A Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) 2002-ben is megrendezte a mára már nagy hagyományokkal bíró ifjúsági űrtáborát. A házigazda ezúttal Székesfehérvár volt, amely augusztus 12-17. között adott otthont az eseménynek.

A korábbi évekhez hasonlóan idén is az vehetett részt a táborban, aki beküldött egy esszét a MANT által meghirdetett pályázatra. Az idei pályázat a „Magyarország és a Világűr” címet viselte, ennek kapcsán több témakörben lehetett írni. Az eredményhirdetésre május végén került sor a Közlekedési Múzeum Petőfi csarnokban lévő kiállítási területén. A legjobb dolgozatokat díjazták, sőt, a legjobb esszét író fiú és lány elnyerte a lehetőséget, hogy részt vegyen a nemzetközi űrtáborban, Huntsville-ben (USA). Ránk pedig várt az egyhetes fehérvári „űrkaland”!

A megnyitóra augusztus 12-én 14.30-kor került sor a Technika Házában, ahol Székesfehérvár polgármestere, a MANT helyi csoportjának vezetője és a MTESZ megyei elnöke köszöntött bennünket. Ezután Almár Iván, a MANT örökös tiszteletbeli elnöke hivatalosan is megnyitotta a tábort, majd rögtön tartott is egy előadást az egybegyűlteknek. Az örömbe azonban egy kis üröm is vegyült: Farkas Bertalannak sürgős elintéznivalója akadt, így – az előzetes beharangozás ellenére – sajnos nem találkozhattunk vele. Ettől eltekintve jó hangulatban indultunk a szállásunkra, ami egy kultúráltan felszerelt leánykollégiumban volt. Az első este ismerkedéssel telt: a gyors beilleszkedést megkönnyítendő, Bacsárdi Laci (Bacsi) és Csengeri Timi három csapatra osztotta a 36 fős mezőnyt, és egy játékos vetélkedőt bonyolítottak le, ahol nem pihenhettek sem az agysejtek, sem a rekeszizmok. Ez az állapot – szerencsére – a tábor egész ideje alatt megmaradt.

A hét további részében gazdag program várt ránk. Számos előadást hallhattunk, melyek az űrkutatás és a csillagászat különböző területeire kalauzoltak el bennünket. Bérczi Szaniszló, az ELTE professzora megmutatta, hogyan lehet egy egyszerű kavics vizsgálatától eljutni a Mars kőzeteinek alapos elemzéséig, sőt, néhány Marsról származó kőzetmintát is megtekinthettünk (ezzel bizony nem sok honfitársunk büszkélkedhet…). A többi előadótól is számos érdekességet tudtunk meg többek között a műholdakkal, az űrállomásokkal és a kisbolygókkal kapcsolatban. Láttunk nagyfelbontású műholdfelvételeket, valamint rakétatechnikáról és űrutazásról szóló filmeket.

A program egyik legérdekesebb részének az űrszimulációs gyakorlat ígérkezett. A tavalyi űrtáborban kb. 25-30 diák összefogásából alakult meg – kanadai példán felbuzdulva – az első magyar űrszimulátor team, a GEMMA. Egy év alatt számos kísérletet és gyakorlatot dolgoztak ki, számítógépes programokat írtak, s miskolci székhelyükön ma már egy komplett űrutazást lehet szimulálni. Az ő vezetésükkel mi is átestünk néhány fizikai, egyensúlyérzékelési és pszichológiai felmérésen, majd megismertük egy űrsikló fellövésének teljes forgatókönyvét. Ezután – egy program segítségével – gyakorolhattuk a landolást egy űrrepülőgéppel és az űrben elvégezhető kísérleteknek is szemtanúi voltunk. Este pedig következett a „valódi” bevetés: mindenki betöltött valamilyen szerepet, a földi irányítótól a pilótán át egészen a kutató űrhajósig, s így hajtottunk végre egy teljes küldetést. Néhányan – akik az űrsikló, illetve az űrállomás fedélzetére voltunk beosztva – abban a kiváltságban is részesülhettünk, hogy feladatunkat igazi űrruhában végezhettük.

A heti programban szerepelt még egy egész napos szakmai kirándulás Budapesten. Ennek keretében ellátogattunk a Központi Fizikai Kutatóintézetbe (KFKI), ahol híres fizikusok – Jéki László, Apáthy István, Szalay A. Sándor – meséltek az intézményben folyó kutatásokról, testközelből láthattunk magyar űreszközöket, pl.: a Pille nevű sugárzásmérő berendezést és a VEGA üstököskutató űrszonda fedélzeti berendezéseit, valamint megnézhettük a hatalmas méretű részecskegyorsítót. A Planetáriumban megcsodáltuk a híres Körfolyosót, ahol számos kép és tárgy található a magyar és a nemzetközi űrkutatás történetéből, majd megtekintettünk egy filmet a marsutazásról. Este a fehérvári csillagvizsgáló távcsövén át gyönyörködhettünk a Holdban és néhány csillaghalmazban.

Pénteken megtekintettük Székesfehérvár nevezetességeit, többek között a Romkertet, a Virágórát, a savanyú vizű forrást és egy frissen avatott órát, melynek számlapja a csillagos égboltot ábrázolja, s minden órában harangjátékkal örvendezteti meg a városlakókat és a turistákat. Este először Magyari Béla kiképzett űrhajós, a MANT elnöke és a pályázat két nyertese – Bodó Zsófia és Kozma János – tartott élménybeszámolót az idei amerikai űrtáborról, majd pedig vidám „űrlicitálás” zajlott, ahol az egész hét alatt összegyűjtött játékpénz ellenében lehetett szert tenni értékes és kevésbé értékes – de annál mulatságosabb – holmikra. A tábor szombat délelőtt egy izgalmas vetélkedővel zárult, melyet Both Előd, a Magyar Űrkutatási Iroda elnöke vezetett le. A verseny végeztével számos ajándék – könyvek, folyóiratok, CD-k, matricák, poszterek – került kiosztásra, Magyari Béla pedig hivatalosan is befejezettnek nyilvánította a 2002-es űrtábort. Fájó szívvel, de a közeli viszontlátás reményében búcsúztunk egymástól és a várostól.

Remélem, a cikk felkeltette néhányatok érdeklődését, és Ti is szeretnétek részt venni a következő táborban. Ha igen, akkor nincs más dolgotok, mint megnézni november-december környékén a MANT honlapját (www.mant.hu), elolvasni az aktuális pályázati témát és írni egy esszét.

Addig is, az Űr legyen Veletek!

Szalai Tamás