Mt 10.26-33 Ne féljetek hát tőlük! Hiszen semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne kerülne, s olyan titok sincs, ami ki ne tudódnék. Amit sötétben mondok nektek, azt mondjátok el fényes nappal, és amit a fületekbe súgnak, azt hirdessétek a háztetőkről!

Ne féljetek! Így köszöntötte egykor az újonnan megválasztott II. János Pál az összegyűlt tömeget a Szent Péter Templom egyik ablakából. Akkor ezt egy bátor, sokat megélt lengyel, egy váratlanul megválasztott keleti tömbbeli pápa hősiességének véltük, de ugyanakkor mindenki kíváncsi volt, hogy aki így kezdi, az hogyan tudja folytatni?
Úgy folytatta, mint az evangéliumban. Elment mindenhová hirdetni, amit Isten a fülébe súgott. Nem volt olyan helye a világnak, ahová ki ne állt volna, melyet ő alkalmatlannak talált volna a feladatra. Korábban összesen nem használtak fel annyi óriási teret, futballpályát, stadionokat ilyen célra, mint amennyit ő egymagában felhasznált. S ha már a megvallásnál tartunk: soha senki még annyit nem vallott be az Egyház bűneiből, amennyit ő bevallott. (Most már reménykedhet bárki "cicil", hogy ahol bűnbevallás van, ott vajon valóban van bűnbocsánat.) Most pedig teszi tovább a kötelességét, mindenki döbbenetére, egy nagyon megfáradt testtel, de hősies lélekkel, tiszta szívvel.
Hasba lőtték, nem kívánatosnak minősítették, számtalan merényletet terveztek ellene, visszautasították, visszalökték-lökik a barátilag kinyújtott jobbját, de ő nem változott: hirdette az igét, akár alkalmasnak látszott a helyzet, akár nem.
Fogynak egyre könnyebben megszámolható hajszálai, melyeket azonban számon tart Valaki. A reményben él, hogy az evangéliumi részlet utolsó mondatai majd beteljesülnek, megvallják őt, ahogyan ő is megvallotta küldőjét.
Félti a nyájat a lélekgyilkosoktól, félti a magukat a zuhanás állapotába állítókat. Félti Európa gyökereit és két tüdejét; politikus, a polisznak jót akaró ember. Küldetése van. Nagy elődjei a vértanú hitvallók, akik elmentek az utolsó lépcsőig, s akik egyenest az ígéret karjaiba hullottak.
(...Igen, sok más ember is elmegy a lehetőségeinek - talán kevésbé látványos - határáig; korunknak is megvannak - szerencsére - a maguk szentjei, hitvallói és vértanúi.)
A ma evangéliumának ők az igazi megvallói, általa-általuk lesz hiteles, emberi, hétköznapi, szinte atomi szintig lebontható a Gondviselés. Kívánjunk magunknak sok ilyen példát és hasonló bátorságot! Lehet, hogy nagy szükségünk lesz rá.
- DI -