Könyvbemutató tárlattal
Minden itt termett
Rendhagyó kiállítás
Kolozsváron
A Györkös Manyi Albert emlékházban múlt héten mutatták be
Takács Gábor grafikus, képzőművészeti szakíró "Tizenöt erdélyi
művész" című könyvét.
A bemutató alkalmából a kötetben szereplő művészek munkáiból
tárlatot nyitottak - igen sikeresen. A rendhagyó kiállításon mű és
kritika találkozik egymással. A bemutatott munkák önmagukért
beszélnek: színigézetek.
A két hétig látogatható tárlaton olyan "képírók" munkáival
találkozhat a kolozsvári közönség, mint: Aranyossy György, Balaskó
Sándor, Barcsay Jenő, Bardócz Lajos, Fuhrmann Károly, Incze János
Dés, Jakabos Olsefszky Imola, Korondi Jenő, Kopacz Mária, Kraus Pap
László, Kusztos Endre, Mohy Sándor, Szederjesi András, Székely Géza,
Takács Gábor, Tirnovan Vid.
A kiállított tárgyak, festmények, színpompás akvarellek, grafikák,
tusrajzok, a törékeny műtárgyak, nagyon lelkiismeretes és hosszú
gyűjtőmunka eredményei, korabeli benyomások az erdélyi műtermekről,
kiállításokról.
Íme az „Ó, Jeruzsálem, Jeruzsálem" című könyv szerzőjének vallomása
erről:
"egy műalkotás megközelítésének több módja is van. Én mindig a
legegyszerűbbet választom; szívesen látnám otthonomban a szóban forgó
műalkotást, vagy sem? A kiállított munkák közül bármelyik
újjávarázsolja a lakásteret, feloldja a szürke hétköznapok
egyhangúságát."
A Kántor Lajos méltatta alkotások mutatják, a szerző jól
választott: jelentős művészek alkotásai, az erdélyi magyar
kortársművészet remekei.
Takács Gábor maga is a grafika bűvöletében él, így aztán nem "csak
úgy" kiborítja kincseket érő zsákját, hanem a portékát gondosan
elrendezi, ízléssel kínálja fel - írja Kántor Lajos a
könyvismertetőben, majd eképp folytatja: kötetbe rendezett
gyűjteményét a szép könyvek szerelmesei becsülhetik igazán, megérezve
azt a szeretetet és tiszteletet, amellyel az írásos és grafikai
jeleket egymáshoz illeszti. Ez a tisztelet tiszteletet ébreszt - a
szép szeretetének s a munkának a tiszteletét.
A nagyváradi Scripta Kiadó gondozásában megjelent könyv fotóit
Csomafay Ferenc, László Miklós, Szabó Tamás készítették, a benne
rejlő iniciálék és zárómotívumok Takács Gábor tusrajzai és
fametszetei.
A kötet azért is érdemel különös figyelmet, mert a szerző nem
bízta a véletlenre, a szerkesztőkre, vagy a nyomdára művét, hanem
grafikusként is gondozta. Így munkájának eredménye egy szép könyv
lett, melyet az ember szívesen vesz a kezébe, hiszem az már-már
műtárgy is.
A bemutató végén Boer Ferenc színművész olvasott fel a könyvből
részleteket és Remenyik Sándor verseket szavalt. A „Halotti beszéd a
hulló faleveleknek" költemény borongos-életigenlő hangulatában,
köszönjük a meleg délutánt, a meleg szavakat.
„Látjátok feleim, mik vagyunk?
Bizony bíbor és bronz és arany
És örökkévaló szent szépség vagyunk.
Ahogy halódunk, hullunk nesztelen:
Bizony e világ dőre, esztelen
Pompájánál nagyobb pompa vagyunk.
Nem történhetik velünk semmi sem,
Mi megronthatná szép, igaz-magunk.
Míg fán vagyunk: napban ragyogunk
S ha alászállunk, vár a hűvös avar,
Testvér-levél testvér-lombot takar,
Ott is otthon vagyunk.
Hogy megkeményedünk és megfagyunk:
Zúzmara csillog rajtunk: hermelin.
Bíbor után a fehér hermelin.
Bizony szépek vagyunk.
Látjátok feleim, mik vagyunk?
Ha végre földanyánk része leszünk,
Ott is otthon leszünk.
És árvaság csak egy van, feleim:
Az erdőn kívül lenni.
Otthontalannak, hazátlannak lenni
Nagyvárosok hideg utcakövén
A széltől sepertetni,
Sok más szeméttel összekevertetni.
Árvaság csak egy van, feleim.
S amíg itthon vagyunk:
Bizony bíbor és bronz és arany
És örökkévaló szent szépség vagyunk."
(Kolozsvár, Hója-erdő, 1923.)
Szőcs Andrea Enikő,
Kolozsvár (Románia)
1999. jĂşnius 02., szerda 00:00
|