Köztes átmenetek
 
 

    Minden normálisnak tűnt. Persze relatív. De most tényleg, volt apja, anyja. Beszélgettek, sajátos módon, erről főként a hűtőn otthagyott cetlik tanúskodtak. Sokat dolgoztak, Ő úgy gondolta sokat tanul. Igazából unta a dolgot, a sulit, a haverokat. Unalmas volt az élet. Szürke. Persze néha összejöttek, ott a nappaliban, de inkább csak este, a TV előtt.

    Bizonytalanság fogta el, ingoványos volt ekkor az élete. Boldog akart lenni. Nagy kérés lett volna ez? Persze, hogy nem! Csak azt érezte, hogy valami hiányzik az éltéből, ekkor nem tudta, vagy nem merte megfogalmazni mi. A fény, talán a színek, a nevetés, a kábultság, a más érzés. Egyszer csak véletlenül? találkozott valakivel, egy érzést kínált neki, cool volt, ahogy később mesélte. Újra látta a színeket, új barátokat talált, új lett minden. Néha nevetett, ekkor csak ezt látta rajta az anyja, ezt láttuk rajta. „-Végre mosolyogsz. Mi történt veled? –Újra látom a színeket!” Hülye ez? Vagy mi?

    Az érzés eleinte sokáig tartott, sokáig volt cool. De utána valahogy mindig rosszabb lett. Még sötétebb lett a szürke is, fekete.
    Jöttek hát az újabb érzések, ezek keményebbek voltak. Újabb színek. Ezek az érzések már többet nyújtottak neki, jobbnak, keményebbnek érezte magát. „Színesben álmodom!”
    Bunkó, erőszakos, agresszív lett. Ez volt a valóság! Ő viszont csak álmodni akart! Lopott, hazudott. Mocskos lett. Eltűnt a személyisége. Egyszer az utcán találtunk rá, a sárban! Ekkor is hazudott, de már tudtuk. Késő volt. Hibáztunk!
    Az anyja ordibált, lehülyézte. „Utállak!”
 
    Ő újra álmodott, színesnek látta a világot. Boldog volt!

    Este volt, sötét, esett az eső. Ismét későn találtunk rá, ott a sárban. Teste reszketett, rángatózott. Soha nem láttam ilyet, soha nem felejtem el!

    Lassan kinyitotta a szemét. Látta az anyját, az apját, aki sírt. Életében talán most először.
Szenvedett, ordibált. Okádott. Legfőképp magától. Nem mert a tükörbe nézni, bár anélkül is szembesült magával! Undorodott magától. De ekkor már nem volt egyedül!  Új érzés jött! Boldog volt! Szerették!

    Újra ott ültek a nappaliban a TV előtt. Beszélgettek, sajátos módon, szó nélkül: a szeretett nyelvén.
 

    Köztes átmenetek címmel látható a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban az a drogellenes interaktív kiállítás, amely a Kábítószer Egyeztető Fórum meghívására jött el Sopronba.
Szimbólumok egész sorát láthatjuk. Átélhetjük milyen lehet az „új érzés”, az ingoványos talaj, a színes világ és az utca mocska. Az utolsó teremben pedig mindenki szembesülhet magával! Tükör nélkül!

    A kiállítás június 7-ig látogatható. Maximum 15 fős diákcsoportokat, előzetes bejelentkezés  alapján fogadják. Az érdeklődő felnőttek szombatonként  9 és 15 óra között tekinthetik meg a kiállítást.

    A Köztes átmenetek című vándorkiállítás a Tiszta Jövőért Közalapítvány jóvoltából jött létre