Tudod, már régóta foglalkozom a piac törvényeivel, figyelem az ipari teljesítmények alakulását az árakat, a közhangulatot, a tőzsdei árfolyamokat: egyáltalán mindent, ami egy társadalom teljesítményét és annak megítélését tükrözi.
Már jó ideje, hogy kikristályosodott bennem: az ipari társadalom lassan a végét járja. Még nem kongatták meg felette mindenki számára hallhatóan a lélekharangot, de én már hallom a gyenge harangütéseket, amint innen-onnan elhozza a nyugati szél. Úgy tűnik, hogy önmagában a teljesítménynek határt szab valami, és hiába a nagy tőkekoncentráció, a mammut- és nemzetközi cégek létrejötte; egy határ előtt ezek is megtorpanni látszanak.
Fejlődésük lelassul, valamiféle bizonytalanság-érzés vesz erőt mindenkin, szeszélyes és hullámzó lesz a megítélés. Vannak persze apró és "természetes", gyakoriságukban és méretükben törvényszerű kis és lokális válságok; nem ez az, amit érzek. Ezek megrezegtetik ugyan a pénztárcákat, egyeseknek anyagi-egzisztenciális tragédiát is jelenthetnek, de az egész még nem rendült meg. S szerintem a hangsúly a még szócskán van.
Miért nem tesznek ellene, ha ez van - kérded joggal most tőlem, s a válaszom az, hogy mert nem ismeretes a megoldás. Persze nálunk, ahol még a felhalmozás stádiumában vagyunk jócskán, ez a probléma nem érződik. Függőségünk azonban már kialakult, nem tudunk függetlenek maradni, még ha más ipartörténeti korszakot élünk is.
Talán nem is pontos a kifejezés, ha azt mondom, hogy mások sem érzékelik ugyanezt, hiszen számos próbálkozást találunk a leginkább érintett országokban arra, hogy egy értékközpontú, ha úgy tetszik, emberközpontú társadalmat hozzanak létre. A gyakorlatban azonban ezek a próbálkozások igencsak gyermekcipőben járnak, nem érzékelhető az a szabad látóhatár, mely felé ezek kiteljesedhetnének.
Határozottan tapasztalható ezzel szemben egy kölcsönös "szembekötősdi", egy olyan irányú általános érdeklődés, mely a helyzetet a mondén-nak nevezett társaság állapotából következteti ki. Pedig emlékezzél csak vissza a tanulmányaidra vagy akár csak a történelemre! A közel egy évszázada lezajlott nagy gazdasági válságot ez a kör - gazdasági érdekeinek megfelelően - "nem adta ki".
Nem kívánom én ezt a krach-ot, dehogy! Csakhogy ha bevág, akkor kénytelen leszek tudomásul venni, és ebből megélni, mint kényszer-érdekelt, mint a folyamat előre megsejtője. Gondolod, hogy ezt lehet, hogy ez jó érzés?

Lejegyezte: - DI -