Egy kellemes vacsora társaságában köszöntötte a város és a város vezetése a GYSEV-RINGA Sopron csapatát

Nem lehet eléggé örülni

Nem lehet elégszer elismételni, nem lehet elégszer átélni azt a boldogságot, amit a Gysev-Ringa Sopron női kosárlabda csapat tagjai szereztek a soproni közönségnek. Bajnokok lettek úgy, hogy egyszerűen keresztülgázoltak azon a Pécsen, amely annyi bosszúságot okozott nekünk az elmúlt 3 évben. Most Balfon a Panoráma Étteremben egy kellemes vacsora társaságában köszöntötte a város és a város vezetése a csapatot, és mindenkit aki részese volt a sikernek Felszabadult hangulatban beszélgettek a meccsekről a játékról a lemondásról és persze a bajnoki aranyról.

Dr. Pajer Erzsébet alpolgármester asszony üdvözölte a bajnokcsapatot, méltatta a sikert, ajándékképpen egy a városról szóló könyvet és díszoklevelet nyújtott át mindenkinek. Megjegyezte, hogy a könyv a városról, annak történelméről szól, és azért gondoltak erre az ajándékra, mert valószínű, hogy évek múlva többen is lesznek, akik máshova költöznek. Viszont ez a mostani siker is része a város történetének, és bizony ezt most egy csapat írta, mégpedig csupa arany betűkkel, a legszebb emlékek mellé.

A Sopront nevében is viselő csapat részéről Török Zoltán ügyvezető köszönte meg a város által nyújtott kiemelt támogatást, amely biztosította a siker eléréséhez szükséges feltételeket.

A bajnokság jól indult. Győzelem győzelmet követett, a közönség pedig nem lankadó lelkesedéssel bíztatta a soproni és a vidéki meccseken a csapatot. Nyilván nem véletlenül jöttek a jobbnál jobb eredmények. Volt olyan mérkőzés, ahol majd 100 pont volt a különbség. Farkas Sándor edző remek munkát végzett a csapattal. Sajnos a sorozatmérkőzések komoly erőpróba elé állították a lányokat.

Most nem sikerült a négyes döntőbe jutni az Euroliga küzdelmeiben. Utána elveszítettük a Magyar-Kupa döntőt. Sok kérdés merült akkor fel sok drukkerben. Nem mindenki gondolta, hogy egy sima 3 győzelmes bajnoki döntőt vívunk a PVSK-val úgy, hogy esélyt sem adunk nekik. Ezt tették a lányok. Frappáns válasz volt ez a kétkedőknek. Azt szokták mondani, hogy a győztesnek mindig igaza van.

Most így utólag talán túl könnyű, túl szép minden. Sokan hajlamosak arra, hogy mindenből csak a szépet a jót lássák. Nincs min fanyalogni, győztünk és kész. Igaz ugyan , hogy mint minden győzelem mögött , e mögött is ott van az edzések könyörtelen kemény munkája, a sok lemondás, az elmulasztott mozifilmek, színházi előadások, bulik, de talán jól gondolom, hogy a nyakban a bajnoki arany sok mindent megér. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy egy ilyen sikerért sokan sokat áldoznának, de ez nem mindig elég. Valahogy több kell, hogy pontosan miből, és mennyivel azt nem mindenki tudja, de a csapat, az edző, a vezetők és a segítők szerencsére értenek a dologhoz, ők pontosan tudták miből mennyi az elég. Anélkül, hogy bárkinek az érdemeit kisebbíteni szeretném, van egy név, lassan inkább egy legenda aki külön is említést érdemel. Lassan tősgyökeres soproninak vallhatja magát. Természetes, hogy a 7 mez viselőjére Balogh Juditra gondolok. Nem az első bajnoki aranya, Sopronban sem, pedig most már nem csak a pályán de otthon családanyaként is bizonyít. Nem könnyű dolog akár az egyik helyen is állni a sarat. Neki ez mindkét helyen tökéletesen sikerült.
Szép emlék Sopronnak ez a bajnoki arany. A kosárlabda városában mindenki értékeli és elismeri ezt az eredményt. Azt azonban tudnia kell a csapatnak, hogy magasra emelték a mércét. Persze embert próbáló célok nélkül mi értelme élni? Ezekhez a célokhoz kívánunk sok sikert, jó közönséget, jó ellenfeleket, erőt, bátorságot! Bajnokcsapat!

N.A.