Kis vámosok

Egészen alsó tagozatos osztály. Alig tanultak még húszig számolni, a betűket is éppen saccra képesek még csak sorban olvasni, de a sorakozás tudományában máris kitűnnek. A kezdeti anyapótlék kutatása, az újabb óvónőkereső bizonytalan állapota után, mikoris a tanítónéni kotlósként gyűjti magához a gyermekeket - milyen szép kép! - megtanulnak egymás elé és mögé állni.
Kezdetben még ez is egyszerűnek látszik: világosan kitűnik, ki az, kik azok, akik a tanulmányokban, a feleletekben elől állnak, ezt aztán szemléletes képen illusztrálva - ó dicsőséges sztahanovista százalék- és munkaversenytáblák! - mindenkinek fel is tüntetik.
Aztán egyszerre megváltozik a kép: a kotlós körül feltűnnek a csibék helyett a tyúkok is, hogy tojáshéjas fenekű fiókáiknak saját gyártmányú kedves ajándékokkal előnyt szerezhessenek. Jobban ismerik ugyanis a pótkotlós nénit, mint az saját gyengéit.
Immár minden megváltozik: váltástudományt tanulnak a gyermekek vámos-szemlélettel: az egyenesen járók a tizes számrendszer jegyében gyűjtögetik a kis-ötösöket és kis-egyeseket, melyeket tizesével lehet beváltani nagy jegyre, az öreg tyúkok azonban kedves ajándékaikkal - igazán ártatlan dolgokról, mindennapos jelképekről van csupán szó - egyből nagy jegyet kaphatnak. S hogy a gyerekek világlátása cizelláltabb legyen, ezt még külön, tanerőnként másképp, kommentálják is.
Milyen kár, hogy a vámos alapvető szemléletén ez már mit sem változtat, s a girbe-gurba sorok immár kiegyenesíthetetlenek! Ha a latin mondás teljesen igaz lenne - hiszen ismerem pótkotlós anyóka ugyanilyen korbeli tanítónénijét - Ő még elvek és szeretet szerint nevelné a tanítványt, ahogy őt is nevelték. A tanítónéni azonban az életnek tanult, s most mindent szigorúan a gyakorlat szerint ad immár tovább. Jó váltást, kis vámosok!
...hanem az életnek tanulunk - ... sed vitae discimus. Hogy miket ki nem találtak ezek a klasszikus, latin elmék! Vagy nem egészen így gondolták?
- DI -