"Elkezdünk dolgozni, aztán - ahogy mondani szokták - majd meglátjuk."

Rohan a világ, s mi benne rohanunk. No, szépen átköltöttem az ismert mondást, de mit tegyek; valami ilyesmit érzek, amikor új rovatunkat ajánlom szeretettel tisztelt olvasóink és látogatóink szíves figyelmébe.

Azt írom, rohanunk..., miközben csendben üldögélek idehaza naphosszat, hát akkor hol itt a rohanás? - kérdezhetnénk. Nos egy váratlan fordulatot véve; olyan lehet ez, mint amikor ész nélküli futkosás helyett a labdát futtatják, gyorsan továbbítva egymásnak a labdarúgók egy színvonalas mérkőzésen. Csak itt a pályát úgy hívják: internet, a labda pedig maga az információ. Bár a "játékosok", azaz az internetezők száma még kialakulóban van, de focitörténelmünk sem mindjárt az Aranycsapattal kezdődött...

Aztán ez az egész másfajta világ az interneten - amiről Göncz Árpád köztársasági elnök úr is úgy beszél, mint a jövő évezred kommunikációjáról - korábban elképzelhetetlen, ám annál egyszerűbb megoldásokat ad dolgokra, a nélküle létezett, előző időszakhoz képest. Sokszor eszembe jut, amikor 1991-ben két országos lapnak tudósíthattam, mennyivel könnyebb, gyorsabb és kényelmesebb lett volna a dolgom, ha akkor már lett volna internet! Ennyit a múltról.

Rohan a világ, s mi benne rohanunk... vasárnap reggel felébredve csak bekapcsolom a gépet, és az internet-világ bármely pontján élő honfitársammal levelezhetek, beszélgethetek, akiktől ugyanezt a fajta érzést és lelkesedést tapasztalom, miszerint óriási dolog szétszóródva is bármikor kapcsolatba kerülni, az itthoni híreket szinte azonnal megtudni!

És 15 hónapot rohanással eltöltve a világhálón, az újságíró ember is már csak olyan, hogy hamar megszokja a jót és még annál is többet, sőt jobbat képzel el. Miután egyre több kolléga e-mail-címével találkoztam a világ különböző internetes listáin, összeállt bennem egy konkrét elképzelés. Az ötletet körlevél formájában eljuttattam külföldön élő magyar újságírók elektronikus címére. Arra kértem őket, hogy idejük és kedvük szerint - ha tehetik - gazdagítsák szerény lapunkat magyar vonatkozású tudósításokkal. (Ma már, a számítógép elterjedtsége folytán nem sok plusz munkát jelent egy anyagot tartalmazó file-t e-mail-ben még egy helyre továbbítani.) Nos ketten - vérbeli profi kollégákról van szó! - szinte azonnal reagáltak és már anyagokat küldtek, ketten pedig, akik egyetemisták - vizsgaidőszak lévén -, későbbre jelezték csatlakozásukat. Így jött létre kis rovatunk, négy alapító taggal.

Elkezdünk dolgozni, aztán - ahogy mondani szokták - majd meglátjuk.

Mészáros Ferenc