Villáminterjú - 2002.

    Az Indiában elő Mary Usha S.N.D. szerzetesnővér ismét lelkigyakorlatot tart városunkban augusztus 12-től 16-ig a soproni Katolikus Karizmatikus Közösség vendégeként, a Dr. Wrenkh Ede Közösségi Házban. A második nap reggelén, a szentmise előtt készült a villáminterjú:

- A nővér már negyedik alkalommal van itt. Ez már folyamat. Hol tart a kapcsolat, merre fog továbbhaladni?
- 1997-ben kezdtem Budapesten - ahol idén 97-en vettek részt a kurzusomon -, ennek hírére jöttek egyre többen, mert belső igényük, hogy képesek legyenek megbocsátást adni. Sopronban is kérték, hogy hasonló kurzus lehessen. Itt most 45-50 résztvevőt köszönthettem. Megkérdezték már, hogy jövőre is visszajönnék-e egy újabb helyszínre, ahol még több ember kapcsolódhatna be.

- Sok kedves ismerős arcot látok a korábbi kurzusok résztvevői közül. A nővér az újakat elindítja valamerre. A régieknek is tud újabb kapaszkodókat adni a továbblépéshez?
- Amennyiben ezt kérik, meg tudom tenni, de ez egy következő - haladó - program része. Lehet, hogy jövőre ez is megoldható lesz, Ez a mostani alapkurzus. A lényege az, hogy Isten jelenlétében meg kell tanulnunk alkalmazkodni egymáshoz. Minden csoportosulásban - családban, munkahelyen, baráti körben - szükség van arra, hogy ezt a szemléletet megtapasztalják, és békében éljenek az emberek. Természetesen nemcsak Magyarországon, hanem a világ minden pontján fontos ez minden ember számára. Általában a régiek nem azért jönnek, mert ezt újra akarják hallani, hanem mert megértették, hogy miért van szükségük erre, ezért hozzák a családtagjaikat, feleséget, férjet, sógorokat, szomszédokat, barátokat is.

- Akik a nővérrel találkoznak, biztos, hogy az imáikba foglalják. Mi az, amit kér, hogy az érte imádkozók kiesdjék Istennél?
- Azt, hogy meg tudjam adni mindazt, amit az újonnan érkezett hallgatóim várnak tőlem.
 
 

Az előzmények - 1999.

    Először 1999 augusztusában találkoztunk Mary Usha szerzetesnővérrel, amikor szintén a soproni Katolikus Karizmatikus Közösség vendégeként első lelkigyakorlatát tartotta a Szent György plébánián. A megérkezését követő beszélgetés során elővett egy kis lapocskát, amire magyarul volt felírva a rózsafüzér - valaki kézírással lejegyezte neki Indiában a Miatyánkot, az Üdvözlégyet és a Dicsőséget -, és tört magyarsággal, de bámulatos igyekezettel végigmondta vendéglátóival a dicsőséges rózsafüzért. Két egyetemi hallgató, Horváth Violetta és Horváth Csaba tolmácsolásával beszélgettünk vele:

