Kocsiban ülök és bámulom a tájat. Az 51-es úton haladunk Dunapataj felé - pontosabban zötykölődünk a töltésen. Július 17. van, verőfényes délelőtt. Vasárnap este vált véglegessé, hogy jövök az EFOTT-ra; kedden derült ki, hogy Zsuzsi kocsival jön és van még szabad hely… Miközben sofőrünk épp egy nagy buszt igyekszik leelőzni, gondolataim messze szállnak. Ez lesz a 27. EFOTT - azaz Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója, amit idén az ELTE-BTK szervezésében a Szelidi-tónál tónál rendeznek meg. Az idei szlogen: "Más napra virradtunk". Mindenki értse úgy, hogy akarja. :)

A VIP feliratú lakókocsi előtt beszélgetek. Kisebb probléma a sajtóakkreditációnk körül, de a jelenlévők segítőkészek és perceken belül megkapom a hetijegyem valamint a passom.

Olvasgatom a tájékoztató füzetet. Rengeteg együttes, kulturális és sportprogram, beszélgetések, előadások - mindez azért, hogy a jelenlévők jól érezzék magukat. A csütörtöki napot rögtön kinézem magamnak, három különböző színpadon egymás után három nagyon jó együttes… Mindeközben néhány helyesírási és tördelési hibára is rálelünk, de ez legyen a legnagyobb problémánk.

A kemping bejárata előtti sorban állok. Van egy másik is, azonban ez árnyékosabb és a 0. (keddi) napra érkezett ismerőseim foglaltak sátorhelyet. (Magyusz és Bálint biztosan örülne annak, ha itt megemlítenék a nevüket, de nem…) Egy alapos táskaátkutatás, majd bent vagyok a kempingben. Három órával később már nem engednek be sátorral embereket. "… és egyébként is, térdig áll a szar a WC-ben" - mormogja az egyik secus a bejáratnál. És tényleg.

Étkezés és strandolás. Az árusok készülnek a nagy forgalomra. Az egyik helyen egy feleslegesen kitöltött számla miatt vitáznak egymás közt. Kint minden drágább, mint bent. A strandolás pedig kellemes időtöltés, a tó vize kellemes, fürdünk is egy csomóan. Közben újabb és újabb ismerősök bukkannak elő, a mobilok folyamatosan csörögnek egy-egy busz megérkezésekor.

Térképböngészés. Ahogy egyre beljebb jutunk a fesztiválterületre, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy a valóság nem akar igazodni a térképen feltüntetett méretarányokhoz és irányokhoz. Csütörtök estére végre ráleltünk az információs sátorra.

Koncertek. Sok, jók. Fürgerókalábak, PG csoport, Hobo Blues Band, Tankcsapda, Zanzibár, hogy néhányat említsek. Három szabadtéri színpad és két sátor várja a tombolni vágyókat. Számomra az est koncertje a Zanzibár volt - ugyan kicsit több mint fél órás késéssel kezdtek, de ezt egyáltalán nem bántuk az első sorban ácsorogva, különböző dalokat énekelve. A koncert vége felé Rita (az énekesnő) megérinti Tom (az Impulzus, a BME-VIK HK lapjának főszerkesztője) kezét.

Esik. Éjfél után nem sokkal elkezd esni az eső. Hirtelen egy nagy villámlás és elsötétül minden 20 km-es körzetben. Délutánig nem is tudják igazán helyreállítani az eltalált transzformátort, egy generátorral működnek a sátorok. A koncertek váratlanul véget érnek - bár a nagyszínpadon éppen fellépő Korai Öröm hangosítás nélkül is szórakoztatja a közönséget.

Esik. Pedig már csütörtök délelőtt van. Az EFOTT-rádiósok épp a Napot próbálják előcsalni az István, a király című számmal. ("Fel kelt a Napunk…"). A felhők maradnak, de a jókedv és a lelkesedés fokozódik. Fürdőruha, esőkabát, papucs - és máris lehet valami ebéd után nézni a szakadó eső ellenére. A talpraesett EFOTT-lakók egy része nagy kék szemeteszsákokból készít magának esőkabátot. Vagyis eső elleni ruhát.

Sárban taposunk. Az eső esik, az utak kezdenek szétázni. A délután részemről a kultúráé - beveszem magam a Színház sátorba. Először Csepregi Ferenc Vízözön című, kétfelvonásos zenés vígjátékát nézzük meg, a Pázmány Színpad előadásában, amely Gábrielről, a gyarló emberekről, szerelmi szálakról és a borról szól.

