Magyar turistákat is várnak Erdélybe!

Nemzetközi Vándortábor lesz Izvorán

Siegmeth Károly – foglalkozása szerint MÁV-igazgató – életéről, személyéről nem sokat tudunk. Leginkább csak annyit, amennyi a Gutin vidéki szervezett turizmus kapcsán felszínre került, nem utolsó sorban a Budapesten élő Neidenbach Ákosnak köszönhetően, aki a "Bányavidéki túrák" című EMKE-kötet írása-szerkesztése során a Siegmeth-hagyaték vonatkozó dokumentumait rendelkezésünkre bocsátotta. Tudjuk, hogy nem volt magyar származású, de Magyarországon telepedett le (talán Munkácson), magyarnak vallotta magát és a múlt század végi - század eleji (Gutin-vidéki) magyar turistamozgalmak egyik leglelkesebb, legtevékenyebb hívének számított.

A szervezett magyar turistamozgalmak története a Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) 1877-es, tátrafüredi megalakulásával kezdődött. 1880-ban már az MKE Máramarosi Osztálya is megalakul Máramarosszigeten, mégpedig Siegmeth Károly kezdeményezésére, aki titkára és ügyvezető elnöke lesz a két év múlva, 1882-ben – a Máramarosi és Beszkid osztályból – létrehozott Keleti Kárpátok Osztálynak is.

Neve a következő harminc év folyamán – 1912-ben bekövetkezett haláláig – elválaszthatatlanul összeforr a turistaegyesület, a Nagybánya környéki és máramarosi turistamozgalmak mindennapjaival. Még a KKO megalakulásának évében "Háziipari kiállítást" szervez Máramarosszigeten az általa vezetett egyesület égisze alatt, s az Osztály 1884. évi, VII. közgyűlését is vidékünkön, Nagybányán tartotta. Augusztus 9-14. között 60-70 egyesületi tag és meghívott érkezett Nagybányára az alig egy hónappal korábban felavatott szatmári vicinálison, s kereste fel a környék legszebb kirándulóhelyeit: Blidárt, az Izvorát és a Ciblest, ahol ekkor már állt az ugyanabban az évben felépített menedékház.

Siegmeth a közgyűlés előkészítésének időszakában – de minden bizonnyal azt megelőzően és azt követően is –, gyakran megfordult a környéken. Ékes bizonyítékai ennek máramarosi útijegyzetei, amelyek 1881-1885 között a Magyarországi Kárpát Egyesület VIII–XII. évkönyveiben láttak napvilágot, s amelyeket 1885-ben, Schmidt József iglói könyvnyomdájában kötet formában is kiadtak Reiseskizzen aus der Máramaros - Máramarosi Úti Vázlatok címmel.

Tudjuk, hogy a természetjárás népszerűsítésének apostolaként, intézmények, iskolák meghívására rendszeresen tartott előadásokat a Monarchia különböző városaiban az általa bejárt tájakról, így a Rozsály-Gutin hegyvidékről is (következő lapszámaink valamelyikében egy ilyen előadásának szövegéből közlünk majd részletet). Családjával együtt egyike volt a múlt század kilencvenes éveinek közepetáján fellendülő, országszerte ismert, népszerű nyaralótelep, Felsőbánya rendszeresen visszatérő vendégeinek, s nagy szerepe volt abban, hogy a XIX. század utolsó éveiben végre a helyi turistaélet kibontakozása, szerveződése is megkezdődött.

A nagyobb testvér, Nagybánya mellett ezekben az években egyre jobban elhúzó Felsőbányán 1897-ben merült fel egy gutinvidéki turistaegyesület létrehozásának ötlete. Az eredeti elképzelés egy önálló szervezet létesítését célozta meg, a március 28-i alakuló gyűlés azonban – amelyet a felsőbányai városi tanács termében tartottak –, Siegmeth javaslatára úgy döntött, hogy az egyesület a Keleti Kárpátok Osztály Felsőbánya központú vidéki választmányaként fog beindulni. A szervezet 74 alapító taggal (64-en Felsőbányáról és 10-en Kapnikról) kezdi meg tevékenységét, a bányaváros fiatal polgármestere, Farkas Jenő ügyvivő alelnök tényleges irányításával, aki Siegmeth mellett a másik olyan személyiségünk, akinek nagyon sokat köszönhet a bányavidéki turizmustörténet.

A társaság júniusi ülésén (ekkor már 83 tagot említ a jegyzőkönyv; elnök – 1910-ig – Szabó Adolf, ezt követően 1913-ig Hubay Zsigmond, később a Magyar Turista Egyesület Máramarosi Osztályának elnöke) újra ott találjuk Siegmeth Károlyt, aki a KKO az évi, sorrendben XX., nagybányai (!) közgyűlésének programját ismerteti.

A közgyűlés alkalmával augusztus 8-11. között Nagybányára és Felsőbányára látogató természetjárók túráinak, kirándulásainak célpontja ezúttal Fernezely, a Fekete-patak völgye, a Fekete-hegy, a Bódi-tó környéke, majd a Gutin, a Rozsály... és a Fokhagymás-völgyi Petőfi-tanya, amelyet pár héttel korábban, július 22-én avattak fel ünnepélyes körülmények közepette. A Nagybányán lezajlott közgyűlés az 1896/97-es esztendő igen nevezetes tényeként értékelte a Gutin-vidéki választmány megalakulását és 300 forintot utalt ki a feketehegyi útvonal és menedékház felépítésére.

