|
Virágcsendéletek
és tájképek
Rennerné Tóth Mária – virágcsendéletekből és tájképekből
álló –kiállítása nyílt meg a Széchenyi István Városi Könyvtárban. Első
önálló kiállítása az alkotó-rajztanárnak a könyvtárban megrendezett, akit
a megnyitó napján – egyben születésnapján – muzsika és vers köszöntötte.
A kiállítást, – amely a könyvtár nyitvatartási
ideje alatt szerda kivételével naponta 10-18 óra között, illetve szombaton
10-12 óra között tekinthető meg – ifj Sarkady Sándor helytörténész
nyitotta meg:
Fodor Gábor fuvolaművész és Marth Ildikó
Tisztelt hölgyeim és uraim ! Kedves vendégeink. kedves soproni művészetbarátok
!
A mai estén Rennerné Tóth Mária alkotó rajztanár
műveiben gyönyörködhetünk.
A tanárnő a Sopron megyei Maglócán született. Indíttatást
és kedvet a rajzoláshoz édesapjától és nagybátyjától kapott. A szülői ház,
a szeretett szülőfalu emléke ma is sok kedves emléket juttat Mária eszébe.
Régóta szobája falán őrzi pl. azt a képet, ami a szülői ház egyik ablakából
készült, és rálátásként őrzi az egykori, ma már rég eltűnt, oly kedves
falusi utcaképet.
Rennerné Tóth Mária tárlatát ifj. Sarkady Sándor
nyitotta meg
Mária az elemi iskolát szülőfalujában, a középiskolát
pedig Csornán végezte. Ott is érettségizett. Felsőfokú tanulmányainak első
állomáshelye Győr volt. Az ottani Tanítóképzőben legkedvesebb tanárai Cziráki
Lajos és Barsy Emő voltak. Cziráki festőművész-tanárt mestereként
tiszteli. Tőle kapta a legtöbb ismeretet és biztatást eljövendő pályájához.
Majd a pécsi Tanárképző Főiskola következett. Itt kedves tanárnője, Lehőtz
Mária volt nagy hatással rá. Lehőtz Mária oltotta bele tanítványába
a művészettörténet nagy-nagy szeretetét.
Tóth Mária a friss diplomás tanámő először Hegyeshalmon
tanított. 1966-ban került Sopronba. A gyermekek iránti nagy szeretettel
vetette bele magát a pedagógus munkába. Több soproni általános iskolában
tanított. A legszebb éveket a Fenyő téri iskola jelentette számára. Kis
tanítványai kitüntek jó rajzkészségükkel. Pl. sorra megnyerték, vagy a
legjobb helyezéseket érték el az oly kedvelt aszfaltrajzoló versenyeken.
Mária tanított a Halászban és párhuzamosan óraadó volt az akkori Borsban
is.
Az első közös kiállításokon már 1969 és 1971 között
szerepelt alkotótársaival. Megemlíthetem itt az 1969. áprilisi soproni
képzőművészek tavaszi tárlatát, vagy az 1970-es Szigetközi Napok Mosonmagyaróvárott
rendezett pedagógus alkotók seregszemléjét.
Az 1970-es évek közepétől nincs ideje sem energiája
az alkotó munka folytatására. Családjának és pedagógus hivatásának él.
Mária a szerető hitves, a boldog családanya, és sokak, sokunk által a rajongásig
szeretett tanárnő ezekben az években.
1978-tól, huszonegy éven keresztül a Széchenyi gimnázium
rendes tanára és egyidejűleg több mint tizenhat éven át a Berzsenyi gimnázium
óraadója Nemzedékeket nevelt és oktatott a rajzolás, a festészet, a képzőművészet
szeretetére. Büszke volt a tanítványai által elért eredményekre az élet
bármely területén.
Jómagam 1979 és 1983 között koptattam a Berzsenyi Gimnázium
padjait. Mária sugárzó egyénisége mély benyomást tett rám. Az ember már
alig várta, hogy rajz - vagy később művészettörténet órája legyen. Mi őtőle
tanultuk meg a művészetek szeretetét és a rajzolás alapjait. Soha nem felejtem
el színes, lebilincselő előadásait: az ősember barlangrajzairól, a barlangrajzokat
felfedező kislányról és eső elől menekülő diákokról. A dór, ion, korinthoszi
oszlopok közti különbséget álmomban is tudom. Az oszlopfőket szorgalmasan
le is rajzoltuk a papírlapra. Az órákra, az előadásokra saját könyveit,
becses értékű művészeti albumait hozta be számunkra. A tanámő rég volt
korok csodálatos világán vezetett keresztül bennünket. Szeretett beszélni
utazásairól, az ott látott, az ember által alkotott csodákról. Legyen az
bár épület vagy festmény. Akkor még az ember nem igen sejtette, hogy 18-20
év múlva maga is eljut a fenséges Akropoliszra, vagy látni fogja Pompei,
Herculaneum romjait. Esetleg a British múzeum kincseiben gyönyörködhet.
Nem is beszélve Párizsról és az impresszionistákról!
1994 súlyos törést jelentett életében. Azonban szívós
munkával talpra állt és kezdeti magára találni. 1998 lett az újrakezdés,
a megújulás esztendeje. Ebben az évben lett tagja a Soproni Képzőművészek
Társaságának. A Társaság őszi kollektív tárlatán egy erdőrészletet ábrázoló
képével mutatkozott be. 1999 a bécsi közös kiállítás kedves élményét hozta
el számára, 2000-ben az Art Focus Europa vándorkiállítás résztvevője volt.
És, hogy mit fest szívesen Mária? Kérem nézzenek
körül! A kiállított képek megadják a választ. Szeret tájképeket festeni.
Nemcsak a Sopron kömyéki erdőket, kis tavakat vagy a Virágvölgyet örökíti
meg ecsetje. Bensőséges színekkel rögzíti a svájci vagy éppen franciaországi
hegyeket és völgyeket.
Számára a legkedvesebb képei a csendéletek. Kérdésemre
elárulta, hogy a képeken látható gyönyörű virágok, a kék harangvirág, rózsaszín
búzavirág nem másutt, mint kertjében teremnek. Egyszóval saját nevelésű
virágjait örökíti meg legtöbb alkotásán a képeiben gyönyörködni akarók
számára. Az akvarell és pasztell technikával készült csendéletei mellett
szeret emberi fejeket, érdekes karaktereket rajzolni. Gyors skiccekben
rögzíti a számára fontos személyiségeket.
Most első önálló kiállítására kerül sor a Városi
Könyvtár emeleti aulájában. A magam és a jelenlévők nevében kívánok számára
nyugodt alkotó éveket.
Szívből kívánom, kívánjuk, hogy megvalósuljon dédelgetett
álma: sok-sok alkotás kerüljön még ki kezei közül a saját és mindannyiunk
örömére.
Ezzel a kiállítást megnyitom s a képeket ajánlom kedves közönségünk
szerető figyelmébe.
Ifj. Sarkady Sándor
helytörténész
2002. május 31., péntek 10:14
|
