És nem "Consiliul de Administraţie".

És nem "Consiliul de Administraţie".

Az iroda ott áll, félúton a munkahelyem és a lakásom között. Szinte a szemem előtt épült-szépült, míg végül néhány hónappal ezelőtt megnyitotta csillogó-villogó ajtaját. Pontosabban nem nyitotta meg; miután a mindent kulcsrakész állapotban maguk mögött hagyó munkások elhagyták a választékos eleganciával kialakított épületrészt, sokáig bezárva állt minden, mintha valaki csak a maga szépségére hozta volna létre: füstüveges ajtajával, számítógépeivel, kényelmes, forgóüléses karosszékeivel. Csak hébe- hóba lehetett mozgást látni a szemérmesen félig leeresztett redőnyök mögött. Egyszer még emberek is ülnek a számítógépek előtt – úgy látszik megkezdődik a munka –, gondoltam magamban, de csalódnom kellett: másnapra minden ugyanúgy ásítozott az ürességtől, mint annak előtte.

Aztán egy napon, amikor hazafelé ballagva megint elmentem előtte, s már csak megszokásból is "pillantást váltottunk", nem hittem a szememnek. Az iroda ugyan most is zárva volt, belseje sötéten hallgatott az esti félhomályban. Hanem az üvegfalon hatalmas plakát díszelgett, amely ha lehet még hatalmasabb betűkkel hírdette:

Csak így. Egyszerűen. Magyarul.

Majd egészen lent az aláírás: "a Hitelszövetkezet Vezető Tanácsa". És nem "Consiliul de Administraţie". Pontosabban, a plakát mellett ott állt ugyanez a szöveg román nyelven is – tizedakkora, tenyérnyi cédulán.

Nagybányán...! Ahol Szász Lajos bádogosmester Jókai utcai műhelyén kívül magyar feliratot sem magán, sem állami, sem közintézményen nem látni...

Nem is tudtam hirtelen, minek tulajdonítsam a jelenséget. Mi ez? Egy román embertársunk pillanatnyi "gyengesége"? Vagy újabb "irredenta, revizionista, magyarspion provokáció"? Esetleg jól kiszámított üzleti érdek? Nem tudom. De bevált. Ha egyszer majd lesz pénzem, viszem a hitelszövetkezetbe.

Nálam már van hitelük.

-siculus- (Bányavidéki Új Szó, Románia)