Ez is Kanada...

Ez is Kanada…

Már harmadszor ment le a postaládát megnézni, hiszen ma van a Nagy Nap. Ma kell megjönnie a szociális segélyt jelentő csekknek: 490 dollár havonta. Soknak hangzik, mi?

Nem az. A házbér 325 dollár azért az egyszobás kis lyukért, amelyet kénytelen megosztani egy pár olyan 'háziállattal' mint poloska, csótány és egyéb csúszómászók, melyeknek a nevét sem ismeri. A többi jó, ha elég kajára, ruhára és más ilyen 'luxuscikkekre', tekintve, hogy az egy napra való mindennapi kenyér ára 2 dollár, egy liter tej 1,egy pár jobb cipő pedig 110 dollár. Szóval, a közel 500 dolcsi nem nagy pénz. Ezért kényszerül feketén dolgozni, ami nem kis rizikóval jár, mert rajtakaphatják, s akkor nemcsak a büntetést kell megfizetnie, hanem a kapott segélyt is viszszatérítenie. Hogy miből? Hát az jó kérdés. Ezért tölti ki a már sokadik kérvényt egy olyan munkahely megszerzésére, amely 852 dolcsit is fizet havonta. Ennyi a minimum bér a keresetadó levonása után. A hiba csak ott van, hogy illik vagy angolul, vagy franciául tudni, és azt nem lehet megjátszani, mint annyi mást… Meg az okleveleket sem ismerik el…

Hogy most miért van itt, azt ne firtassuk. Ahány ember, annyi válasz erre a kérdésre: az érvényesülni akarás, a jobb élet ígérete, az otthon ért csalódás, reménytelenség vagy egyszerűen csak a kalandvágy. Ez mind belefér. Az is, hogy otthon nincs segély, amelyet akár élete végéig is kaphat az arra rászoruló. De van esetleg egy család, amely – talán – segíthet. Otthon nincs dollár, itt meg még az árak is abban számolódnak. Otthon nincsen "olyan életszínvonal", csak ilyen (már mint a fennebb vázolt), de ezt ő otthon, elindulása előtt még nem tudta.…

Leragasztja a borítékot, benne a munkakérvénnyel, és miközben egyet fohászkodik kívánságának teljesüléséhez az égiek közbenjárását is kérve, felnéz. Szeme megakad a falon lévő berámázott papiroson: Kovács Lajos – "Gépészmérnöki Diploma".

(Nagy Zsolt, Montréal, Romániai Magyar Szó)
(Bányavidéki Új Szó - Románia)