A Régi Zenei Napok sorozatának keretén belül hétfőn este 8 órakor az evangélikusok templomában Zádori Mária J.S.Bach Passióiból és 14. kantátájából énekelt áriákat, Szekendi Tamás pedig - aki Zádori Máriát orgonán kísérte - Nikolaus Bruhns (Bach előtt két évtizeddel született, s csak 32 évet élt) orgonaműveiből adott elő.
Arra gondoltam a koncert előtt, hogy amikor egy-egy előadásról magasztos dicséretet "zeng" a hallgatója, vagy éppen fenntartásait juttatja kifejezésre, akkor legtöbbször - jó esetben - a múlttal hasonlítja össze a produkciót, kicsit statikusabban csak a jelen produkciót próbálja maga elé helyezni. Persze continuusan vallja, hogy mindig csak az itt és most számít, minden más lényegtelen. Mondja ezt annak ellenére, hogy tudja, a személyfüggő dolgok gyakran ismétlődnek. Hogy ez mennyire nem is válik be, arra mindegyikünk bőven tudna példát mondani. S milyen rossz lenne, ha minden korábbi produktum, és az eddig hallott hanganyagból leszűrt ideál kiesne belőlünk; ha nem lenne mércénk - hiszen a mérce fokait a rövid vagy hosszú idő alatt bekarcolódott élményanyag, esetleg annak kivonatolt és összegzett minősége jelenti.
Csak egy módon tudjuk megőrizni "mérőképességünket", ha előítéleteket nem gyártunk, ha nyitottan szemléljük-hallgatjuk az új hangversenyt. Ezzel vállalni kell az ismételt csalódás lehetőségét is, mert ez is benne van az újra vállalkozás paklijában. A megjelenéssel és felkészüléssel mi mindent megtettünk.
Könnyű persze ezt mondani! Ha viszont a lelkiismeretes hangversenylátogató legalább a műsort előzetesen megnézi, most pl. rögtön látnia kell, hogy Zádori Mária jelen műsorválasztását egyetlen nagyívű gondolat vezeti végig: Bach-nak az ú.n. visszahelyezéses gyakorlatát foglalja össze: amikor jelen idejű szereplőket helyez vissza a szent cselekmény leírásában az egyidejűségbe. Egyszerűbben úgy is kifejezhetjük, hogy mindannyian ott vagyunk a szent történés helyén és idején, nem kevésbé jelentős szerepünk van abban, ami ott történik (ez teológiai tétel), s nem kevés a lehetőségünk egyidejűségben szemlélve a történteket, hogy döntő elhatározásra jussunk. Talán ezért (is) olyan óriási a hatása Bach-nak, mint amilyen.
Eddig az elmélet, s a gyakorlatban volt egy-két műsorváltozás, vagy egy órás küzdelem, melyből senki nem került ki igazán győztesen annak ellenére, hogy Zádori Mária hangja most is szép volt. Mást leírni pedig nem kívánok. Persze, könnyebb lenne, ha minden csak elmélet lenne...
- DI -