|
Sportcentrum |
|
Harcsa, csuka és egyebek
Havonta kívánok ezen a helyen beszámolni a horgászatra érzékenyek
részére a Magyar Horgászban közölt érdekesebb eseményekről. Ezen
túlmenően, ha valamelyik kedves horgász társnak lenne mondanivalója
nyugodtan keressen meg emailen és szívesen megjelentetjük írását vagy
fényképét illetve mindkettőt. Segítsetek kedves horgásztársak
változatosabbá tenni ezt a rovatot!
ÁPRILISI HORGÁSZ
HÍREK
KÉREM FOLYAMATOSAN FIGYELNI EZT AZ OLDALT, MERT A CIKKEK EGYMÁS UTÁN
KERÜLNEK RÁ, AHOGY IDOM ENGEDI.
A HARCSA
Bokor Károly cikke a harcsa rablással foglalkozik és érdekes
megállapításokat tesz. Az élő hallal való horgászat esetében azt
tapasztalta, hogy a relatíve nagy csalihalra robbanásszerűen kap,
hatalmas erővel. Ez akkor is így van, ha maga a harcsa viszonylag
kicsi, de akkor is ha nagy. A viszonylag kicsi csalihalra pedig
szerényebben rabol és persze bevágás után meggyőződhetünk a nemes
ellenfél méretéről. Erről ír is egy saját történetet.
" Egy júniusi éjszakán 1 kg-os csalihal kellette magát a horgomon. A
Dráva melletti mattyi-tavon bújt meg csónakom a sötétben. Társam a
fiam volt, de néhány jó barát ladikja is a vízen settenkedett. Nem jól
indult a dolog, mert nem tudtunk megfelelő csalihalat fogni. Ezt a
hatalmas kárászt a halőr szerette volna a tepsijében látni, de végül
nekünk ajándékozta. Alig győztem megerősíteni a szerelést, hogy az
elbírja hatalmas csalink erejét. Zsinórom öblébe alaposan
megnehezített jelzőkarikát akasztottam és a horgászbotot a csónak
hosszú alumínium borítására fektettem. Így múlt az idő. Máig
emlegetjük a kapást, mely az éjszaka csendjét, nyugalmát brutálisan
törte össze. A karika villámként való felvágódását nem tudtam
elkülöníteni a nagy súlyú horgászbot durva koppanásától, rándulásától.
Attól a mozdulattól sem, ahogy a nyél a daráló méretű orsóval együtt
iszonyú nyikorgó, csikorgó hangot hallatva szánkózni kezdett a hosszú
alumínium borításon. Egyetlen másodperc alatt robbant fel minden, a
komplett szerelés ez idő alatt csúszott végig a csónakon. Nem is tudom
ijedtemben hogy tudtam megragadni az utolsó pillanatban a nyél végét.
A harcsa olyan erővel húzta a zsinórt, hogy a bot, mikor felkaptam
hegedült a kezemben. Húsz kilós volt a 'tettes'."
A későbbiekben a szerző megállapítja, hogy nappal csak igen ritkán
lehet harcsa rablást látni, leginkább éjszaka rabol, de akkor
megelevenedik a víz tőle. Nekem személyesen volt ettől eltérő
tapasztalatom a Balatonon. Május elején küsz ívás idején lassan a
fröcsögő nád szélhez eveztem, mert kíváncsi voltam, hogy vannak-e
angolnák a küszök között. Persze, hogy voltak, de egyszer csak kicsit
távolabb nagyobb zajjal járó csobbanást hallottam. Gondoltam megnézem
mi lakmároz a rengeteg küszből. Egyszer csak látom, hogy bizony harcsa
vágott a küszök közé és tovább várva ez a jelenet még többször
megismétlődött.
A harcsa kapásának másik jellegzetessége, hogy a száját csak az utolsó
pillanatban nyitja ki és a halat mintegy beszippantja, nincs esélye a
menekülésre. Ezt a szokását természetesen tartja a műcsalira való
rávágáskor is és ez lehet az oka, hogy a wobbler gyakran a szájszélen
akad el és egy idő után meg is szabadul tőle.
Még egy érdekes esetet ír le a szerző, amit átélt. Készülődve egy
esti-éjszakai harcsázásra, a horgászhelye közelében egy béka
hangoskodott. Elhelyezkedett egy levélen úgy, hogy a hátsó fele a
vízben volt, az első fele a levélen és onnan közvetítette koncertjét.
