Mt 13.44-52 „A mennyek országa hasonlít a szántóföldben elrejtett kincshez. Amikor egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet. A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keresett. Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és megvette. Végül hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle halat összefog. Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek, és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják. Így lesz a világ végén is: elmennek az angyalok, aztán kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, és tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.” „Megértettétek mindezeket?” „Igen” - felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő.”

Ha egy hasonlattal is meg lehetne világítani az emberi elmét, nem kellene sok. Jézus is tudja, hogy csak résztulajdonságaiban és részfeltételeiben lehetséges az ember nyelvén az ország tulajdonságait és elnyerésének feltételeit közölni. Kettő:egy a feltételek javára a bekerülés "mechanizmusával" szemben.
Amit az előbbiekből közölni kíván a Fiú, az az áldozat, mely "mértéktelenségében" sem lehet túlzó, ha arról van szó, hogy az örök életért meg kell hozni. Megéri, mondja Jézus a hasonlatban, megéri minden földi javat feláldozni, hogy a nagy kincset (itt a földben vagy egy különleges gyöngyben) elnyerjük, sajátunkénak mondhassuk.
A halászokhoz pedig mi illenék jobban, mint a "szakmából" vett hasonlat! A kifogott zsákmány egészének sorsa számunkra ugyanaz: halál a levegőn, de míg a válogatás java "életet" kap az egyszerű halász szemében a felhasználásán keresztül, a hitványak, a gonoszok tűzre vettetnek.
Kemény és egyértelmű beszéd ez. Nemcsak állítás, de minden alkalommal kérdés is az olvasóhoz: ő vajon melyik csoportba tartozik? Az áldozathozó, a kincset elnyerők csoportjába, akiket majd a végső halászatkor az értékes halakhoz sorolnak, vagy a másik csoportba? Van-e olyas valami a világban, amin nem tud túladni, aminek ára még hiányzik a föld, az igazgyöngy megvételéhez?
Itt van annak a választóvonalnak az egyik eleme, mely élesen elválasztja a jelöltet a várományostól. Az önjelöltet Krisztus jelöltjétől, az Ő választottjától. Az ószövetségi törvény ismerete, a törvényalkotó szellemiségének birtoklása fontos, de fontos mindaz, amit az újonnan fogalmazott törvényben, az Újszövetségben Jézus hozott a földre és pecsételt meg halálával és feltámadásával. Régi kincsek és új kincsek. Régi ismeretek, új ismeretek. Az evangélium alkalmazása a mindennapi életre. Amikor meglátom a helyzetben, a szituációban az analógiát. Az ismeret és az abban való élet az igazi kincs, melyet bárki elé ki lehet rakni. Nem dicsekvésképpen, hanem folyamatában, bizonyítékul mindarra, amit Krisztus mondott. Azért, mert érdemes!
Azt ugyanis minden küszöbön álló jelölt tudja, hogy a kincs létezik, ez azonban még nem nevezhető kereszténységnek. Az a követésnél kezdődik, a Krisztus-követésnél. A kincsre való gyűjtögetésnél, majd a megvételénél, melynek szabadsága anno Domini a keresztáldozattal kezdődött.
- DI -