Bombajó! Inkább a bombák árait dobnák...

A jugoszláviai bombázások láttán (akár igazságosan, akár igazságtalanul történik), az ember elborzad: mennyibe fog kerülni az újjáépítés, ha csak az elhasznált bombák értéke több mint 10 milliárd dollár. Ha belegondolok, hogy ebből az összegből többszörösen is ki lehetne fizetni Románia küladósságát, sőt egyenesbe lehetne hozni az egész nemzetgazdaságot, kétségbe vonom, hogy az emberiség nagy eszméi valóban helytállóak-e...

Ha szűkebb pátriámra gondolok, néhány repülőgép és a fedélzetén lévő bombák árából teljesen helyre lehetne állítani Máramarossziget régi központját, ami jelenleg úgy néz ki, mintha itt vonult volna el az ETA, az IRA vagy a Fekete kéz. Pedig csak a Vörös Kéz munkált ötven éven keresztül. Lehet, hogy Sziget központja műépítészeti szempontból nem olyan értékes, mint mondjuk a Szebené, de egy egységes arculattal rendelkező, szecessziós hangulatot árasztó régi polgári és kereskedelmi város magja. S nem lehet tudni, hogy csak a nemtörődömség, a készen kapott érték meg nem becsülése, vagy a szándékosság tette tönkre.

A főtér legrégibb középülete a régi vármegyeháza, amelyet 1692-ben fejeztek be. Ezt vendéglátóipari egységgé alakították át. A belső udvarok loggiáit lebontották és modern "beton-pavillont" építettek helyükre. Így ma már csak az épületek külső falai őrzik (és szerencsére a volt bálterem) az egykori klasszicista jelleget.

A múlt század második felében épült polgárházak is csak az utcai front felé mutatják régi arcukat, miközben a belső udvarok dickensi nyomortanyák hangulatát árasztják. Eltűntek a régi kovácsoltvas kapuk, a bejárók mennyezetfestései is már csak imitt-amott maradtak meg. A hátsó épületszárnyak zöme életveszélyes állapotban van. Nem beszélve, arról hogy a "felszabadulás" után beköltöztetettek (miután a burzsujokat szépen kilakoltatták) disznó- és tyúkólakkal, mindenféle tákolmánnyal rendezték be az udvarokat.

A legutóbbi tanácsülésen szóba került az omladozó épületek sorsa. A megmentésüknek elsősorban anyagi akadálya van, hiszen egy épületfelújításhoz csupán a szakvéleményezés 60 millióba kerül! Ahhoz pedig, hogy a tatarozást is elvégezhessék, ki kellene költöztetni legalább negyven családot. Ezeknek pedig lakást kellene biztosítani, amit meg lehetne ugyan oldani néhány üres tömbház felújításával, de ehhez sincs pénz. Van olyan épület is, amit szándékosan hagynak öszszeomlani. Az IFET melletti épületről van szó, amely – stílusa alapján – az 1860-as években épülhetett. Csak a tetőt kellene megjavítani, mint azonban kiderült, azért nem állítják helyre, mert rontja a rálátást a (jóval később épült) ortodox katedrálisra. Rengeteg épület megy tönkre amiatt is, mert nem cserélik ki az esőcsatornákat, így ami most néhány ezer lejbe kerülne, holnap talán már milliókat igényel...

Azt hiszem, a legjobb megoldás az marad, ha az amerikaiak ledobnak néhány bombát.

De legalább az árukat...

Román János (Bányavidéki Új Szó - Románia)