|
Allé és alagút
A dél-francia vörös homok és a szombathelyi Gyöngyös patak
Kedves Ivan! Szeretett Mindannyian!
Sok még a tennivalóm, de már látszik az alagút vége. Sajnos, távol van. De már látszik. Igaz, rajtam kívül kit érdekel...
Így meditálok, amikor megszólíttatom. Egy halott ruhája került kezembe, teregetnivaló.
A halott francia volt. Férfi. Felesége, fájdalmában, látni sem bírta a holmikat, kidobni sajnálta... Nagy szabadkozva megkérdezte, elfogadjuk-e. Manapság, amikor a fiatalok szeretnek hat számmal nagyobb pólóban lötyögni, nem marad használatlan az XL-es póló és a pulóver.
Most mosásba került a póló, és... ahogy teregettem, s közben kinéztem az erkélyről a tájra, a forró májusi délutánra - a férfi alakja valahogy ideérződött. Nagyranőtt, kedves, lágylelkű, türelmes, megértő úriember, aki hirtelen, szívroham következtében hunyt el.
Gyermekük nem volt, az asszony most egyedül él A házban. A férfi hazavitte párizsi kis asszonykáját a mediterrán délre... milyen régen is... huszonhat éve, és ő hátralévő éveit is ott vágyik leélni. A hatalmas paratölgy alatt áll a sír... A sírkő fehér. Vakító fehér.
Magam előtt látom a tavaly júliusban elhunyt magas, szakállas, mosolygós hatvanévest. Mennyire érdeklődött a szombathelyi székesegyház szentélyének falán lévő nyolcszögű csillag iránt!
A pólót kiakasztom, s a férfi mosolya itt lebeg valahol. Asszonya talán éppen sírdogál odahaza...
Kagylós - főtt répás - olivaolajos rizst készített vacsorára akkor nyáron. Örült, hogy már itt is mindent lehet kapni! Nagyon szerette a magyarokat. És úgy általában - mindent.
Milyen jókat teniszeztek volna egy másik férfival, aki viszont indulatos, sértődékeny - és szintén hirtelen veszett el...
Megtárgyalták volna a nyolcszöglet alaprajzú templomok elhelyezkedését Európában, az atomerőművek némely sajátosságait, no és, természetesen, minket, nőket...
Most a francia hölgy egyedül ballag a forró vörösporú allén, s én is keményen lépkedek az alagút vége felé.
- gyöngyös -
2002. május 24., péntek 23:28
|
