A mai napon az Oltáriszentséget ünnepeljük, hitünknek azt a misztériumát, amelyben valljuk, hogy Jézus testével és vérével, Istenségével és emberségével valóságosan jelen van az átváltoztatott kenyérben és borban.
Mindnyájan ismerjük Jézus legnagyobb csodáit: a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta, Kafarnaumban néhány kenyérből több ezer embert jóllakatott, lecsendesítette a háborgó tengert, feltámasztotta a négy napja sírban fekvő barátját Lázárt, meggyógyította a vakon született embert… Már az apostolok megtapasztalták, ha Jézus valamit mond, akkor az úgy van, még akkor is ha nem értjük, mert az ő szavára minden engedelmeskedik, még a természet erői is.
Mindezekkel a csodákkal Jézus igazolta, hogy Ő valóban az Isten Fia, aki szeret minket, akit a Mennyei Atya küldött, hogy minket bűneinktől megváltson és az örök életre elvezessen. Ezért lett emberré, ezért vállalta a szenvedést és a kereszthalált, és végül feltámadásával igazolta, hogy Ő a mi egyetlen Megváltónk és Üdvözítőnk.
A kenyérszaporítás utáni napon Jézus a kafarnaumi zsinagógában arról beszélt, hogy az ő teste és vére étel és ital, és aki eszi az ő testét és issza az ő vérét, az örökké fog élni. Az emberek nem értették és nem akarták elfogadni azt, amit Jézus mondott, ezért vitatkozni kezdtek. Jézus akkor nem kezdett magyarázkodni, hogy ti nem jól értettetek engem, hanem megerősítette: ha nem eszitek az emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek. Erre az emberek, akik a kenyérszaporítás után Jézust királyukká akarták megválasztani, tömegesen otthagyták Jézust és elfordultak tőle.
Jézus akkor azt kérdezte apostolaitól: Csak nem akartok ti is elmenni: Péter apostol, aki már három éve volt Jézus tanítványa, akkor így válaszolt: Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás. Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje. Még az apostolok sem értették, mit akar Jézus, de egyet tudtak, ha Jézus valamit mond, az biztos úgy van, az biztos jó.
Néhány hét múlva, Jézus a szenvedése előtt utolsó estén együtt ünnepelte tanítványaival a húsvéti bárányvacsorát. Akkor kezébe vette a kenyeret és a borral telt kelyhet és azt mondta: vegyétek és egyétek, mert ez az én testem, vegyétek és igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem kelyhe. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.
Ezek után értették meg az apostolok, miután a Szentlélek megvilágosította őket, hogyan is gondolta Jézus, hogy testét és vérét együk és igyuk. És azóta az Egyház életének csúcsa és forrása a szentmise, amikor Jézus szavainak engedelmeskedve a püspökök illetve a felszentelt papok azt teszi, amit Jézus az utolsó vacsorán tett, átváltoztatják a kenyeret és a bort Jézus testévé és vérévé, aki így teszi számunkra jelenvalóvá keresztáldozatát és feltámadását, hogy mi is részesei lehessünk, hogy a szentáldozásban számunkra az örök élet kenyere legyen, aki táplálja hitünket, erősíti reményünket és élteti szeretetünket.
A mai ünnepen Urunknak ezt az ajándékát köszönjük meg. Köszönjük meg ne csak szóval, hanem élő hittel, úgy hogy kívánságának megfelelően rendszeresen élünk az ő ajándékaival, táplálva lelkünket az örök élet kenyerével, hogy valóban örök életünk legyen.

Dr. Rédly Elemér
városplébános