|
Menetrend: remény - indul, tapasztalat - érkezik
István is? János is? Gyula is?
Kedves Ivan! Szeretett Mindannyian!
Feltűnően sok a feliratkozó karácsony és újév táján, illetve tavasszal, március és június között.
A magyar ingyenes társkereső internetes szolgáltatásokba kukkantunk most bele.
A feliratkozottak között lehet szelektálni életkor, lakhely, érdeklődési kör szerint, de például abból a szempontból is, mikor nézte meg az illető legutóbb az oldalát, és érkezett-e levele... Sokatmondó lehet a sorszám. Minél régebbi, alacsonyabb a szám, annál "gyanúsabb" az illető, főleg, ha néhány napon át megnézzük lapját, és azt látjuk: nap mint nap rendszeresen ellátogat ide... Lehetséges lenne, hogy ily intenzív keresés mellett 1999 óta nem talált még társat?...
Ki kicsoda? Ki a böngésző? Kik azok, akik között keresgél? MI IGAZ az illetőknek magukról szóló szavaiban?
Az utolsó szalmaszálba kapaszkodón regisztrálók, s az utolsó szalmaszálba kapaszkodóként böngészők szívük mélyéből vágyódnak társ után, hisznek megtalálásában. Ők nemcsak single-k lehetnek, korántsem. Elkínzott családapák és családanyák, férjek és feleségek is rontják szemüket és ölik éjjeli pihenőidejüket a villódzó monitorok előtt!!! Vajon hasonlóba botlik? Vagy lazába? Aki csak kalandot keres?... Tragédiákat előzhet meg egy jókor életébe "csöppent" ismerős, hirtelen támadt barát, és... tragédiát is okozhat, ha ez a valaki nem annak bizonyul, akinek a kereső önmagában elképzelte...
Az életet a maga változatosságával mindenkinek szünet nélkül szeretnie kéne, s csupán az, hogy ezen a csodákkal teli világon létezhetünk, már azt kellene, hogy okozza bennünk: mosolyogva ébredünk, összeszedetten sürgőn-forgón kezdjük a napunkat, és minden rendben van körülöttünk... de... mindannyian tudjuk - könnyebb, ha valaki biztat is, ha valaki elismeri munkánkat, s ha azt a valakit legalább érezni magunk mellé érezhetjük. Telhetetlenek vagyunk, igen. Ádámok és Évák, mindannyian szeretnénk megtalálni a társat, akivel jóban-rosszban... és ha nem sikerült, újból keresni...
Egy ismerősöm is regisztrált. Azután még egyszer és még egyszer. Társat is, levelezőpartnert is, szabadidőpartnert is "keres"... Reménykedik a "valaki" meglelésében, de semmit felrúgni nem akar...
Egyezik a születési jegy, egyezik a lakhely, a családi állapot, a gyermeke van-nincs helyzet, a kedvenc tevékenység, a nem-dohányzás. Eltérések a megadott keresztnévben, a kilókban, centikben, eltérések a szakma megnevezésében, a "milyen társat szeretne" körülírásában.... de apró eltérések - így fogalmazta meg különböző regisztrációit.
Ki ő? Rendkívül széles-látókörű, középkorú férfi. Ritka hivatás művelésére lehetőséget adó diploma birtokosa. Az irigyelt polgár etalonja. Határozott - de nem boldog és nem elégedett. A változtatásért nem kockáztat, mert retteg attól, hogy rosszabb lesz neki "ott", mint itt: jelen mindennapjaiban. Kecske is, káposzta is kell neki; és egyiket sem birtokolja igazán.
Milyen ő még ezenkívül? Csodálatos meglepetés az élettől. "Hát ilyen ember is van?!" Az a férfi, aki tud az ember (nő) arcára mosolyt varázsolni egyetlen pillanat alatt. Az az ember, aki képes felderíteni a napodat, pusztán szavakkal.
Egymás mellett él feleségével. Kultúremberek, nem veszekszenek, jószerével nem is érdeklődnek egymás dolgai iránt. Társaságba szoktak együtt menni, a látszat fenntartása okán. Ismerősöm nyűvi magát munká(I)val reggeltől éjszakáig, "holnapváró történet" nélkül - de abban folyamatosan bízva-reménykedve; igaz, meglehetősen hullámzó "intenzitással" bízva-reménykedve...
Ha ebbe a férfiba egy nő beleszeret, nagyon fájdalmas élmény fogja érni. A NEM élménye. EZ a férfi sohasem lesz senkié. Szeretne tartozni valakihez, de csalódásai - melyeket "begyűjtött" mind a baráti, mind a partnerkapcsolatokban, mind pedig a munka, az élet egész menete során (beleértve természetesen a rendszerváltás "apróságait" is) - gátat vetnek annak, hogy vágyott útjára lépjen, azaz azzal foglalkozzék, hivatásszerűen, amivel igazán szeretne, valamint: azzal éljen, aki őt igazán szeretné. A megszerzett pozíció, az azt biztosító pénzforrások, a társasági életben róla kialakított kép megőrzése fontosabb számára, mint vágyai elérése, mely vágyak valahogy ködösek is még, nem "mertek" igazi formát ölteni - gondolatban sem. Az is akadálya az új útra lépésnek, hogy e vágyak kikristályosításán ő maga sem munkálkodik: nem kis részben azért, mert már nem érzi magát olyan fiatalnak, hogy készen állna úgymond teljesen "új életet kezdeni". Túl nagy a tét, túl nagy a vesztenivaló. A hátralévő éveken így is át lehet már lavírozni valahogyan - gondolja. Ám szintén-ködös hátralévő éveket nagyon nem szeretne! "Nem tudok lépésben haladni. Rohanva élek és rohanva fogom egyszer befejezni az életemet. Adná az Isten, hogy így legyen!" - mondta nekem.
...megtanultam kihívásnak venni a gondokat és akartam a megoldást, a sikerélményt. ..... akartam érezni a siker ízét......... Akartam érezni a győzelmet pályán és az életben.......
... néha nagyon jó lenne, ha nem kellene mindig a kemény oldalamat mutatni, s a másik énem is napvilágra kerülhetne. ...
Szeretnék olyan .... találni, aki szintén szereti a munkáját, abban sikerélményeket él meg, s akinek szintén nagyon nagy szüksége lenne arra, hogy időnként úgy ki tudjon lépni abból az életéből, de akinek fontos, hogy ezzel a hozzá közelállókat ne sebezze meg.
Ó, Drága, Összezavart Lelkű Ismerős! Hogyan is bántanálak meg azzal, hogy egyszer csak úgy nyíltan megmondjam: ezen EGY esetben nem érvényes az arany középút... végül egyedül maradsz, szeretetlenül...
- gyöngyös -
2002. június 03., hétfő 13:05
|