- Azzal a szándékkal jöttem Magyarországra, hogy a szívemben lakó békét minél több embernek tovább tudjam adni. Németországon keresztül érkeztem Indiából. Helmut Schuh úr, a csávai (stoobi) katolikus karizmatikus közösség tagja tavaly eljutott hazámba, és részt vett egyik lelkigyakorlatomon, ekkor olyan mély belső gyógyulást élt át, hogy utána meghívott, így az első hetet itt, Sopronban töltöm, a másodikat Ausztriában. A karizmatikus közösség vezetőjétől, Dr. Imrik Zoltánné Marikától kérdeztem, hányan lesznek, mondta, ötvenen, vegyesen idősek és fiatalok.
    A soproniak barátságosak, nyitottak, és szeretnének többet megtudni az Istenről. Nemcsak vártak, hanem készültek is erre a találkozásra, imádkoztak értem, ezért a lelkigyakorlatért, a résztvevőkért, az utolsó szombati szentségimádást erre ajánlották fel.
     A Miasszonyunk Leányai közé tartozom. Tanító rend vagyunk, a hitet tanítjuk, Szent Tamás apostol óta a vérünkben van, hogy másoknak átadjuk azt a hitet, amit kaptunk. Indiában délen, Kerala vidékén él a legtöbb katolikus, én is onnan származom.
    Tanárként a gyerekeket körében sok problémát érzékeltem. Úgy gondoltam, a szülőkkel is kellene találkoznom, hogy segíthessek. Elvégeztem néhány tanfolyamot, és közben rájöttem, hogy nekem is szükségem van lelki békére, jobban, mint a szülőknek. Aztán ahogyan megtapasztaltam ezt a békét a tanfolyamok során, azért imádkoztam, hogy átadhassam mindenkinek. Az iskolánkban nagyon sok nem keresztény szülő volt - köztudottan India nem katolikus állam -, de mindannyiuknak szükségük volt segítségre. Aztán egy holland pap mondta, hogy ezt nemcsak a szülőknek kellene tovább adni, hanem a papoknak is. Rajtuk keresztül kerültem különböző kongregációkhoz. A papok és a szerzetesnővérek számára is nehéz elfogadni ezeket a dolgokat, de később boldogok, hogy elfogadhatják. Ők nagy intellektuális tudással rendelkeznek, aztán később szereznek gyakorlati tudást, pedig ők is családból származnak. A család a legjobb hely számomra, hogy dolgozhassak. Az a tapasztalatom, hogy gyakorlatilag minden probléma a családból származik. Ha a családban béke uralkodik, a gyerekek is békések lesznek. A mi rendünk is ebből indult ki a francia forradalmat követően, 1804-ben. Az alapítóknak az volt a szándékuk, hogy a lányoknak nagyobb legyen a hitük, ezáltal növekedjen a társadalom hite is.
 

Résztvevők vallomásai - 2000.

2000-ben az előző évi résztvevők mellett városunkból is, a környező településekről és távolabbról is sokan érkeztek, hogy a megbocsátás és kiengesztelődés lelkigyakorlatán részt vehessenek a Szent Imre plébánián. A nővér Dr. Imrik Zoltánné szervezőmunkájának köszönhetően egy egész hónapot töltött Magyarországon: lelkigyakorlatot tartott Szombathelyen, Törökbálinton és Ménfőcsanakon. A lelkigyakorlat záró napján a résztvevők is örömmel vallottak lelki élményeikről:

Mary Usha: - Minden embernek a szívébe szeretném elhozni Jézus Krisztus határtalan szeretetét és békéjét. Érzem az éhséget az emberek lelkében, hogy megtapasztalják a Szentlélek erejét. Magyarországon jól tápláltak az emberek testileg is, szellemileg is, a lelkük azonban éhezik és szomjazik: szeretnének közelebb kerülni Jézushoz, hogy elnyerhessék a békét a szívükben a Szentlélek erejével. Ez a lelkigyakorlat a lélek táplálását szolgálja, hogy megvalósulhasson az egészségesen működő test, lélek és szellem harmóniája.

Imrikné Hoffer Annamária: - Arra készültem, hogy a nővér ellátásában fogok segíteni, miközben részt veszek a lelkigyakorlaton. A véletlen folytán tolmács is lettem, így próbáltam a nővér és a közösség szolgálatára lenni. Elhatároztam, hogy felfrissítem és tovább gyarapítom félig elfeledett angoltudásomat, hogy a továbbiakban ezen a területen még többet tehessek a közösségért.

Turner Lajos plébános: - A házigazda vagyok, Imrikné Marika keresett meg, a hogy az idei lelkigyakorlat helyszíne a Szent Imre plébánia lehessen, ahol minden feltétel adott a közösségi élethez, lelki elmélyüléshez. Az imaközösség lelkülete tetszik: mióta elvégeztem a Szentlélek Szemináriumot, közéjük tartozónak érzem magam.

Sebőkné Marika: - Külön öröm számomra, hogy idén a mi plébániánkon, a Szent Imre templomban rendezték meg ezt a lelkigyakorlatot. Csodálatos élmény volt, hogy ennyien imádkozhattunk együtt egy közös célért, a megbocsátásért, szeretetért. Gazdagabban és nagyobb szeretettel tudok kimenni a világba.

