|
Költözködés 1. (Lélekben)
Kérj egy dobozt?
Kedves Ivan! Szeretett Mindannyian!
Átlagosan keveset költözünk, mi magyarok. Mondják... Akinek nem inge stb. Vannak azért kivételek, igaz?
A tavasz és a nyár az "ideális" költözködő-idő - látszik ez utcánkon is. Jönnek-mennek a "népek", bútor fel, bútor le, s nem volt ez máshogyan tavaly, tavalyelőtt és azelőtt sem.
De vajon mikor kezdték az egészet intézni? Lehet, hogy már évekkel ezelőtt - gondolatban. Mert a költözködés sohasem úgy kezdődik: kérj egy dobozt - hanem egy ötletkével, amiből kicsinyke vágy ébred a mozdulásra, azután az ötletke ötletté vérmesedik, az elvágyódás is növekszik, majd szándék születik (ilyenkor kezdődik a hirdetések nézegetése újságban, hirdetőtáblán, újabban neten stb.), aztán jön a döntés, amiből már kemény akarat sarjad - és a dolog beindul.
Nem felejtettem el természetesen az egész nagy játszma anyagi oldalát, hogy felejtettem volna - csak hát ez annyira egyedi, személyekre-családokra szabott, hogy inkább nem mennék bele...
Cáfoljanak meg, ha tudnak - de: az egész költözködés lelke a nő (anya, feleség, ifjú feleség, ifjú anya). Mindjárt itt, az elején, lélekben.
Mennyi előkészület kell egy egyszerű másnapi ebédhez is, hát még az ilyen nagy "hadmozdulathoz", mint amilyen a költözködés! Sorra veszi az ember a helyiségeket, az azokban leledző bútorneműt, aztán: kinyitja a szekrényt... vagy kihúzza a fiókot... Hm. A többit mindenki úgyis tudja magától. Ez, a lélekbeni költözködés furcsa érzelmi húrokon játszik lelkünkben... minden eszünkbe jut tárgyak kapcsán, előkerültén... ha van hallgatóság, hát mondja is az ember a sztorikat, régi eseteket... Lelki és időigényes. Itt az elején. Nem árt tehát jó időben elkezdeni :)
A selejtezés általános rendrakást eredményez. Aki azt hitte, pedáns háziasszony, most lepődik csak meg igazán, mennyi "kacat" gyűlt fel nála is. A jó holmik elajándékozása kedves feladat. Ha nincs kinek - megy le, a kuka mellé zacskókban. Aztán a környék szid minket, a "kukabúvárok" ugyanis nagy rumlit hagynak holmink "kiértékelése" után... Hát igen. Ez már nem a mi hibánk... Igazán.
A rend után ismét a gondolkodás fázisa jön: évszaknak megfelelően lehet kétfelé bontani a "cuccot", a most úgysem hordjuk-ra és a folyamatosan felvesszük-re... Zacskók kövérednek, edények is kerülnek a ruhásszekrény aljára, hogy majd együtt tesszük el őket, ne törjenek (nekem személy szerint abszolút bevált a legjobb, legféltettebb tányér- és pohárfélék ruhák közt dobozba rámolása - soha nem sérült semmi).
Eközben, persze, folyamatosan zajlanak a hivatalos teendők, az igazi, kemény ügyintézés, kinek milyen: hivatalos papírok beszerzése, tárgyalás ügyvéddel, lakás megtekintése, lefoglalózása, bérlakás ügyeinek intézése, az ottani állapotok (várható új életterünk) felmérése stb. stb., ez is már legalább annyira szerteágazó, akár az anyagi oldala minden költözködésnek... és, persze, az álmodozás is ilyenkor zajlik. Álmodozás a milyen lesz-ről, a jó lesz-e latolgatása, a biztos, hogy elmenjünk(?) utoljára felvetése..., és... az új barátok, új helyzetek elképzelése... vágy jó kapcsolatokra új ismerőseinkkel... óhajtása a minden simán menjen-nek... és... mennyi-mennyi vágy még, mindenkinek személyre szabott és nagyon kinyilvánított, nagyon-nagyon közreadott - vagy éppen titkos, legeslegtitkosabb: és ettől olyan édes, ettől olyan varázslatos életünknek ez a nagy koncentrálást, kellő alaposságot, fizikai állóképességet, s nem utolsósorban elegendő türelmet igénylő darabkája, ami után ÚJ, valami új, valami nagyon várt kezdődik.
- gyöngyös -
2002. május 14., kedd 18:06
|