A Siegmeth Károly nevét viselő menedékházat még 1897-ben elkezdik építeni, de csak 1899-ben avatják fel; két szobája kb. 30 turista számára biztosított szállást. Időközben Siegmeth egy nagybányai "helyi bizottság", amolyan turista-iroda létrehozását is kezdeményezte, amelyet 1896 novemberében azzal a céllal hoznak létre (Thurmann Olivér polgármester elnökletével), hogy Nagybányán "mint kiindulási és vasúti állomáson [...] a turistát tájékoztassa".

A Farkas Jenő irányítása alatt örvendetesen fejlődő felsőbányai szervezet hamarosan, 1902-ben, a Gutin-csúcs alatti Mlesnicán a Keleti Kárpátok Osztály második menedékházát is felavatja. Siegmeth leírása szerint ez egy két szoba-konyhás-verandás főépületből, egy melléképületből és egy tágas pavilonból állt, a nyeregtől egy-másfél óra távolságra. A felszentelés alkalmával vidám népünnepélyt tartottak, amelyen a kapniki bányászzenekar húzta a talpalávalót...

Az első világháborút megelőző években a természetjáró mozgalom terén tovább erősödik Felsőbánya központi szerepe, s ehhez nem kis mértékben Siegmeth Károly is hozzájárult. A KKO ügyvezetője – mint ez a fentiekből is kiderült – kitűnő szervezőnek bizonyult. Emellett népszerű, szívvel-lélekkel a természetnek élő személyiség volt, aki rengeteget dolgozott a szervezett természetjárás, s ezen belül a Gutin-vidék népszerűsítése érdekében. Említettük, hogy rendszeresen tartott előadásokat – az ország határain kívül is –, amelyeket 1905- től (!) vetített képekkel tett élvezetesebbé, szemléletesebbé. Egyik, 1905-ben keltezett körlevelében írja: "Azon célból, hogy a Kárpátok vidékei [...] a nagyközönségnek szóban és képben feltárhatók legyenek, az Osztály egy Skioptikont [vetítő] szerzett be s alulírott igyekszik a bel- és külföldön tartott felolvasásaival a Keleti Kárpátoknak [...] mind több barátot, mind több turistát szerezni." Gyakori látogatásai, felsőbányai, nagybányai tartózkodásai azt mutatják, hogy személyes jelenlétével is igyekezett ébren tartani vidékünkön a szervezett turizmus iránti érdeklődést.

A század első másfél évtizedében három alkalommal is Felsőbányán, illetve Nagybányán került sor a Keleti Kárpátok Osztály közgyűléseire. Először 1907-ben, a Magyarországi Kárpát Egyesület megalakulásának harmincadik, s egyben a Gutin-vidéki választmány működésének tizedik évfordulóján. A felsőbányai városi tanács termében ülésező közgyűlés – Siegmeth javaslatára – elhatározta, hogy a választmány ügyvivő alelnöke "kiváló érdemeinek elismeréséül és azok megörökítésére a Magura tetejéről a Gutini menedékház felé vezető új utat Farkas Jenő útjának nevezi el." A következő évben – a Keleti Kárpátok Osztály évi jelentésének tanúsága szerint – kiépítik a Gutin-menedékháztól a Gutin-csúcsra vezető új utat. Hasonlóképpen új utat építenek a felsőbányai Bányahegyre és a "Farkas Jenő - út" kijavítására is sor kerül. Ebben az évben 41 (26 felsőbányai, 8 nagybányai, 4 kapniki, 1 láposbányai, 2 nagykárolyi) tagja van a Gutin-vidéki választmánynak.

A Keleti Kárpátok Osztály közgyűlésére 1910-ben újra Felsőbányán kerül sor. A bányavidéki turistaszervezetet és annak ügyvezető alelnökét kísérő elismerést jelzi, hogy 1912-ben, Siegmeth Károly váratlan halálakor, a KKO közgyűlése Farkas Jenőben találja meg az elhunyt utódját, s választja meg az egész Osztály ügyvezető alelnökévé. Ezzel Felsőbánya egycsapásra az egész Keleti Kárpátok Osztály szervezésének is központjává válik. Ugyanakkor a titkári tisztség betöltésére dr. Siegmeth Lajost, Siegmeth Károly fiát kérik fel, aki azonban már a következő évben lemond. Helyette – a központi ügyintézés könynyítése érdekében – az ugyancsak felsőbányai dr. Moldován Ferencet (egy időben a Felsőbányai Hírlap szerkesztője) választják titkárnak. Tehát ekkoriban a KKO két központi tisztségviselőjét is Felsőbánya adja a magyar turistamozgalomnak!

Sajnos egyiküknek sem marad sok ideje képességeik kamatoztatására, bizonyára nagyszerű terveik megvalósítására. A következő esztendő a Magyarországi Kárpát Egyesülettel párhuzamosan szerveződő Magyar Turista Egyesület máramarosi térhódításának éve, Farkas Jenő már a nyár folyamán a máramarosszigetiek tétlenségét panaszolja egyik levelében. December 7-én pedig megalakul a Magyar Turista Egyesület Máramarosi Osztálya – feltehetően nagyobbrészt addigi Kárpát-egyleti tagokból –, s ezzel egyidőben megszűnik a MKE szigeti szervezete.

1914 júliusában még sor kerül a Keleti Kárpátok Osztály soros (XXXVIII.) közgyűlésére Nagybányán, ahol – Farkas Jenő megerősítése mellett – gr. Teleki Pál pribékfalvi nagybirtokost választják az Osztály elnökévé, s többek között egy közös, nagybányai-felsőbányai turistaszervezet megalakításáról is határoznak. Az első világháború kitörése és a trianoni békefeltételek következményei azonban hosszú időre gátat szabnak az ígéretesen fejlődő gutin-vidéki turistamozgalmaknak.

Dávid Lajos (Bányavidéki Új Szó - Románia)