Jn 20,19-23 Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.”

Az Úr megjelenik a tanítványoknak.
Oldalát mutatja, miként azt Tamásnak is tette. A stigma, a megjelöltség tehát Krisztus ismertetőjele; arról lehet megismerni az evangélium szerint (a kenyértörésen kívül).
Mi akkor a tanítványság jele? Vajon mindenki viselheti az öt szent sebet? Nem, hiszen sem dolgozni nem lehet vele, s akik részesültek benne, azok is takarták, és mondták, hogy valóban nagyon fájdalmas, a köznapi életet tényleg akadályozó jelek ezek. Valamiképpen mégis stigmatizáltak, megjelöltek vagyunk. Pilinszky egyik "kötelezően" használt hasonlata, szimbóluma ez a kifejezés, mellyel a "hétköznapi" megkülönböztetettséget jelölte.
A kérdés önmagát adja: miért, megkülönböztetettek a keresztények?
A lehető legdiplomatikusabb a válasz: igen is meg nem is. Közös-séget alkotnak, mégpedig a szentségek, de főleg a Lélek vétele által. Hatalmat kapnak a szolgálatra, melyet ugyan különbözőképpen értékelnek, de a lélekben való élet egységes szemléletét, annak fontosságát éppen az elmúlt évtizedek karizmatikus közösségei bizonyítják. Ahogyan a Lélek, nem nézve mely történelmi egyházhoz tartozunk, "végigsöpört" a Földön, mindenkit, aki rászánta magát, megújítva, az valami csodálatos dolog!
Közösek abban is, hogy a bűnbánat (vagy bűn) stigmáját viselik a homlokukon, de csak addig, amíg a jézusi parancsnak, a szolgálatra született hatalomnak a megbocsátó folyamába nem vetik magukat A legfontosabb jellemző azonban az életvitelükben, hogy érzékeny lelkiismerettel dolgozzák fel a mindennapok történéseit.
Megkülönböztetettek abban is, hogy tudatosan élik egyéni életüket. Tudják, ismerik számon-tartottságukat, tisztában vannak vele, hogy különbözők az adományok, különbözők a talentumok, a lélek szerint különbözők a stigmák is. A másságot a mindennapi életben manapság meglehetősen szabadon kezelik, már az arra "kötelezettek" sem tudnak különbséget tenni másság és szabadosság között. Márpedig a keresztényeket a másság elviselésére (nem dicsőítésére és propagálására) kötelezi Jézus, ahogyan Gyökössy Bandi bácsi egyik kedvelt idézetét citáljuk nap mint nap: "Viseljétek el egyMÁST!"
A szójáték azonban komolyra fordul, mihelyst a konkrét alkalmat, a kívül rekedt egyént, az adott helyzetet kell bekormányoznunk a közösség kikötőjébe.
A születésnapon (az Egyház születése napján) meg kell kérdeznünk magunktól, hogy általunk milyen lett, milyenné vált az Egyház! Kérjük a Lelket, hogy egyre több, egymástól talentumban és stigmában különböző felnőtt keresztény legyen közösségben, kicsiben és nagyban. Hogy Jézus megjelenjen előttünk, hogy a stigmáink, melyeket szenvedve, egyénenként másképpen, más helyen, más-más tolerabilitással, de viselünk, egyszer majd átrendeződjenek, ebben is hasonlóvá téve bennünket a Mesterhez!
- DI -