Évközi 6. vasárnap Mt 5,17-37 Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt igen kicsinek fogják hívni a mennyek országában. Aki viszont megtartja és tanítja őket, az nagy lesz a mennyek országában. Ezért mondom nektek: ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza és ajánld fel ajándékodat. Ellenfeleddel szemben légy békülékeny idejében, amikor még az úton vagy vele, nehogy átadjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a poroszlónak, és börtönbe kerülj. Bizony mondom neked, nem szabadulsz ki, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted. Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele. Ezért ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested a kárhozatra jusson. Ha jobb kezed visz bűnbe, vágd le és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested pokolba kerüljön. Ezt is előírták: Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét - hacsak nem paráznasága miatt -, okot ad neki a házasságtörésre. S aki elbocsátottat vesz feleségül, házasságot tör. Hallottátok ezt a régieknek szóló parancsot is: Ne esküdjél hamisan, hanem tartsd meg az Úrnak tett esküdet. Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek, sem az égre, mert az Isten trónja, sem a földre, mert az lába zsámolya, sem Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa. Még saját fejedre se esküdjél, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való.

Sokan az Ószövetséget sokkal szigorúbbnak tartják, mint az Újat. Ha a büntetések tételeit vesszük sorra, látszólag igaz is, hiszen a halálbüntetéstől a csonkításig, a kiközösítésig minden előfordul benne. Szigorúbb, mondom, de csak látszólag. Hiszen Jézus minden egyes erkölcsi szigorításhoz hozzáteszi: ha nem így tesztek, nem juttok be a Mennyek Országába. Lehet-e egy embernek nagyobb büntetés, mintsem a legjobbtól való megfosztás? Márpedig Jézus azt mondja, egyedül azért érdemes mindent feláldozni.
Miért volt szükség arra, hogy Jézus témánként sorra vegye az Ószövetséget és még "szigorítson" rajta? Azt azért nem lehet mondani, hogy addig túl enyhe lett volna a törvény!
Az első versek, a Törvényről és annak követőiről, értelmezőiről szólók adnak választ erre a kérdésre. A törvény és igazság - minden világi törvénnyel szemben - Istennél egyet jelent. Mindazok pedig, akik a törvény szellemét hamisították meg annak felaprózásával, éppen a végső szándékot, az igazságot, Isten népének igazságát hamisították meg.
Emberi példaképeik hamisságának követésétől fosztja meg Krisztus az azokat követőket. Nem elég - mondja, mert nem felel meg az eredeti szándéknak.
Ezek után sorra veszi a fejezeteket: a törvény tökéletesítése, a harag, a házasság, az eskü, a beszéd: csupa olyan hétköznapi dolog, mellyel nap mint nap találkozunk. Nincs ember, aki megítélhetné a mások tetteit, ha azok betű szerint megfelelnek az elvárásoknak, de szellemiségében, gondolatában, amit nem látni, azzal teljesen ellentétes.
"Nyomorékok törvénye" mondta egyszer valaki tréfásan. Hiszen ha szó szerint vennénk a csonkításról szólókat, bizony tele lenne az utca végtagok nélkül csúszó-mászó vakokkal, süketekkel, esetleg agy nélküli vegetatív lényekkel.
Lehet-e ezt teljesíteni? Nem, legalábbis nem mindet és nem mindenkor. A teljesíthetetlenség "személyi" hátterét nevezik úgy egyszerűen bűnnek, bűnös embernek.
Van azonban Jézus megváltása óta egy másik kategória is, a bűnbánó ember kategóriája, aki az érzényre nevelt lelkiismeretével tart önvizsgálatot. Felismeri mindazt, amiben akár ennek a részletnek, akár a következőknek nem tett eleget, és egyháza gyakorlatának megfelelően kinyilvánítja azt a szándékát, hogy őszintén megbánva, amit vétkezett, meg kíván szabadulni a bűntől. Nem akarja megismételni, amit tett, ezért kerüli a bűnre vívő alkalmat is.
Sajnos az alkalmak ismétlődnek, pedig ahogyan egyszer egy lelkipásztor mondotta: kevés unalmasabb dolog van, mint a bűn. A szeretet ugyanis - ezzel szemben - találékony.
Na, erről majd a következő évközi részben!
- DI -