Simonné Braun Ildikó: - Már tavaly szerettem volna eljönni Győrből, de a körülményeim ezt nem tették lehetővé, hiszen három kicsi gyermekem van. Most a Jóisten megadta a lehetőséget, és eljöhettem. Megszabadultam a félelmeimtől, a mélységes szorongásaimtól, amelyek eddig kísértek. Megértettem, hogy az Úr, akit évtizedek óta próbálok megismerni, nem ott fenn van valahol messze, hanem itt él közöttünk, és én bármikor fordulhatok hozzá a gondjaimmal.

Szalai Éva: - Győrből jöttem. Tavaly is részt vettem a nővér lelkigyakorlatán. Akkor a gyász terhétől szabadultam meg. Most ismételten meggyőződtem arról, hogy az imádságnak milyen ereje van.

Kevitzki Dóra: - Budapestről érkeztem, Soproni barátunk hívott. Örültem, hogy a jubileumi szentévben részt vehetek ezen a lelkigyakorlaton. Megtanultam a nővértől, hogyan vagyunk képesek lélekben magvalósítani a megbocsátást, és hogyan tudunk így megbékélve és megkönnyebbülve tovább menni az úton.

Fórika Attila: - Erdélyből jöttünk, Nyárádköszvényesről a nejemmel. Eredetileg két-három napot terveztünk, de a szívemben az volt Szovátán, amikor megvettük a jegyeket, hogy legalább egy hétig kellene Sopronban maradni, magam sem tudtam, miért. A Jóisten úgy adta, hogy a közösség vendégszeretetének és a nővér segítségének köszönhetően sok békességet és szeretetet vihetünk haza.

Fórika Izabella: - Mint ajándékot kaptam a lelkigyakorlatot. A barátnőnkhöz jöttünk a férjemmel, hogy a szabadságunkat itt töltsük. Sima nyaralásra indultunk, nem tudtunk, hogy lelkigyakorlatra jövünk. Hallászavarokkal küszködtem, és teljesen egészséges lett a fülem. Megerősítést kaptam, hogy az út, amelyen haladok, helyes, és tovább kell rajta mennem. Jövőre szeretnék visszajönni a gyümölcsökkel. Köszönöm a magyar testvérek vendégszeretetét, és kérem Isten áldását, hogy túlcsordult kegyelmekkel árassza el őket.

Dr. Imrik Zoltánné: - A lelkigyakorlat vezérgondolata a megbocsátás és kiengesztelődés volt. A nővér imával és elméleti tanításokkal rávezetett minket arra, hogy fogantatásunktól a halálunkig kapunk sebeket. Felkészített, hogyan dolgozzuk fel a sebzettségeinket, és hogyan tudjunk megbocsátani a szívünk mélyéből, a gyökerekből. Ezért végeztünk szentgyónást, ezért imádkoztunk egymásért, ezért tartottunk minden nap egy teljes óra csendet az Oltáriszentség előtt, ezért csendült fel a lelkigyakorlat végén - amikor már szívből meg tudtunk bocsátani - a dicsőtő ének olyan örömmel. Jó volt látni a testvérek arcát, a szemükből kicsorduló könnyeket. Azt, hogy megélhetjük, továbbvihetjük ezt az örömhírt, hogy Jézus ma is meg akar gyógyítani minket, azt akarja, hogy boldog emberek legyünk. Mindezek megértésében segített minket az evangélium is. Első szentmisénken hallottuk: “Ti vagytok a világ világossága”, a befejező napon pedig: “Az aratnivaló sok, de a munkás kevés”. Úgy tudunk hatékonyan munkálkodni a világ jobbá tételéért, ahogy Jézus hasonlatából ismerjük: fogja az asszony a kovászt és beleteszi a véka lisztbe. Mi is próbáljuk betölteni a kovász szerepét, és reméljük, Jézus által Szentlelke járja át ezt a lisztet és alakítja tésztává. Szeretnénk, ha minél többen megértenék: amikor már szívből megbocsátottunk egymásnak, csak akkor lesz igazán béke a szívünkben.
 
 

A  folytatás - könyvek a gyógyulásról, a megértésről és a szeretetről

A könyv magyar nyelven kívül angolul, németül, hindiül malájul is megjelent már, olasz és spanyol kiadása most készül.