Ebéd az egyik sátorban, ahol épp egy vetélkedő zajlik, már régóta és még sokáig, a CSERNOZJOM szervezésében. Így, csupa nagybetűvel. Megérdemlik, kétszeresen is. (később kiderül, hogy miért). Ez egyébként egy csapat neve, amely 2001-ben megnyerte a Schönherz Qpá-t. (Schönherz QPA = kari napok a BME-VIK-en). Mobilpárbaj, sörváltók, koktélváltó, hagymaevőverseny és így tovább… A velem szemben lévő srácnak feltűnik a sajtó pass-om, s beszélgetni kezdünk. Panaszkodik a túl kicsi napikempingre, és emlegeti a pécsi időket, amikor gondosan kialakított utak voltak a kempingekben. Másvalaki a túl kevés WC-t, a szemetesek hiányát és a hidegvizet jelöli meg negatívumként.

Álldogálás az egyik információs sátorban. A víz folyik be, alulról, felülről. (Persze itt is - mint minden más helyen - mobilokat töltenek. Amikor a saját mobilomat töltöttem a Schönherz sátorban, valaki megjegyezte: "Ide mindenki csak tölteni jár?") Épp útban vagyok a sátram felé, de a hirtelen sűrűsödő eső bekényszerített ide. Ahogyan sok mást is - folyamatosan érkeznek a szétázott emberek. Vannak olyanok is, akik nagy hátizsákkal jönnek…

Musicalválogatás. Az előadók között felfedezzük azokat a fiatalokat is, akik mellettünk ebédeltek. A színház sátor hamar megtelik és az 5 fős Vasutas Musical Stúdió előadásában újabb és újabb dalok csendülnek fel. Legutolsó számuk mi más is lehetne, mint a "Let the Sun Shine". Hatalmas tapsot kapnak, visszajönnek. Kisebb tanakodás után az "Azért vannak a jó barátok" című dalt éneklik el. Ismét hatalmas taps és most sem engedjük őket elmenni. Felcsendül mégegyszer a Let The Sun Shine". A teltházas első sorában ülők felállva tapsolnak, egyesek táncra perdülnek…

Visszajutok ahhoz a sátorhoz, ahol a vetélkedő zajlott. Épp bejelentik, hogy az összes szabadtéri koncert elmarad. Útközben látom Alvinékat a kocsiban ülve - elnézést, Alvin épp kint áll a szakadó esőben és dedikál a színpad előtt gyülekező kicsiny csoport embereinek. Várják, hátha eláll az eső. Egy ismerősöm Lovasival fut össze - nekik már az erdélyi turnéjuknál is gondot okozott az eső. Ekkor a jelenlévő BME-sek úgy döntenek, hogy szerveznek egy kisebbfajta bulit. Felmerül egy esetleges Kérdőjel koncert is, de végülis bizonyos okok miatt elvetik. "Ebben a sátorban pedig a schönherzesek szórakoztatnak titeket" - jelenti be az EFOTT szervező, aki az előbbi sok rossz hírt közölte. Hajnali háromig, vagy talán még tovább is ott tombolunk, részemről mezítláb, mert ugye a sátort övező sártengeren cipőben elég nehéz lenne átkelni. (+ sötét, pocsolyák, sár, csúszás - egyszerűbb mezítláb). Boróval (plátói barátnőm - bonyolult egy világban élünk, kérem szépen) táncolunk egy Kérdőjel számra, kicsivel később Tibucitól (sátoradó házigazdám) kapok egy sapkát - Noémi, akivel éppen táncolok, hasonlót visel… Remek a hangulat hajnalig - ez a másik ok, amiért le a kalapot a Csernozjom előtt.

Várakozás egy kocsiban. Ezúttal Kalmár a sofőr, s péntek délelőtt van. Néhány évfolyamtársam már hajnalban távozott. Az eső ugyan elállt, de a borongós és hideg idő engem sem tudott marasztalni. Mint ahogy az a tény sem, hogy a Zanzibár koncert alatt viselt pólóm még mindig ugyanolyan vizes, mint szerda éjjel. Egyéb cuccaimról nem is beszélve. Néhány óra Pesten, majd indulás vonattal Sopronba. Útközben összegzem gondolataimat és emlékeimet, és örömmel olvasom az EFOTT-on maradt ismerőseim "Kicsivel javult az idő, este lesznek koncertek is" üzeneteit. Beletörődök abba, hogy holnap tényleg más napra fogok virradni. De két felejthetetlen nappal gazdagabb lettem…

Lassan feltűnnek Sopron épületei, a vonat megáll. Szabina egy padon üldögélve vár rám az állomáson… Néhány száz kilométerrel arrébb pedig tovább élvezik az EFOTT-ot…

Bacsi