|
Mi1más |
|
Tíz év együttlét
Azt mondják, tíz éve már, hogy elkezdődött ez az egész augusztus eleji szigetelés, amit egyfelől muszáj elhinnem, mert hát ekkorát hazudni azért nem lehet, másfelől meg, ha akkor elhiszem, kissé borzongok bele.
Ez azt jelenti, hogy pont ennyi ideje volt, hogy azt mondta a haverom, hogy woodstockba csakis stoppal, szóval Szolnokról felstoppoltuk magunkat a fővárosba, hogy belevessük magunkat minden idők legnagyobb fesztiváljába, meg ideérve zavaros tekinteteket vessünk más sziget-gyanús egyedekre a Batthyányi-téren, akik szintén az akkor még kevéssé ismert Filatorigát megállót számolgatták.
Meg ott volt az a végtelennek tűnő sor, és a helyi benzinkút totális megszállása, amit az óta már elővigyázatosan rendőrkordonnal vesznek körbe, ott és akkor leginkább egy kisebbfajta MOL-fesztiválnak tűnt, különösen az ivókút környéke.
Ma már szintén kissé mosolykeltő a korabeli beléptető- és biztonsági rendszer: a mai űrtechnikával elkészített eltéphetetlen, és csak meglehetősen komoly összpontosítással, kézügyességgel és eszközökkel átruházható karszalaghoz képest akkortájt madzagon fityegő kartondarab igazolta belépési jogosultságunkat. Ára: 300 Ft. (És rá két napra, amikor a szervezőkben is tudatosult a gondolat, hogy ez így nem lesz jó, jött a feledhetetlen kilépőjegy.)
Kevésbé volt vicces az elvileg a rend és biztonság zavartalanságát fenntartani hivatott inkálos vadbarmok esetenkénti fellépése, aztán a rendszer reformjával ezek a történetek is tinédzserkorunk igaz/talán igaz kategóriájába mosódtak bele.
Tíz évvel ezelőtt két nagyszínpad működött, a mostani szabadegyetemek sátra mögött levő dombon és annak tövében lokalizálódott a bulizó tömeg egyik része, a másikra már nem is emlékszem, valahol ott, ahol most is, talán. Akkor még nem volt a konzervatív értékekből hülyeséget kovácsoló polgármester bácsi sem, vagy csak még nem őrült meg, minden esetre nem voltak koncertsátrak, csak koncertek, a délutáni napsütésben, avagy a sötét égbolt alatt.
Eseti vicces anomáliák, mikor az első naplemente után az egy rakásra telepedett végtelen kiterjedésű tábor lakói a sötét beállta után világítás, viszonyítás és ösvényrendszer hiányában kétségbeesett kutatást folytattak a tökéletesen egyforma csehszlovák sátrak rengetegében.
Aztán másnapra szépen megoldódott minden, néhol háromméteres totemek segítgettek a megfelelő irányba fordulni, vagy a lakókból egyéb, dekoros attitűdök törtek elő, máshol a rendezők törtek utakat.
Vagyis, egy csomó minden megváltozott, egynémely dolgot elmosott a szükségszerűség, vagy a változó idő (mellesleg, voltak olyanok, hogy a nagyszínpadon a Kispál, a Tankcsapda és a VHK volt a főattrakció, akkoriban egy megcsördülő mobiltelkó még heves fejforgást majd gúnyos kifejezéseket vonhatott maga után), és folytathatnám is ezek felsorolását napestig, ha nem félnék, hogy túlontúl veterán színben tüntetem fel magam, meg ha nem tartanék attól is, hogy unalmas.
Sokkal inkább érdekes lehet az idei program, amely még szokás szerint meglehetősen esetleges, kiváltképpen az a nagyszínpad külföldi fellépőinek sora. Viszont ami úgy tűnik biztos lesz Cure (ami azt hiszem valamikor a nyolcvanas évek elején volt utoljára, és azóta mindig csak Bécsig jutottak el), Pulp, a brit rock trió, a Muse, Die Toten Hosen, HIM, Nightwish, Sergent Garcia, a kihagyhatatlan, ám általam eddig még mindig kihagyott Mambo Kurt, valamint a világzene/D’N’B palettáról a Stereo Mc’s, Herbalizer, Kosheen, Transgolbal Underground, és lesz még ezenkívül The Gathering, The 69 Eyes, és Ska P., és még sok-sok minden.
A világzenei színpadon Natacha Atlas, Klezmatics, Boban Markovic Orkestar, Mori Kante, a metál színpadon Junkies, Action, Hooligans, Kalapács, Szeg, Auróra, Iron Maidnem, Lord, Blaze, Black Out, Moby Dick, Kreator, hogy csak a legsúlyosabb neveket említsem.
A pop színpadon KFT, Venus, Bikini, Kimnowak, a United, Roy&Ádám, Ágnes Vanilla, Back II Black, Crystal, meg kerozin, már akinek ez kell.
A
blues színpadon Ferenczy György, Sonia & a sápadtarcúak, Tűzkerék, a sopronban jól ismert Blues Fools, a kihagyhatalan pocsolyába lépés Takács tamással, Török Ádám @ a mini, és még feledhetetlen blues hősök emlékzenekarainak sora.
Ezen kívül még szigeték szolgálnak Talentum színpaddal is, amelyen napi bontásban különböző stílusokban feltehetőleg kevéssé ismert zenekarok fognak bizonyítani, így aztán szerdától keddig a Pop/Rock, Elektro/Hip-hop, Hip-hop/Downbeat, Rock/Punk/Ska, Rock/Metal/Industrial, Hc/NUMetal, Népek zenéje kategóriákban hallgathatjuk a feltörekvő sztárokat.
Majd. Július 31-től augustus 6.-ig, vagyis pont egy hétig, ahogy az várható is volt, persze. Még van negyvenkettő nap addig, ami egyben azt is jelenti, hogy a 12 000 Ft-os hetijegyről a most startolók már ugyan lecsúsztak, viszont még mindig meg lehet vásárolni 15 000Ft-ért azokat.
Mindenféle további információ a Sziget oldalán.
OKR
2002. jĂşnius 18., kedd 18:50
|
|
|
