|
Arany betűvel
Kedves Ivan! Szeretett Mindannyian!
Ismerőseimmel összefutván lazán körbeálltunk, "beszélgettünk". Az idézőjel azt jelzi, hogy jómagam körükben hallgattam... A szokásos menetrend ez. Ők beszélnek, s mivel én is jelen vagyok, a végén elkönyvelik: résztvettem a beszélgetésben. Nem gond. Jól van így.
Egyikük anyjáról folyt a szó. Azután a másikuk szerelméről.
Az idős asszony rákban halt meg. Előtte több tíz évig nem váltott szót sülve-főve-barátnőjével, akivel jelentéktelen apróságon vesztek össze. A beteg halála előtt két héttel békültek ki. A barátnő eljött beteglátogatóba...
A beszélgetés azon részére, ami a szerelemről szólt, nemigen tudtam figyelni, mert egy darázs mindenáron belőlem akart falatozni, és "vele" voltam elfoglalva. Szerencsére a konklúzióra elszállt.
"A tékozló fiúk miatt minden érző embernek egyenfeliratú ruhát kellene viselnie. Ez állna rajta: Szeretlek. Akármikor visszajöhetsz."
Mosolyok, bólogatások, azután indult mindenki a dolgára. A végkövetkeztetés megfogalmazója pár lépés után még visszaszólt: "ARANY BETŰVEL!"
- gyöngyös -
2002. július 11., csütörtök 11:38
|
