Kóstolónak szánja a Soproni Ász csapata e bemutatkozó számot. Hasonlattal élve: már nem szőlő, hanem pincében lévő murci, amit ízlelgetni, szagolgatni, szemügyre venni lehet; talán sejtet valamit abból a borból, amivé majd válik…

A soproniaknak, valamint a hűség városa rajongóinak – akik vélhetően több százezernyien vannak országban-világban – szánjuk lapunkat. A Sopronhoz kötődőknek szeretnénk értéket közvetíteni érdekesen, izgalmasan, sokszínűen. Tudjuk, hogy a soproniság természetesen helyhez kötött, de még inkább: szívhez. 

Ászokat – kitűnő, remek, nagyszerű – embereket szeretnénk bemutatni, legyenek azok művészek (pompás színházunk van), zenészek, költők, festők, tudósok, tanárok, diákok (egyetemünk kiváló, iskoláink sokasága úgyszintén), kereskedők, iparosok, vendéglátók, fuvarozók (aligha létezik olyan szakterület, amelyet ne reprezentálna seregnyi – akár egykori – soproni), sportolók (megadatott, hogy felsorolhatatlan számú első osztályú versenyzőnk volt és van most is!); egészségügyben dolgozó önzetlenek (kórházunk európai színvonalú), karitatív szervezetekben lelkesen ténykedők (Rotary, Soroptimist, Lions, Vöröskereszt, Máltai Szeretetszolgálat)…

Valljuk: valamiben mindenki ÁSZ. S, tegyük hozzá: mindenki saját életének ÁSZa. 

A lapkészítés során igyekszünk gondolni Bernard Shaw szavaira: “Ne tedd a másikkal azt, amit szeretnél, hogy veled tegyenek, mert lehet, hogy más az ízlése.” 

Ami vélhetően lapunk valamennyi olvasójában – kiben-kiben mint ÁSZ-ban – mégis közös, azaz: Sopront nagyon-nagyon szeretjük. Ez éppúgy igaz az itt és a város vonzáskörzetében élőkre, Fertődtől Kőszegig, Kapuvártól Csepregig, mint akik több száz, ezer kilométerre telepedtek le. Fogjuk meg egymás kezét; erősítsük egymást, hogy majd azok is megérezzenek valamit lokálpatriotizmusunkból, akik ezután látogatnak el a hűség városába, hogy aztán ők is életre szóló szerelembe essenek vele.