Meteor csillagászati hírek
2002. május
1. rész

Hullámok egy fiatal csillag körül

Az LL Orionis az 1500 fényévnyire található Orion-ködbe beágyazott tucatnyi fiatal változócsillag egyike, látszó fényessége szabálytalanul változik 12 és 13,5 magnitúdó között. A Hubble Űrtávcsovel még 1995 februárjában készítettek róla felvételeket, melyeket most hoztak nyilvánosságra a Hubble Heritage program keretein belül. A képeken meglepő részletességgel látszik a csillagról kiinduló csillagszél és az Orion-köd középpontjából lassan kifelé áramló anyag kölcsönhatásakor keletkezo fejhullám. A vízfelszínen hajók által keltett fejhullámokkal ellentétben az LL Ori körüli szerkezet a tér minden irányában különböző, ezért látunk érdekes filamentáris alakzatokat a csillag körül. Ezekkel a megfigyelésekkel a csillagkeletkezést kísérő komplex folyamatokba kaphatunk újabb bepillantást. (STScI-PRC02-05, Ksl)

A harmadik szerviz

Sikerrel befejeződött a Hubble Űrtávcső harmadik szervizelése is. A Columbia űrrepülőgép március 1-jén startolt, az űrhajósok egy hét leforgása alatt öt űrséta során a HST-t új berendezésekkel vértezték fel. Komoly energetikai fejlesztések történtek, a régi napelemet ismét újakra cserélték (a régiek összecsavarása ezúttal nem járt problémával). Emellett új energia elosztó rendszert (power control unit, PCU) is kapott a távcső. Utóbbi beüzemeléséhez teljesen ki kellett kapcsolni a HST-t, amire 1990 óta nem került sor. A kedvezőbb energiagazdálkodás ezentúl több muszer-együttes használatát teszi lehetové. Eltávolították a Halvány Objektum Kamerát (Faint Object Camera, FOC), helyére egy új detektor került (Advanced Camera for Surveys, ACS), amit Fejlett Kutató Kamera névre lehetne lefordítani. Lényegesen megnőtt a látómezőés az érzékenység is az új érzékelő révén.

A Közeli Infravörös Kamera és Multi-Objektum Spektrométer (Near Infrared Camera and Multi-Object Spectrometer, NICMOS) új hűtőrendszert kapott, amivel ismét maximális teljesítményt nyújthat. Több kisebb javítás után március 8-ára sikeresen befejezték az összes kitűzött feladatot. A HST most 30%-kal nagyobb erőforrásokkal gazdálkodhat, mint bármikor eddigi működése során. (Sky and Tel. 2002/3 - Kru)

A Világegyetem színe

A 2dF vöröseltolódás kutatóprogram keretében több mint 200 ezer csillagváros sugárzását vizsgálták. Mivel ezek a Világegyetem egészének már nem elhanyagolható mintáját képezik, a kutatók megkísérelték eloállítani a "Világegyetem színképét". A kísérletben a Sloan Digital Sky Survey eredményeit is felhasználták. Összegezték a rögzített sugárzáseloszlást, amelynek eredményébol megbecsülhetjük, milyen "színe" van a Világegyetemnek.
A szín meghatározását nehezíti, hogy az emberi szem különbözo fényviszonyok mel-lett ugyanazt a hullámhosszt eltéro színunek látja. Egy jó, átlagos közelítés alapján enyhén barna árnyalatú világos, pasztell sárga "színunek" adódott a Világegyetem. (Sky and Tel. 2002/3. - Kru)

A legtávolabbi galaxis

Esther Hu (University of Hawaii) és kollégái a 10 m-es Keck-teleszkóppal az Abell 370 jelzésű, kb. 6 milliárd fényévre lévő galaxishalmazt vizsgálták. A gravitációslencse-jelenség révén egy távolabbi háttérgalaxist is sikerült megfigyelniük a halmaz közelében. A kérdéses objektum a látható tartományban nem, csak az infravörösbe eltolódott Lyman- sugárzás hullámhosszán mutatkozott. Az utóbbi intenzív csillagkeletkezésre utal. A vöröseltolódása alapján a galaxisnak az Ősrobbanás utáni 780 millió éves állapotát látjuk, ami 50 millió évvel kevesebb az eddig ismert legfiatalabb kvazárénál. A 8,3 m-es Subaru teleszkóppal készült infravörös megfigyelések alapján a csillagkeletkezés sebességére is próbáltak következtetni. Bár az utóbbi eredmény igen bizonytalan, a becslés alapján évente kb. 40 naptömegnyi anyag alakulhat csillagokká a távoli galaxisban. (Astronomy 2002.03.07. - Kru)

