcstelenséget, a tisztátalanságot, az érzéki vágyakat, a bűnös kívánságokat és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás. Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul. Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak. Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. (Vö. Kol 3,1-14.)

Dr. Rédky Elemér
városplébános