|
Szomszédvár - Régió |
|
Közvetlenül előttünk
Jelentőségteljes szombat?
Kedves Iván! Szeretett Mindannyian!
A Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár épülete megújult. A több, mint egy éven át tartó "átmeneti szállás"-ról a sok könyv, video, kazetta és CD a munkatársak gondos kezei által ismét dobozokba tétetik, és augusztus 20-ig bezárólag minden elfoglalja majd állandó helyét, a Petőfi Sándor utcai épület termeiben, polcain, hogy augusztus 21-től ott álljon készenlétben, csillapítandó az olvasók tudásszomját, információ-éhségét.
Július 13-án délután öt óráig állt módjában az olvasóknak kölcsönözni, könyvet visszahozni. Húszat! Az általános tíz helyett. Sokan éltek is a lehetőséggel, némiképp megkönnyítve ezzel a könyvtárosok munkáját - annyival kevesebbet kell "dobozolni", amennyi "letétbe kerül" a lakosságnál arra a néhány hétre.
Mi is a "segítőkész" olvasók közé tartoztunk. Volt még nyolc helyünk, elmentünk hát, hogy hazavigyünk nyolc ránk váró könyvet. Vásároltunk is, hétvégére. Alaposan megrakodva sétáltunk egyik városi buszunk megállója felé, jobbra-balra nézegetve az autókat, az idegen rendszámokat (német, osztrák, horvát, olasz), a járókelőket.
A szembejövő "hullámzó fejek" között fel-feltűnt és egyre közeledett egy városunkban szokatlan: egy színesbőrű, "afro-amerikai", ahogyan manapság mondani illik. Már csak pár lépésre volt tőlünk, láttuk azt is, hajába ősz szálak vegyülnek. Mikor egészen közel ért, mégis ötven alattinak saccoltuk. Éppen meg akartuk figyelni vonásait, ráncait, hogy pontosabban megbecsülhessük, hány éves vajon, amikor a világos pólóinges, világos nadrágos, középmagas, karcsútestű férfi hirtelen lehajolt. Lányom lába épp lépésre lendült, meg is torpant, hiszen kis híján fejbe találta az idegent. Tekintetünkkel követtük mozdulatát. Egy elhullott, szürke, teljesen hétköznapi galambtollért hajolt le. Elsőre nem tudta jól megfogni, hát mégegyszer lejjebb mozdult, és akkor már sikerült felvennie. Eközben el is haladtunk egymás mellett.
Talán jelentőségteljes szombat ez a színesbőrű férfinak itt Nyugat-Dunántúlon, Szombathelyen - talán emlékeztetőnek emelte fel azt a tollat. Jel-ként? Mementóként? Ki tudja...
A pillanat a toll miatt számára biztosan megőrződik, s a hely is talán, ahol magához vette. A mi emlékezetünkben is megmarad az ő személye, s a pillanat is. Július 13. szombat, amikor a megyei könyvtár több hétre bezárt, s mi terhek alatt roskadoztunk, és július 13. szombat, ami után tizennegyedike következik, a franciák nemzeti ünnepe, a Nagy Francia Forradalom 213. évfordulója...
Íme, hát összekapcsolódott Savaria, könyvek, afro-amerikai férfi, galambtoll, ünnep... 2002-ben, amikor, lám, még mindig áll a világ, nyüzsögnek a Földön érző emberek - annyi világvége-jóslat után is; s így lesz ez, remélem, még nagyon sokáig. Sorsok összekapcsolódva, sorsok eltávolodva, léptek, tettek, emberek. Talán nem lesz több véres esemény, mint amilyen a francia forradalom volt, talán nem lesz több hídblokád, mint amilyen nemrégiben Budapesten volt, talán a palesztin férfiak is választják inkább az életet, mint az önkéntes felrobbanást - vagy esetleg mégis... Eppur si muove!
- gyöngyös -
2002. július 14., vasárnap 12:07
|
|
|
