|
Professzorok koncertje
Docendo discimus
Kedd eset 8 órakor a BW. Pannónia M. Hotel Európa termében a Régi Zenei Napok kurzusának professzorai hangversenyeztek, ú.m. Anneke Boeke (furulya), Martin Klietmann (tenor), Simon Standage (hegedű) és Spányi Miklós (csembaló).
Először Anneke Boeke energikus, határozott karaktert közvetítő furulyajátékának örülhetett a közönség. Nagyon szimpatikus volt a tanítványait is minden bizonnyal férfias határozottsággal vezető professzornő játéka.
A nagyon jól körülírható, karakteres elképzelés teljes egészében megvalósult a rendkívül kulturált csembalókiséret (Spányi) mellett. Kontrasztos tételei egy, ilyen körülmények között ma is a hangversenyszólista képességeit körvonalazták, sikeresen.
Simon Standage korhű hangszeren korhű játéka csak tovább erősítette a megszólaltatás eme formájának jogosság-érzetét. A rendkívül puritán előadót ugyanaz a kiforrt, kompromisszumokat nem kötő, szigorú elvi alapokon, a kor biztos ismeretében kialakított játékmód jellemezte, melyről Boeke játékával kapcsolatban is beszéltünk. A szűk, és valamennyire hozzáértő közönségen túl nem biztos, hogy a hangszer korlátait mindenki ilyen módon fogadná el; itt azonban a korlátok is előnnyé változtak a professzor kezében. Őt is Spányi professzor kísérte. Itt is, mint az előzőkben és a következőkben az atmoszférát az a fajta kamarazenélési együttlét határozta meg, melyről csak azok a szerencsések tudhatnak, akiknek ez az együtt-zenélési mód bármikor megadatott.
Martin Klietmann-t már az előző évről ismerhette a hangverseny közönsége. Hangja rendkívül tiszta, s noha nem Caruso- vagy Pavarotti adottságú, de hanganyagával rendkívüli módon tud bánni, s ez különösen a dal, az oratórium és kantáta-éneklésre teszi alkalmassá. Nem tudom, mit mond a mai kornak az én fiatal korom Réti Józsefének neve, de akinek van emléke róla, valami hasonlóra tudok a "hang-gazdálkodását" illetően utalni.
Végül pedig egy megjegyzés, melyet már tavaly is megtettem, de - azt hiszem - feleslegesen. A Pannónia Med Hotel Európa-terme nem alkalmas hangversenyek rendezésére - jelen formájában, jelen akusztikájával. Ez a terem egyszerűen "hangversenygyilkos", hiszen a felső frekvenciákat (ezek közé tartoznak a hangszereket igazán karakteressé tevő, zengésüket megadó felhangok) prózaian "lenyesi". Így bármennyire kiváló professzorokat, hangszerük kiválóságait hallgathattuk is a teremben, csak a felét kaptuk, fele ért el hozzánk annak, ami elhangzott. Ezt a pazarlást pedig nincs az a gazdagság, mely elviselné.
- DI -
2002. június 27., csütörtök 12:18
|