Nem sokáig lehetett élvezni a szerenádot, mert hírtelen egy kis örvény
keletkezett a helyszínen és a dalnok örökre eltűnt. Egy harcsa
gyomrában végezte a földi pályafutását.
Érdemes a harcsák rejtelmeit állandóan fürkészni, titkaikat
megismerni, "mert a tapasztalatok gyűjtése mind közelebb visz az
áhított célhoz, a titokzatos hal legyőzéséhez."
PICKERBOTTAL PONTYRA
Döme Gábor számol be erről az igen érzékeny, új módszerről. Először is
tisztázzuk az alapfogalmakat. A rezgőspicces botok kifejezés egy
gyűjtő fogalom, amibe a winkelpicker (röviden picker) vagy a feederbot
is tartozik. A pickereket állóvízi és lassú folyású vizekre
fejlesztették ki Angliában. Hosszuk 2,4-3,3m. Dobósúly tartományuk
10-30gr (esetleg 15-50gr). Átlagos dobótávolságuk 25-35m, de maximum
50m. Főleg keszegek, kárászok na és pontyok fogására ajánlatosak.
Kiváló orsóval és zsinórral ellátva nagy halak is kifoghatók vele. Egy
2-3kg-os pontyot élvezetes fárasztással 5-8 perc alatt ki lehet
venni.
A feederbotok a nagyobb terhelésre kifejlesztett rezgőspicces botok.
Hosszuk 3,45-4,5m (leggyakoribb a 3,6m-es). Dobósúlyuk 45-120gr. Főleg
állóvízben használatos, ahol 50-80m-re is el kell dobni. Nagyon
alkalmasak ezek a botok nagyobb testű halak fárasztására, mert
hosszúak, rugalmasak és erősek. A pickerbot beszerzése ajánlható, mert
ugyanolyan jó mint a feederbot, de ára jóval olcsóbb.
Rezgőspicces botot akkor javasolt használni, amikor általában nem
lehet halat fogni a hagyományos szerelékkel és a 0,18-0,20-as
főzsinórra 0,14-0,16-os előke kell, hogy a halak óvatlanul felvegyék a
csalit. A keszegek közt akad ponty is és gyönyörű látvány az
akasztásnál erősen meggörbülő és úgy is maradó bot. A tapasztalatok
olyan jók, hogy tízből nyolc alkalommal ez a módszer eredményes volt,
amikor a hagyományosra semmi kapás nem volt. A hal megakasztása után
türelmesnek kell lenni, mert óvatosabban kell fárasztani, de hát úgyis
ez adja a horgászat fő örömét.
Tavasszal a csontkukac az ajánlott csali, amit MOSELLA CARPFEN SPECIAL
aroma porral beszórva csábítóan hat a pontyokra. Ajánlott a 0,18-as
merülő zsinór, mert merevebb, keményebb, mint a hagyományos zsinór és
jobb kontaktust biztosít. Az etetést szivacsos csonti kosarakkal leget
megoldani gondolva a folyamatosságra. Egyedüli hátránya, hogy csak
tiszta vízterületen használható ez a módszer, mert akadós,
vízinövényes helyen a vékony zsinór hamar szakad. Befejezésül lássunk
egy ilyen módszerrel fogott szép pontyot.
HARCSÁRA WOBBLERREL
Hunyadi Attila egy felejthetetlen április végi napot ír le, amikor
nagyon aktívak voltak a dunai harcsák.
Már a vízre érkezéskor látta, hogy Józsi barátja egy nagybajuszút
vágózott, amit SSR-9 SD wobblerre fogott. Harminchat kilós volt. A
kiválasztott horgászhelynél jó hat méteres volt a víz mélység. Az erős
fenék horgokra nadály-pióca csokor került. Miközben a botok nyugodtan
vártak a kapásra, nézelődés közben lett figyelmes, hogy a langóban
több harcsa forgott. Ezután persze gyorsan kivette a fenekezőket és
nagy gonddal állította össze a wobblerező készséget.
Harcsa forgást ritkán lehet látni, de még felszíni rablását is. A
harcsa általában állóvizeken a mélyebb gödrösökben szeret tanyázni, de
a szemfüles horgász megtalálja a sekélyvizű harcsa tanyákat is. A
wobblerezésnek akkor van igazi értelme, amikor a harcsa forog vagy a
fenék felett rabol. Wobblerezéshez 2,7-3,2m-es, B 40-80 és B 50-120
gramm akciótartományú botok váltak be. Az orsó a nagy igénybevétel
miatt legalább három golyóscsapágyas legyen, görgős szálkivezetővel és
igen megbízható fékberendezéssel szerelt 50-es vagy 60-as dobátmérőjű.
A zsinór kérdésében a szerző a fonott zsinegeket ajánlja. A legjobban
bevált a 0,16-os Hypron, ami 11,1 kg teherbírású. A wobblerek
tekintetében igen nagy a választék. Amikor fent jár a harcsa, akkor a
vízterelő lapkájú ABU Hi-Lo wobblereket ajánlja. Éjszakai felúszó
rapala a 9 és 11 cm-es GFR; kétrészes bombázó a J-11 és 13, nappal S,
este-éjszaka SFC és GFR színösszetételben. A shadrapok közül a
legjobbak az SSR-7 és 9 SD, CW, illetve a GFR színű. A felúszó Magnum
sorozatból a 11-Mag és a 14-Mag RH típusokat emeli ki. A Nils Master
wobblerek Bidgee típusai mind alkalmas harcsa műcsalik. A Grafopromet
cég termékei közül a 11 cm-es felúszó típust ajánlja.
Ha vízközt jár a harcsa, akkor az ABU Hi-Lo felülről a második fokba
állított vízterelő lapkával a jó. A Rapalák közül a CD-9 és 11 cm-es
modellek közül nappalra a G a P és az S színtartományúak, míg
este-éjszaka a narancsvöröses-aranyos színösszetétel "villogó" GFR-t;
a CDJ sorozatból nappal az S és a P színűeket javasolja, míg éjszakára
a GFR-ek váltak be. A CDSR-7 és 9 cm-es SD, valamint az éjszakai CW
színösszetétel is bevált.
Ha fenéken jár a harcsa az ABU Hi.Lo wobblereket a legfelső
vízterelő-lapka fokozatba állításával használhatjuk. Az amerikai Mid S
és a Big S wobblerek az igazi nagymenők. A Rapala mélyre törők az
"Originál" CD-vel jelzett sorozata kiváló. A tört-nyelvű CDJ-kel a
klasszikus fenék feletti bevontatás valósítható meg, a Shad Rap
sorozat SR modelljei erőteljes bevontatással a nagyobb mélységekbe
vezethetők, míg a Fat Rap FR modelljeivel akár 8-10 m-es gurnyókat is
könnyűszerrel kutathatjuk. A Rapala Magnum fogalom a mélyvízi harcsa
horgászatban.
" A végszerelék témájához tartozik még két dolog: a wobblerek
szerelése kapcsán ne feledkezzünk meg a laza Rapala-fülről, illetve a
wobbler-karabíner használatáról. Figyelemfelhívásként említem meg
amennyiben monofil zsineggel harcsázunk, feltétlenül kössünk 1-2
méternyi fonott előtét zsinórt, mert a mélyben vándorkagylók közt
randalírozó bajszival pórul járhatunk!"
EZÜST CSUKA
Szörényi Zoltán és Kovács Csaba fogtak először ezüst csukát és előbbi
most beszámol erről. Ez a hal az Esox Lucius vagyis a hagyományos
csuka szín változata. A két példány nem egy tavon, bár két közeli
tavon került horogra Várpalota környékén.
Egy bánya tavat találtak csukára alkalmasnak Várpalota északi felén. A
tó a part mentén sekélyes volt, de beljebb a 15 m-t is elérte. A parti
sávon a vízi növényzet is megtelepedett, tehát a csukának kedvező
életteret adott. Fogtak is minden alkalommal egy-két darabot, olyan
1-2 kg-osakat.
Többször megfigyelték, hogy a mély részek felső víz rétegeiben sok a
kishal. A nyugodt úszkálásuk odavonzott néhány ragadozót is. A
rendszeres rablás felkeltette horgászaink figyelmét is. Latolgatták
milyen rabló lehet, azt gondolták talán az oda telepített szivárványos
pisztráng az. Egy alkalommal gumi csónakkal mentek a vízre, így a
parttól távol levő fákat is meg tudták látogatni. Egy-egy könnyű
szerelékkel csukáztak, egy másikkal legyeztek. Sokáig semmi esemény
nem történt, aztán egyikük a pergető botra ezüstös mepps körforgót
szerelt. Harmadik dobásra valami rávágott a villantóra. Szákolás után
először pisztrángra, vagy lazacra gondoltak, de a feje után
egyértelműen csuka volt a tettes. Azonban a szokásos zöldes alapon
sárgás foltok hiányoztak, helyette az egész test ezüstösen csillogott.
Azt gondolták, hogy igen jól alkalmazkodott a nyíltvízi környezethez,
nem kellet álcázni magát.
Közben tél lett és a tavak befagytak. A horgászok most a Várpalotától
délre levő sekély vízű tavakra jártak léki horgászatra. Első
alkalommal fogtak három alig méretes csukát, de ennél többre vágytak.
Egy másik alkalommal egy olyan tóra mentek, amelyik szinte teljesen
náddal benőtt volt. A víz alig másfél méter volt és az alján 50-70 cm
vízi növény, emiatt egy elég sekély víz rétegbe kellett bejátszani a
kishalakat. Egy ellenőrzés során a növényzetből kiemelt kishalat
kisebb eresztékkel tette vissza és rövid idő múlva eltűnt az úszó.
Nagy iramban vitte a zsinórt a csuka és határozottan kellett
visszafordítani nehogy elakadjon egy nádszálban vagy más növényben.
Sikerült is a lékhez húzni a 0,30-as fonottal és egy-két kör után a
jégen ugrándozott a mohó vízi farkas. Ekkor jött az újabb meglepetés,
mivel ez is ezüst csuka volt! Mégpedig jókora, jó 3 kg-os. Vaskos
teste arra utalt, hogy a színe miatt nem kellett koplalnia, nem látta
hátrányát a rejtegető színeknek.
A kutakodások érdekes eredményre vezettek. Még eddig Európában senki
sem számolt be ezüst színű csukákról. Kanadában azonban leírtak
hasonló fajt, onnan is kapta nevét a "silver pike" ezüst csuka
megnevezéssel. A leírás szerint csak a színében különbözik a közismert
Esox lucius-tól, ezáltal annak szín mutációjának tekinthető. Valaki
más is fogott már hasonló ezüst csukát? Ha igen, jó lenne, ha
E-mail-en tudatná az esetet.
A HERNÁD
Az Észak-Magyarország történetében mindig fontos szerepet betöltő
Hernád folyóról ad igen sokrétű információt Mátyus Attila László cikke
és Botár Antal szép felvételei. A képeken keresztül jó elképzelésünk
lehet a megfelelő vízminőségű folyó igen változatos horgász
lehetőségeiről és egy-két szép hallal lehet fokozni a kíváncsiságot.
Rajta vándorló kedvű horgász társaim, fedezzék fel maguknak a
Hernádot!
HORGÁSZAT
FRANCIAORSZÁGBAN
Franciaország a bor, ezernyi sajtfajta és ugyanennyi csodás horgászvíz
hazája. A tengeri horgászattól az édesvízi ponty- és
pisztránghorgászatig minden lehetőség megtalálható. A tengeri
horgászathoz nem szükséges engedély az édesvízihez igen. Az un.
Kötelező engedélyt sok helyen meg lehet vásárolni a trafikoktól a
kempingekig. Ezen túlmenően ismerni kell, hogy a vizek pisztrángosokra
és egyéb folyókra, tavakra vannak osztva. Sok megyében kapható június
1-szeptember 30 között kéthetes engedély. Kapható éves engedély is és
hozzá kiegészítők. A magán tulajdonú vizeken további előírások
vannak.
Az időbeli megkötések a következők: pisztrángfélékre március
14-szeptember 20, csukára és süllőre január 1-január 25 és május
1-december 31. A méret korlátozás eltérő. Éjjel általában tilos
horgászni. Ügyelni kell egyes kíméleti területekre, mint pl.
duzzasztók alja. Csónak motor használata általában nem engedélyezett.
Nagyon sok a kemping, magán területen is lehet kempingezésre engedélyt
kérni.
Ha ügyesek vagyunk, akkor a képen látható ponty élményben is lehet
részünk.
1999 TAVASZI KEZDET
Nagyszerű érzés új évet kezdeni. Elmúlt a tél, jön a kellemes
emlékeket idéző tavasz és tiszta lappal indul az új horgász szezon.
Ilyenkor az ember azt sem bánja, ha az elején nem fog halat - na azért
néhányat mégis jó lenne a szákba tenni. A lényeg, hogy ismét vízen van
a csónak, süti a hátamat a nap és érzem a víz illatát.
A feleségem is részese a tavaszi évad kezdésnek, ugyanis magára
vállalta, hogy lefesti a csónakot amíg én egyebeket teszek a kertben.
Nagy segítség ez a tavaszi nagy sietségben, ugyanis ilyenkor kell
metszeni, kötözni, lemosó permetezni, kikapálni az ősszel és télen
elszaporodott gazt, na és elveteményezni a zöldségeket. Én átvállalom
a nehezebb fizikai munkát és a "művész" részét, a festést a feleségem
végzi. A jó időben gyorsan szárad az orkán festék és kora délután le
is visszük a csónakot a vízre. És ha már egyszer a csónak vízen van,
akkor ki is kell próbálni, főleg amikor a nap is süt és csak enyhe
észak-keleti szél borzolja a víz felszínét. A kerti munka közben
előkerül a földből néhány giliszta és egy kis ásó rázogatás is
előriaszt néhány gilisztát és már is készen van a csali az első
bevetésre.
Én a konzervatív horgászok táborába tartozom és nem etetek ilyenkor,
nem használok csont kukacot és etető kosarat. A zsinórom 16-os, a
horgok is 14-16-osak és a tekergőző friss földi giliszták mindig
felkeltik a keszegek - néha angolnák, pontyok, kősüllők, paptetűk -
érdeklődését. A két bot bedobva, két-két horog páternoszteresen a
fenéken, kapásjelző karikák a 3.-4. gyűrűk között és várom az első
rezdülést. Közben van időm körbenézni, milyen változást okozott a tél.
Mivel a Balatonnak ezen a részén elég gyér a nád és évről évre
kevesebb, most is megállapítom, hogy sajnos megint kevesebb helyen
lehet látni a vízből előtörő új nádszálakat. Keszegezni ilyenkor jobb
a nyílt vízen és a parthoz közelebb, mert ott gyorsabban melegszik a
víz és több élelmet talál a hal. Közben látom, hogy az egyik boton
megmozdul a kapás jelző, de nem komoly az érdeklődő, egy-két
határozatlan maszatolós húzás után nyugton marad a jelző. Most a másik
boton jelentkezik vendég. Ez már komolyabban érdeklődik és az egyik
húzás közbe vágok és örömömre azonnal érzem, hogy az év első keszege
pórul járt. Jó tenyérnyi karika keszeg az áldozat és szákba kerül
bízva benne, hogy lesz társa. Ezután van néhány jó húzás és érdekes,
hogy durbincs az áldozat. Elhatározom, hogy nem szaporítom a Balaton
durbincs állományát és a kishal-tartóban gyűjtöm őket és partra
szállás után áttelepítem az út túloldalán levő csatornába. Ez is
összefüggésben van a Balatonnal, de az áteresz feltöltődött és csak
víz átszivárgás van az út alatt.
Folytatódik a kellemes délután és további óvatos húzások után fogok
még két bodorkát. Kezd lemenni a nap az edericsi dombok
mögé és egyszerre lehűl a levegő. Kezdetnek elég is volt az
ismerkedésből, megállapíthattam, hogy ez az év is hasonlóan kezdődik
mint a korábbiak és reménykedhetünk a kellemes folytatásban.
Ahogy melegszik a víz, úgy szaporodik a kapások és a halfajok száma.
Még mindig gyakori az angolna és köztük az "alig" angolna, ami felveti
a kérdést, hogy ha nem telepítenek és ugye itt nem szaporodik, akkor
hogy a fenébe kerül a vízbe? Nem tudom, de hogy van az biztos. Néha
beugrik egy ponty és az felvillanyozza a horgászt. Egyik évben jön
néhány kősüllő, a másikban nem. Szerencsére a horog gyakran a száj
szélébe akad és mehet vissza, de rejtély, hogy egyik évről a másikra
hova tűnik, aztán megint megjelenik. Mostanában olvastam, hogy a
Balatonban átrendeződik a halak eloszlása. Néhány év alatt a nyugati
medencéből sok hal áttelepült a keleti medencébe. Ami azt illeti ebből
éreztünk is valamit a nyugati medencében, de hogy mi az oka azt nem
sejtik a kutatók sem. Valami ilyesmi lehet a kősüllővel is - vándorol.
Szóval mozgalmas az életünk, de nem mindig kedvezően. Lassan
megtanulunk örülni néhány keszegnek is, ami korábban elképzelhetetlen
volt, a keszeget csak akkor fogtuk, ha kellett néhány a hallébe
passzírozni. Most már nagyon díjazunk egy paprikás lisztbe forgatott
keszeg sütést a szezon közepén is! Azért optimisták vagyunk: ez az év
jobb lesz, mint az előző volt.
1999. április 09., péntek 00:00
|
|
|
