Mt 13.24-43 Más példabeszédet is mondott: „A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. Amikor szolgái aludtak, jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment.A vetés szárba szökött és kalászt hányt, de a konkoly is felütötte a fejét. A szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly? Az így válaszolt: Ellenséges ember műve. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy elmenjünk és kigyomláljuk? Nem - válaszolta -, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek! Hagyjátok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!”

Nocsak! Az apostolok sem birtokosai a közvetlen ismeretnek! Végighallgatják a búzáról és a konkolyról szóló példabeszédet, meghallgatják a mennyek országáról szóló hasonlatokat. (Észrevettük, hogy mennyire hasonlít, sőt majdnem azonos a hitről és a Krisztus követőkről szóló mondatokkal? Mindegyik kicsiben kezdődik, és kicsinységében hat az egészre!) Majd közösen azt kérik, hogy magyarázza meg nekik, amit mondott! Vajon akkor mennyire értették a többiek?
Jézus pedig nekiáll, és elmondja szinte szavanként, kínos precizitással fordítva a példabeszédet. Különösen tanulságos ez a szó szerinti "fordítás" mindazok számára, akik vakmerően bízva Isten irgalmasságban (s magukat hívőnek vallva) tagadják a pokol és a kárhozat valószerűségét. Pedig itt is, mint az ítéletről szóló egyéb helyeken, a szétválasztás után a fájdalmas örök enyészet és a ragyogás tartósan különválik egymástól.
Ugyancsak nagyon valószerű a gonosz működése. Mintha nem tapasztalnánk nap mint nap, hogyan hull körülöttünk is a konkoly magja, hogy elfojtsa vagy körülnője azt a kísértett, törékeny, apró "hitkezdeményt", melyet olyan nehezen koldultunk ki magunknak. A gonosz léte csak annak nem nyilvánvaló, aki már feltétel nélküli eszközévé vált, akit már nem kell kísérteni.
Az e világbéli "kényszertársaság" tehát Istentől megengedett. Ő akarattal nem csinál "micsurini tenyésztáblát" a "nemesített" egyedekből, nincs ugyanis tökéletes egyed, társaság és társadalom, csak olyan, ahol vigyáznak arra, nehogy bármi más keveredjen a nemesített egyedhez.
Jó ez nekünk? Nem bibliai példa, de a szikla (teher) alatt növő pálma, a megkísértett hitnek a kényszer-együttlétből eredeztethető növése ugyanúgy nem mellékes Isten, a nagy pedagógus számára, mint a lehetőség a konkolynak, mely ugyanúgy "maggal - ha tetszik búzával - körülvéve", a hit kísértésében él, és csak a dolgok végén választják szét az egyedeket. Mint látjuk, mnden hasonlatban van valami, amit még hozzá lehet tenni a pédabeszédhez, s noha eleve ott van benne, érdemes kifejteni is.
A növény pedig érik, s ameddig érik, addig él, addig változik, változhat. A ma tehát az, amikor még minden lehetséges. A holnap pedig már bizonytalan.
- DI -