Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka

A soproni Ünnepi Könyvheti rendezvények sorába illett a közelmúltban a Cédrus Art Club-ban tartott, Rakovszky Zsuzsa A kígyó árnyéka című könyvének bemutatója. A könyről – amelyről a későbbiekben még szólunk majd és amelyet ajánlunk olvasóink figyelmébe –, annak soproni vonatkozásairól váltottunk néhány  szót a szerzővel.

- Sopronból indult, és most újra itt van.
- Még mindig soproni vagyok. Nekem minden gyermekkori emlék nagy kincs. Több mint 30 éve elkerültem innen, az érettségi után egyetemre mentem. Most Budaőrsön élünk. De sose szakadtam el. Megvannak a szálak, és remélhetőleg még szorosabbak is lesznek. Az állandó bejelentett lakásom Sopronban van. Nincs szívem kijelentkezni, és sűrűn visszajárok. Tervezem, hogy végleg visszajövünk, majd ha Tibor fiam elég nagy lesz ahhoz, hogy önálló életet éljen.

- Édesanyaként mennyire alakult másképp az élete?
- A gyermek nagyon sok mindent jelent, élményt is. Irodalmi szempontból azt is jelenti, hogy az ember sok mindent újraolvas. Életvitelben is változást jelent. Amíg kisebb volt, addig nem adtam volna a fejemet ilyen hosszú prózára. Amikor elment iskolába, az általános iskola első napjai után leültem a számítógép mellé, és elkezdtem írni. Két évig dolgoztam a regényemen. Egy éve már csak szerkesztői munkálatok folytak.

- Eddig lírikusként és műfordítóként ismertük meg. Regénnyel most mutatkozott be először.
Egyrészt sok regényt fordítottam - nem jogosítvány nélkül vezettem -, és előbb-utóbb az emberben összegyűlik olyan anyag, ami nem versbe kívánkozik.

- Regénye témáját hogyan választotta ki? Mennyi benne az önéletrajzi vonatkozás?
- Ez menet közben alakult. Volt egy elképzelésem, önéletrajzi jellegű, elkezdtem írni, de nagyon vékony szál volt, nem akart belőle igazi próza lenni. Egyszer csak szinte megvilágosodásként ért, hogy régi környezetbe kellene helyezni valami hasonló történetet. Ettől függetlenül is sok helytörténeti dolgot olvastam, foglalkoztatott, hogyan éltek itt az emberek. Szerettem volna olyan történetet írni, ami erről szól, és így a kettőből összejött a regény. A cselekmény Lőcsén indul, és végül a főszereplők visszaérkeznek Sopronba, nem sokkal a nagy tűzvész előtt.

- A regény címe érdekes, jelképes: “A kígyó árnyéka”.
- Korabeli szövegben találtam, egy prédikációban. Volt egy olyan hiedelem, hogy a kígyó, ha a saját árnyékát meglátja, indulatba jön. Ahogy a kígyó meglátta, milyen hosszú az árnyéka, indulatba jött, mert addig azt hitte magáról, hogy négy lába van. A regény a szenvedélyekről szól, azok pusztító hatásáról. Mikor kiválasztottam, sok minden eszembe jutott. Konkrét kígyók is vannak a regényben. Eltéved a hősnő az erdőben, és lát egy kígyót. Ezt viszont egy idős barátnőmtől kaptam, ő sok történetet mesélt nekem. Tőle hallottam, hogy Sopron környéki erdőben kisfiával sétálgatva láttak egy nagyon furcsa kis kígyót, fekete volt, sárga a szeme környéke. Nagyon tetszett nekem ez a történet, és beleírtam a könyvbe. Így került bele először a kígyó, aztán kezdtek szaporodni benne a kígyók. Jelképes értelemben is ott van a regényben a kígyó: a bibliai Ádám-Éva történet is eszembe jutott, utólag, nem volt tudatos. Az egészségügy kígyója is jelen van benne, patikus és lánya a főszereplők.

- Ez gyógyító vagy pusztító kígyó?
- Hát, inkább pusztító kígyó, de vannak gyógyító vonatkozásai is.

K.T.E.