CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. május 6., hétfő, Ivett, Frida napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Szomszédvár - Régió  

Könyvbemutató tárlattal

Minden itt termett

Rendhagyó kiállítás Kolozsváron

A Györkös Manyi Albert emlékházban múlt héten mutatták be Takács Gábor grafikus, képzőművészeti szakíró "Tizenöt erdélyi művész" című könyvét.

A bemutató alkalmából a kötetben szereplő művészek munkáiból tárlatot nyitottak - igen sikeresen. A rendhagyó kiállításon mű és kritika találkozik egymással. A bemutatott munkák önmagukért beszélnek: színigézetek.

A két hétig látogatható tárlaton olyan "képírók" munkáival találkozhat a kolozsvári közönség, mint: Aranyossy György, Balaskó Sándor, Barcsay Jenő, Bardócz Lajos, Fuhrmann Károly, Incze János Dés, Jakabos Olsefszky Imola, Korondi Jenő, Kopacz Mária, Kraus Pap László, Kusztos Endre, Mohy Sándor, Szederjesi András, Székely Géza, Takács Gábor, Tirnovan Vid.

A kiállított tárgyak, festmények, színpompás akvarellek, grafikák, tusrajzok, a törékeny műtárgyak, nagyon lelkiismeretes és hosszú gyűjtőmunka eredményei, korabeli benyomások az erdélyi műtermekről, kiállításokról. Íme az „Ó, Jeruzsálem, Jeruzsálem" című könyv szerzőjének vallomása erről: "egy műalkotás megközelítésének több módja is van. Én mindig a legegyszerűbbet választom; szívesen látnám otthonomban a szóban forgó műalkotást, vagy sem? A kiállított munkák közül bármelyik újjávarázsolja a lakásteret, feloldja a szürke hétköznapok egyhangúságát."

A Kántor Lajos méltatta alkotások mutatják, a szerző jól választott: jelentős művészek alkotásai, az erdélyi magyar kortársművészet remekei.

Takács Gábor maga is a grafika bűvöletében él, így aztán nem "csak úgy" kiborítja kincseket érő zsákját, hanem a portékát gondosan elrendezi, ízléssel kínálja fel - írja Kántor Lajos a könyvismertetőben, majd eképp folytatja: kötetbe rendezett gyűjteményét a szép könyvek szerelmesei becsülhetik igazán, megérezve azt a szeretetet és tiszteletet, amellyel az írásos és grafikai jeleket egymáshoz illeszti. Ez a tisztelet tiszteletet ébreszt - a szép szeretetének s a munkának a tiszteletét.

A nagyváradi Scripta Kiadó gondozásában megjelent könyv fotóit Csomafay Ferenc, László Miklós, Szabó Tamás készítették, a benne rejlő iniciálék és zárómotívumok Takács Gábor tusrajzai és fametszetei.

A kötet azért is érdemel különös figyelmet, mert a szerző nem bízta a véletlenre, a szerkesztőkre, vagy a nyomdára művét, hanem grafikusként is gondozta. Így munkájának eredménye egy szép könyv lett, melyet az ember szívesen vesz a kezébe, hiszem az már-már műtárgy is.

A bemutató végén Boer Ferenc színművész olvasott fel a könyvből részleteket és Remenyik Sándor verseket szavalt. A „Halotti beszéd a hulló faleveleknek" költemény borongos-életigenlő hangulatában, köszönjük a meleg délutánt, a meleg szavakat.

„Látjátok feleim, mik vagyunk?
Bizony bíbor és bronz és arany
És örökkévaló szent szépség vagyunk.
Ahogy halódunk, hullunk nesztelen:
Bizony e világ dőre, esztelen
Pompájánál nagyobb pompa vagyunk.
Nem történhetik velünk semmi sem,
Mi megronthatná szép, igaz-magunk.
Míg fán vagyunk: napban ragyogunk
S ha alászállunk, vár a hűvös avar,
Testvér-levél testvér-lombot takar,
Ott is otthon vagyunk.
Hogy megkeményedünk és megfagyunk:
Zúzmara csillog rajtunk: hermelin.
Bíbor után a fehér hermelin.
Bizony szépek vagyunk.
Látjátok feleim, mik vagyunk?
Ha végre földanyánk része leszünk,
Ott is otthon leszünk.
És árvaság csak egy van, feleim:
Az erdőn kívül lenni.
Otthontalannak, hazátlannak lenni
Nagyvárosok hideg utcakövén
A széltől sepertetni,
Sok más szeméttel összekevertetni.
Árvaság csak egy van, feleim.
S amíg itthon vagyunk:
Bizony bíbor és bronz és arany
És örökkévaló szent szépség vagyunk."
(Kolozsvár, Hója-erdő, 1923.)

Szőcs Andrea Enikő, Kolozsvár (Románia)



1999. jĂşnius 02., szerda 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület