|
Örömünnep a befejezésen
Végetért a Soproni Régi Zenei Napok
Szombaton este az Evangélikus Templomban koncertezett az Orfeo kamarazenekar, Vashegy György vezényletével. Az esten - Simon Standage és Paulik László közreműködésével - W.A.Mozart remekművei hangzottak fel.
Elsőként az A-Dúr szimfóniát hallhattuk (K.201.) Nagyszerűen muzsikált az Orfeo. A mű gyors tételei különösen szépen hangzottak, virtuóz és értő módon csendült fel a zene. A lassú tételekben talán kevesebben vették észre a vonósok bizonytalankodását, és nem biztos, hogy mindenkinek bántotta a fülét a fafúvósok ugyanezen tételekben (Andante és a Menuetto középső része) pianóra képtelen játéka.
A hangversen második darabja az A-Dúr hegedűverseny (K.219.) volt. A Régi Zenei Napok csaknem mindegyik sorozata prezentált egy-egy különösen kiemelkedő egyéniséget, előadóművészt. A jelenlegi sorozat ilyen alakjává (miként az elmúlt években kétszer is Malcolm Bilson) Simon Standage vált. Mint hangversenylátogató nem állíthatom, de bizton remélem, hogy a nagyszerű, puritán ember tapasztalatainak átadásával ugyanolyan jó pedagógusnak is bizonyult a kurzus során, mint amilyen kivételes előadót ismerhettünk meg személyében a hangversenydobogón. Ezek a kiváló emberek ugyanis nemcsak arra képesek, hogy alig-ismételhetőn imterpretáljanak egy-egy zeneszerzőt, azok műveit, de arra is, hogy magukkal ragadják környezetüket. Így történt ez szombat este is, amikor láthatóan és főleg hallhatóan az Orfeo zenekar - ereje maximumán teljesítve - kiválót alkotott.
Simon Standage nem használ semmiféle külsődleges eszközt, ugyanakkor hatalmas eszköztárat vonultat fel, melynek nagy része a hallgatóság részére kevésbé megfogható. Amikor "anyanyelvi" szinten tolmácsolja pl. Mozartot, a hallgatóban fel sem merül a kétség: lehet-e ezt a művet egyáltalán másképpen játszani. Nyilván kevésbé érdekli az, hogy mindezt a hangzást milyen fantasztikusan teljes vonóhasználattal, vonónemekkel, biztos hangfogással és hangtartással, milyen kevés ritartandóval éri el, hogy Mozart hangját szólaltassa meg a maga "van, mire szerénynek lennie" módján. A gyönyörű és szárnyaló muzsika természetesen árad, s betölti úgy a termet, mint a hallgatók szívét.A lassú tétel ugyanolyan dinamikus, a dallamívek kifejezők: mint amikor valaki a legteljesebbb természetességgel beszél. A közönség hatalmas ovációval, szűnni nem akaró tapssal köszönte meg az élményt.
A szünet után a K.364. számú Esz-Dúr sinfonia concertante hegedűre és mélyhegedűre következett Simon Standage és Paulik László (brácsa) előadásában. A nagyszerű sorozat folytatódott: kiváló szólistákat és velük együtt alkotó kíséretet hallhattunk. Paulik László szépen hangzó violája teljes egységben szólt, hol együtt, hol felelgetve Standage kristálytiszta hegedűhangjára. A karakteres megszólaltatás ugyanazzal a szakmai bizonyossággal vált hallhatóvá, mint az előző versenyműben; dinamikus, fergeteges, magával ragadó volt.
Nagyszerű hangversennyel fejeződött be a Soproni Régi Zenei Napok sorozata. Az utolsó hangverseny után a magam nevében és Sopron hangversenylátogatói nevében is meg kell köszönnöm a sorozat létrehozóinak és fenntartóinak, nem kevésbé szereplőinek az egy hetes lehetőséget, a hétköznapok és ünnepek sorozatát.
Befejezésül hadd reméljem, hogy még sok, az utolsóhoz hasonló esemény szem-és fültanúi lehetünk, hogy a tegnap estéhez hasonlóan (milyen kevésszer is történik meg ilyen!) még sokszor dúdolgathatom a fejemből kiszállni nem akaró nemes dallamok valamelyikét!
- DI -
2002. június 30., vasárnap 13:23
|
