|
Egy csütörtök Szombathelyen
Sok osztrák és német autó, fúvósok, rózsaszál
Kedves Ivan! Szeretett Mindannyian!
Ha az embert ügyei korán utcára szólítják, de már nem a hajnali munkakezdéskor, hanem nyolc-kilenc között - sajátos átmeneti képét élheti meg városának. Biztosan mindenütt így van ez, nézzük most Szombathelyet.
Május 30. Csütörtök - a nyugdíjasoknak pénzes időszak van, a hó elején fizetéshez jutóknak már nagyon-nagyon sokadika, s a 9-én bért kapóknak sem a legdagadtabb pénztárcájú nap ez. Ennek megfelelően nyugdíjas szép számmal indul vásárolni e korai órán, kisbabás anyukák még elvétve, viszont a külföldiek, az osztrákok és németek már elég sokan gurulnak autóikkal a Rohonci majd a Thököly úton befelé a városba. Az általuk leginkább látogatott, frekventált üzletek kilenckor nyitnak. Mire leparkolnak, előkászálódnak, már minden ruha- és ékszerüzlet tárt kapukkal, megtisztított ablakokkal, mosolygós eladókkal várja őket, s a jobb éttermek pincérei is frissen vasaltan mutatják magukat a nyitott ajtókban.
Megnéztem a postafiókot, nem jött semmi..., majd a Fő tér felé vettem az irányt. Csak átszelni volt szándékomban, a kellemes szeles időben, jó tempóban, gyalog, hogy egy megbeszélt időre megjelenjek egy irodában. Meglepetésemre azonban rázendít egy néhánytagú fúvószenekar... akkor jut eszembe, hogy ja, biztosan most nyitják újból az egyik felújított illatszer- és háztartás-vegyiáru üzletet. Nem tévedtem. Ott zenélnek a bordó egyenmellény-nadrág-kalapba, vakító fehér ingbe öltözött, középkorúnál talán kicsit idősebb zenészek. Éppen nyitás van. Természetesen bemegyek. Nagyon szeretem azt az üzletet, hiányzott a három hétben, amikor az átalakítás miatt zárva volt. Az eladók természetesen ismerősként üdvözölnek, s én is örülök, hogy munkaerő-változás nem volt, tényleg csak az üzlet alakult át, szépült meg, lett sokkal tágasabb és exkluzívabb - a hölgyek a régiek, s a biztonságis alakulat tagjai is ismerősek, igaz, ők nem mindig itt szolgálnak, van hogy élelmiszerüzlet-lánc boltjában botlok beléjük.
Amikor megvettem a puffasztott búzaszeletet, a cerbonákat, a sampont, zoknit és rágógumit - fizetésnél kellemes meglepetés várt. A reklámszatyrocskába áruimat rakodó alkalmi hostess-leány egy szál rózsát - szép, feslő bimbó - ad kezembe, és megköszöni a vásárlást. Örülök a virágnak, ez a szín és illat a kedvencem a rózsák között. Amikor elrendezgetem kezemben a mappát, a szatyrot és a rózsát is, elegáns urak érkeznek "elbocsátásomra": a polgármester és még valakik... Természetesen ez csak gyengécske humor akart lenni - annyi történt, hogy én már gyorsan végig is galoppoztam az újjávarázsolt üzleten, amikorra a hivatalos megnyitó ceremónia kezdetét vette.
Jó érzés volt kilépni a friss szélbe, menni tovább a hivatalba, ahol a hivatalvezetőnek jó volt a kedve, azonnal tudott fogadni, az iroda rendkívül kellemes hatást keltett, s egyikünk sem rabolta a másik idejét tíz percnél hosszabb ideig.
Eleve szeretem a csütörtököt - születésem is e napra esik -, ez a mai csütörtököm pedig mindenképpen kellemesen indult a Szomszédvárban, Szombathelyen. Tökéletes azonban akkor lett volna, ha a postafiók sem lett volna üres, ha levelet emlhettem volna ki onnan, és örömmel bonthattam volna fel, lányaim által "kötelezően" megmosolygott szertartással, a körömreszelőt használva...
- gyöngyös -
2002. május 30., csütörtök 18:05
|