A legfiatalabb szuperhalmaz

A kozmológia egyik fontos kérdése: mikor és hogyan keletkeztek a galaxishalmazok és azok még nagyobb csoportosulásai, a szuperhalmazok. Sandra Savaglio (Johns Hopkins University) és kollégái az ESO VLT rendszerével egy olyan szerkezetet találtak, amely valószínűleg 12 milliárd évvel ezelőtti, azaz az Ősrobbanás után kb. 3 milliárd éves állapotot mutatja. A megfigyelés érdekessége, hogy az MS 1512-cB58 jelű galaxis környezetében messze több anyag van hidrogénfelhők formájában, mint ami elméletileg várható. Az anyag valószínűleg idővel galaxisokká, galaxishalmazokká tömörül, így elképzelheto, hogy a megfigyelt szerkezet egy kialakulóban lévő szuperhalmaz. (space.com 2002.03.11. - Kru)

Portermelő kettős

A WR 112 egy 14 ezer fényév távolságban lévo kettős rendszer, amely egy O színképtípusú égitestet és egy Wolf-Rayet csillagot tartalmaz. A 8,1 méteres Északi Gemini Teleszkóppal az infravörös tartományban a két nagytömegű égitesttől távozó, nehéz elemek-ben gazdag poros csillagszelet tanulmányozták. A két csillagszél egymással találkozva lökéshullámfrontot hoz létre. Az anyag itt összepréselodik, és nagy mennyiségu por képződik, a megfigyelések alapján nagyobb szemcseméretben, mint azt az elméletek előre jelzik. Ezek a lökéshullámból idovel kikerülnek, a Wolf-Rayet-csillag szele elfújja őket, és a kettős mozgása révén hatalmas spirális szerkezetet alkotva távolodnak. Az anyagot jelenleg a kettostol 12 ezer Cs.E. távolságig sikerült nyomon követni. (Astronomy 2002.03.10. - Kru)

A halo áramlásai

A Sloan Digital Sky Survey eredményeit már számtalan kutatásban felhasználták. Ezúttal Brian Yanny (Fermi National Accelerator Lab) és kollégái a halóban lévőégitestek csoportosulásait, mozgását tanulmányozták. Közismert, hogy a Tejútrendszer halójában "számos csillagáramlás" található, amelyek egykor behullott gázfelhők, vagy kisebb galaxisok maradványai. Az új felmérés megerősíti ezt a tendenciát, sőt az eddigiek-nél több és fontosabb ilyen csoport létezésére utal. Eszerint a halo kialakulásában döntő szerepük lehetett a közeli intergalaktikus felhőknek és kísérőgalaxisoknak, amelyek elsősorban a kezdeti néhány milliárd évben juthattak Tejútrendszerünkbe. (space.com 2002.01.14. - Kru)

Lassan forgó Ősköd

A csillagkeletkezés során az egyes zsugorodó gázfelhők összehúzódásuk során egyre gyorsabban forognak. Leo Blitz és Erik Rosolowsky (University of Califor-nia) az Andromeda-galaxis aktív csillagkeletkezési régióit vizsgálták a rádió tartományban. Meg-figyeléseik alapján az itt található zsugorodó felhők forgási sebessége az elméletileg előre jelzett értékeknek csak kb. 10%-a. A nagy eltérés arra utal, hogy kezdeti perdületük, impulzusmomentumuk jelentős részét elvesztik az összehúzódás során. Erre a legegyszerűbb mód a mágneses tér segítségével nyílik, amikor a felhőből kiágazó erovonalak révén a forgó köd a környezetének adja át mozgási energiája jó részét. (space.com 2002.01.04. - Kru)

Egy kép hat távcsőből

Elso alkalommal sikerült hat, egymástól független teleszkóp segítségével egyetlen képet összeállítani az optikai tartományban. A Lowell Obszervatóriumban található kísérleti interferométerrel (Navy Prototype Optical Interferometer) az Virginis rendszert vizsgálták. A 130 fényévre lévő hármas csillagrendszer két szoros, egymástól kb. 5 milliívmásodpercre lévo tagját is egyértelműen sikerült különválasztani. (space.com 2002. 03.11. - Kru)

A hírek a Meteorból, a Magyar Csillagászati Egyesület lapjából származnak.