|
Az érték fogalmáról
Mese gyermeknapra - felnőtteknek...
Kedves Ivan! Szeretett Mindannyian!
Rámolgatok így a tél szerencsés végeztével, selejtezem ki a már nem kellő ruhadarabokat, tárgyakat... és kezembe akadt egy olvasókönyv. Ez minden ilyen évi selejtezést átvészel, aztán hol ide, hol oda tüntetem el, mintha legalábbis szégyellném, hogy újra és újra megkegyelmezek neki. Egy valami miatt tétetik el újból és újból. Egyetlen szlovén népmese okán. Különös hangulatú, képvilágú, misztikumba hajló felnőtt-mese ez...
Saját régi olvasókönyvemben az A kalács című történetet szerettem, mely Victor Hugo nyomán íródott. Gyermekemében ez lett a kedvencem. Megosztom most Önökkel, felnőttekkel - így gyermeknap előtt...
A négy muzsikus
Négy muzsikus járta a falvakat, muzsikált a kocsmákban, így kereste a kenyerét. Egy napon elérkeztek egy várromhoz. Holdvilág öntötte el a romokat, s a vár ablakaiból faágak nyúltak kifelé. Így szólt akkor az egyik muzsikus:
- Barátaim, adjunk szerenádot a vár egykori lakóinak.
A többiek elfogadták a javaslatot, s eljátszottak együtt egy vidám ugróst. Amikor befejezték a muzsikálást, kilépett a romok közül egy picinyke öregember, megköszönte nekik a muzsikát, és adott mindegyiknek egy diófaágat.
- Vigyétek el a gyerekeiteknek ezeket az ágakat - mondta az öregember.
A muzsikusok elvették a diófaágakat, de útközben eldobálták őket, és nagyot nevettek az öregemberen.
- Egyebet is adhatott volna. Mihez kezdtek volna a gyerekek ezekkel az ágakkal, hisz van ilyen otthon is elég.
Csak egyikük tette a zsebébe az ágacskát, és adta oda a gyerekeinek, amikor hazaért.
Másnap reggel odaszaladtak hozzá a gyerekei, és csodálkozva kérdezgették:
- Miért hozott édesapánk ilyen kemény diót? Egyiket sem bírjuk feltörni. Pedig olyan szép sárga mindegyik. Még sohasem láttunk ilyen diót.
A muzsikus csodálkozta nézte a diófaágat, amely tele volt aranydióval. Elsietett, hogy elújságolja a csodát társainak. Mikor azok meghallották, elszaladtak megkeresni saját ágacskájukat. Egész álló nap keresték a fűben, de végül üres kézzel kellett hazamenniük.
Így tanulta meg a három muzsikus, hogy a legszerényebb ajándékot sem szabad megvetni.
- gyöngyös -
2002. május 23., csütörtök 18:53
|
