Lk 1.39-56 Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába. Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. Nagy szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek. Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” Mária így szólt: „Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában a gőgösöket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.” Mária még ott maradt három hónapig, aztán hazatért.

Aki már látott, és nem csak nézett áldott állapotú asszonyt, az észrevehette az anyaság titkának a megjelenését akár a legdurvább arcon is. Közölhetetlen, férfiak által beláthatatlan titok sugárzik ezekről az asszonyokról, melynek megfogalmazható része talán a hordozottal való egységként írható le leginkább.
Egynek lenni valakivel pedig azt jelenti, hogy részesedni valamennyire belőle. Hogy a második Isteni Személyben részesedés mit jelent, azt már könyvtárnyi szép- és teológiai irodalom tárgyalta: talán ez az irdatlan mennyiség jelzi egyben azt is, hogy a titok ugyanúgy megfogalmazhatatlan, át nem élve át nem adható, mint a hordozott élet misztériuma.
Az evangélium erről a rejtett kapcsolatról szól. Beszél abban az értelemben, hogy Mária teste olyan titoknak a hordozója, melyben más ilyen fokon nem részesedett, de elmondja a közösség titkát Erzsébettel (és személyében velünk is!), aki minden teszt, minden "vizsgálat nélkül" kiáltja világgá a ki nem mondhatót.
Nagyboldogasszony ünnepe a csupán alig ötven éves dogmáról, Mária testének felvételéről szól, mely ugyanúgy "nem látott pusztulást", mint a szíve alatt hordozott Jézusé. Közvetetten pedig utal hitünk (vajon mennyire komolyan vett) tartalmára, hogy akik közösséget vállalunk hitünk titkával, egyszer ugyanúgy felvétetünk.
Külön ajándéka az evangéliumnak a világ egyik legcsodálatosabb imája, mely minden nap az egyház Liturgia horárum-ának, napi imádságának a részét alkotja a vesperásban. Lehet arról vitatkozni, azt elemezgetni, hogy mennyiben hasonlít ószövetségi megfelelőjére, mik az előzményei (hogyan tanulták-tanuljuk ma is az imádságot). Az érzés szépségének megfelelő, a hit tartalmát magasztaló ének nemcsak annak maradandó emlék, aki annak nagyon egyszerű férfi-egynemű-kari változatát egy csodálatos esti zsolozsma részeként hallhatta a püspöki székhelyen gyermekkorában, s azóta emlékszik is rá, hanem annak is, aki szavait-mondatait-gondolatait akár csak egyszer is sajátjaként elmondta, elmondhatta.
- DI -