Budapest, Batthányi tér, HÉV megálló... Jegyellenőrök állnak a bejáratnál és kezelik az emberek jegyét, ellenőrzik a bérleteket. A biztonsági személyzet nem engedi, hogy az utolsó két kocsiba szálljunk - az az indulás előtti percekre van fenntartva. Lassan elindul a HÉV (amúgy idén a BKV sűrítette a HÉV járatait, sőt egész éjjel is jár, félóránként), tele van fiatalokkal...

Filatori gát... Ismerős ez a megálló... Odalép hozzám egy srác, és bizalmas hangon megkérdezi: "Van már hetijegyed?" Egy másik hangosabban mondja: "Hetijegy tizenkétezerért." A mellette álló már csak 11-ért kínálja. Társaságunkhoz csapódik egy srác, aki megjegyzi, hogy jövőre hülye lesz előre megvenni a hetijegyet...

Sor... hatalmas sor... és milyen lassan fogy. Ez még nem is lenne gond, hiszen a sor egy alapvető jelenség a Szigeten. A problémát az jelenti, hogy ez bizony azok a kocsik előtt gyűrűzik, ahol a jegy vár... [kicsit több mint fél órát álltam sorba, de később kiderült, hogy még így is szerencsés volt. Kalmár nevű ismerősöm este egy órát várakozott, de még így sem tudott bejutni.. gondok voltak a számítógépes rendszerrel...]

Sátorverés - természetesen kalapács nélkül -, majd egy kis séta a Szigeten. Néhány helyszín idén kicsit arébb költözött, de amúgy elég hamar el lehet igazodni... A honvédelmi sátornál épp Juhász Ferenc honvédelmi miniszterre vártak - na meg a babgulyásosztásra. Amúgy kint járt még Jánosi György ifjúsági miniszter, Schiffer János főpolgármester-helyettes, az esti órákban pedig a kultuszminiszter Görgey Gábor. Utóbbi szerint a Sziget Fesztivál beépült a magyar és nemzetközi kultúrális életbe. A Nagyszínpadon láttam a The Mission nevű zenekart, akiket többek között a HIM is példaképének tekint. Aztán megpróbáltam elmenni a The Cure sajtótájékoztatójára. A kiírás szerint este hatkor kezdődött - néhány percet késtem, így lemaradtam arról a bejelentésről, hogy ők fél órát késnek. Fél óra múlva kiderült, hogy csak akkor értek be a Fesztivál területére. Amikor pedig 18:50-kor a menedzserük azt mondta, hogy jönnek amikor jönnek, a rájuk várakozó újságírók egy része szomorúan felállt és összepakolt... Pedig már sorra jöttek elő a jobbnál jobb kérdésötletekkel: "What do you think about the little cow?" [Mi a véleményed a Kistehénről?]

Találkoztam néhány ismerősömmel, megismertem újabb embereket és nyolc óra után nem sokkal már a Metal Hammer színpadon néztük a Daemon Lord fellépését. Újabb séta, hogy este kilenckor a nagyszínpad előtt láthassam a The Cure koncertjét. Most hallom őket először, de egy rajongótól megtudom, hogy 1987-ben voltak Magyarországon és azóta várta, hogy újból eljönnek. "Nagyon sok számot játszottak olyan albumokról, amelyek a 80-as évek elején jelentek meg." Koncert közben elered az eső, de ez nem nem sok emebrt zavar. (Hasonólan nem zavartatják magukat azok, akik épp a világzenei színpadnál hallgatják Boban Markovic koncertjét.) Aztán véget ér, lemegy. Majd visszatapsolják, és még vagy 20 percet játszik. Közben eláll az eső és újra megtellik a Nagyszínpad előtti tér. A végén ránézek az órámra: 23:15 - több mint két órán át varázsolt el minket egy különleges világba...

Végül egy kellemes esti séta. Az egyik sátorban néhány fiatal lép fel (ígérem, kiderítem a zenekar nevét [DEADCAT a nevük - a szerk]). Konferálószöveg: "Következő számunk egy Britney Spears feldolgozás, csak a születésnapja miatt játszuk el. következzék az I love rock&roll". A szám felénél beront mellettem néhány csaj tombolni, s mikor véget ér, kiabálják: "éljen, éljen". Amikor az énekes megköszönni britney-nek, akkor meg "Fúj Britney, fúj" - aztán már rohannak is tovább... Bele az éjszakába, hiszen még annyi helyszín van és oly sok program... S amúgy is - Sziget van.

Észrevételeket, javaslatokat, beszámolókat, szigettel kapcsolatos sztorikat a sziget@sopron.hu címre várunk! Sziget programot itt találsz.

Bacsi