|
Németh Gábor újmisés
A soproni Szent Isván-Templomban 23-án, vasárnap d.u.4 órakor mutatta be első szentmiséjét Németh Gábor, aki János evangéliumának harmadik fejezetéből a 16. verssort választotta hivatása mottójául. "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen."
Mivel a papszentelések az egyházmegyékben évente egyszer történnek, így esett meg, hogy hosszú évek után egyszerre két újmisén is részt vehetett a hétvégén az, aki soproni lakos.
A Szent István Lelkészség hívei körében ez ugyanolyan ünnep volt, mint egy napja a Szent György-Templomban; zsúfolásig megtelt a város kurucdombi temploma. A lelkésztársak ugyanúgy elkísérték ide is az új társat, akitől már alig várják, hogy munkába állhasson.
Ez persze Németh Gábor esetén nem olyan egyszerű dolog, hiszen ő egyben a római Szent Gergely Egyetem hallgatója, és egy évre még a licenciátus megszerzésére (a doktori fokozat elnyerésére) vissza kell mennie a szent városba.
A katolicitás eleven központjából, abból az országból, ahol abszolút számban is a legtöbb a lelkész, egy sokéves diktatúrát átvészelt, klerikusok számában rosszul álló, talán onnan provinciálisnak is tűnő kis országba kell majd visszatérnie és helytállnia. Valljuk meg őszintén, ez egy mai fiatal számára még akkor sem biztos, hogy túl vonzó feladat, ha a tanulmányok egyben s másban azért további pályáját meghatározzák.
Ha nem ismerném személyesen, s nem tudnám, milyen kedves és egyszerű ember, ha nem első forrásból tudnám, hogy mennyire szeret hazajönni, biztosan kételkednék. De magam is szívesen várom vissza a tudományokkal feltöltődött fiatal, hívő papot, hogy egyet legalább felvegyen az elejtett számos stafétabotból. Erre pedig a mai szép napon több a remény, mint bármikor korábban.
- DI -
2002. június 24., hétfő 12:08
|
