Arany János sorait ketten is idézték vasárnap Fehéregyházán,. Az alábbiakban szemelvényeket adunk közre az emlékezô ünnepségen elhangzott beszédekbôl.

Az összefogás példája

A magyar nemzet talán egyik legfontosabb sajátossága, amit újabban idôrôl idôre talán hajlamosak vagyunk elfelejteni, az összefogás képessége. A szolidaritás képessége. Nem hisszük egy pillanatig sem azt, hogy 1848-1849-ben a magyar nemzet kiemelkedô alakjai mindannyian, minden pillanatban, minden fontos kérdésben egyetértettek. Nem. Mindannyian tudjuk, hogy másképpen gondolkozott Széchenyi István, alapvetô kérdésekrôl másképpen gondolkozott például Kossuth Lajos, de másképpen gondolkozott számos kérdésben Batthyány Lajos, az akkori felelôs miniszterelnök, másképpen gondolkoztak például Nyáry Pálék, másképpen gondolkozott nyilván maga Petôfi Sándor, másképpen gondolkozott alapvetô kérdésekben Görgey Arthur, másképpen gondolkozott az, aki végül is, szintén 1848/49 nyomán lett azzá, akivé lett: Deák Ferenc, a kiegyezés létrehozója.
    Másképpen gondolkoztak, nagyon sokszor rendkívül élesen ütköztették egymással véleményeiket - és mégis megteremtették 1848/49-ben azt a képességét a magyar nemzetnek, ami számunkra ma is a legfontosabb: az összefogás és a szolidaritás képességét. Azt, hogy ilyen óriási véleménykülönbségek ellenére tudtak együtt lenni, ilyen óriási véleménykülönbségek ellenére, azt a nemzetet akkor és ott, föl tudták emelni. És nem igaz, hogy vereséget szenvedett akkor az a nemzet. Az a nemzet akkor gyôzte le önmagát az összefogás és a szolidaritás által, és akkor lett azzá, ami ma is, és amilyennek a jövôben is lennie kell.

Plebejus nemzetté tette a magyart

    És föl kell tennünk a másik kérdést: hogy Petôfi Sándor miért a legnagyobb és legfontosabb költôje ennek a nemzetnek? Miért Petôfi Sándorban látjuk megtestesülni, nem azt, akik vagyunk, hanem akik lenni szeretnénk; miért Petôfi Sándorban látjuk összegezôdni mindazt a jót, ami egy nemzet számára máig a legfontosabb? Azért, mert úgy, ahogy 1848-1849 azzá tette a magyar nemzetet, ami ma is, Petôfi Sándor is azt fejezte ki, és azzá tette a magyar nemzetet, ami ma is ez a nemzet. Petôfi Sándor volt az a költônk, aki a magyar nyelvet fölemelte. Petôfi Sándor volt az a költô, aki beemelte a nemzet egészét, a népet, ahogy akkor és azóta is mondjuk, a magyar költészetbe. Ezt se elôtte, se utána senki meg nem tette, mert ezt megismételni nem lehet; mert ezáltal vált olyanná a magyar nemzet, amilyen ma is. Petôfi Sándor tette a magyar nemzetet plebejus nemzetté. Petôfi Sándor tette a magyar nemzetet befogadó nemzetté. Petôfi Sándor, aki származása szerint nem is volt magyar, Petôfi Sándor ezzel a gesztusával lett a magyar nemzet legnagyobb költôje: hogy befogadó nemzetté tett minket, hogy összefogó nemzetté tett minket, hogy szolidáris nemzetté tett minket, akik senkit ki nem rekesztünk, akik meg tudtuk valósítani itt, a Kárpát-medencében azt a nemzeti önazonosságot és azt a nagyszer? nemzeti összefogást, amely nem mások ellen irányul egy pillanatig sem, hanem értünk van, azért van, hogy magunk számára ezt a földet megôrizzük, hogy magunk számára a múltat, a jelent és a jövôt megôrizzük.
    Petôfi Sándor mindmáig velünk van. Petôfi Sándor nem hagyott el minket egy pillanatig sem, ezért nem gyász a mai nap, hanem ünnep. Petôfi Sándor itt volt velünk mindmáig. Válaszunk erre csak az lehet, hogy nekünk is Petôfi Sándorral kell lennünk az elkövetkezôkben, mi sem hagyhatjuk el Petôfi Sándort egy pillanatig sem, mi sem hagyhatjuk el azt a nemzetet és azt az eszmét, amit Petôfi Sándor képviselt, az összefogást, a szolidaritást, az együttlét eszméjét. Hajtsunk fejet Petôfi Sándor emléke elôtt! (Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke)

Szelleme ma is él, hat és serkent

Arra a költôóriásra emlékezünk, aki népe társadalmi szabadságáért küzdve az elsôk közé emelkedett a magyar nemzeti függetlenségért harcolók sorában, aki az egész emberiség szabadságában jelölte meg az emberhez és a költészethez méltó küzdelem végsô célját. Aki népet, a nemzetet, az egész emberiséget ölelte át verseivel, bizonyságot téve a költészet hatalmáról. Aki a nép világát emelte a költészetbe, s a népi jellem mértéke szerint kívánt új természetet adni a nemzet jobbik felének, mindenkinek, aki részt vállal a haza felemelkedésében. (...) Petôfit ezrek és ezrek olvassák ma is. Szinte nincs család Erdélyben és Magyarországon, ahol ne lenne Petôfi-kötet. Szinte nincs a magyarság körében olyan ember, aki ne tudná, ki volt Petôfi. Szelleme ma is él, hat és serkent. (Ficsor József, Kiskunfélegyháza polgármestere)

Petôfinek sokat köszönhetünk

    Kiskôrösrôl, a Kiskunságról elindulva bejárta a Kárpát-medencét, majd itt, Fehéregyházán, a csatamezôn, fiatalon életét adta a magyarságért, életét adta a népek szabadságáért. Nemcsak a magyarokhoz jutott el a híre, több mint ötven nyelvre fordították le műveit. Petôfi ma is aktuális, mindannyiunk számára van üzenete, mondanivalója. Mi, kiskôrösiek, büszkék vagyunk, hogy városunkban született, természetesen nem sajátítjuk ki, hisz nagyon sokat kaptunk Petôfitôl. Kaptunk városi rangot, kaptunk hírnevet, kaptunk vágyaink megvalósításához erôt, lelkesedést, bátorítást, biztatást és reményt -, és kapunk évenként közel negyvenezer látogatót. Petôfi példaként áll elôttünk hazaszeretetében, természetszeretetében és a magyar nyelv míves művelésében. (...) Nagy feladatunk a Petôfi-kultusz ápolása, szellemiségének átörökítése a jövô nemzedékeinek. (Barkóczi Ferenc, Kiskôrös polgármestere)

Válogatta: Bölöni Domokos, Népújság

Szózat a szórványból

    Magunkra hagyva küzdünk iskoláinkért és Petôfi nyelvéért. Mert mi is vagyunk ám egy fogaskerék az erdélyi magyar gépezetben. Hiszen olyan március 15-ét rendeztünk, amely huszáros felvonulás nélkül, de táncaival, dalaival, szavalataival, emlékbeszédeivel lelkesített, vetekedhetett bármely magyar város műsorával, ahol könnyű magyarnak lenni. Hiszen gazdagok se vagyunk. Mert a Polgári Magyar Művelôdési Egyesület teljes pénzét áldozta, hogy idejöhessen, s koszorúval rója le kegyeletét nagyságod elôtt, Petôfi Sándor! (Kalmár Zoltán, Nagyszeben)