Élménybeszámoló Chiléből (4)

Levelek a világ végéről… a világ végére

Chile északi részébe legkönnyebben a pánamerikai országúton, vagy repülőgéppel lehet eljutni. Mivel a távolságok rendkívül nagyok (Chile mintegy 5 ezer km hosszúságban terül el a Csendes-óceán partja mentén és a nagyobb városok között a távolság rendszerint több száz km), az autózás pedig elég hosszú időt vesz igénybe, nagyon sokan a légi járatokat használják. A nagy keresletre való tekintettel a légitársaságok aránylag olcsón kínálják szolgáltatásaikat, s az állami légitársaság mellett több magántársaság is működik.

Nem gond tehát Copiapoban felszállni a repülőgépre és Antofagasta, valamint Iquique érintésével eljutni Arica-ba, Chile legészakibb városába. Innen már csak egy ugrás Bolívia és Peru, a tiwanakuk és az inkák birodalma. Chilében a belföldi légitársaságok szinte kizárólag amerikai gyártmányú repülőgépeket üzemeltetnek, ezek közül is a legnépszerűbbek a Boeing 707-esek.

A copiapoi repülőtérről való felszállás után a gép mindvégig az óceán partja közelében repül, így alkalmunk van jól megfigyelni a part mentén húzódó ún. Parti Kordillerákat, a mögöttük kelet felé húzódó Központi Medencét és a távolban felsejlő Magas Kordillerákat. Szinte sehol egy fűszál, egy bozót, ne adj Isten, egy magányos fa. Felülről is félelmetes az Atacama sivatag.

Nyugat felé az óceán végtelen víztükre csillog a lenyugvó nap bíborvörös fényében. Nem sok ideig lehet így merengeni, mert 35 percnyi repülés után a gép máris leszálláshoz készülődik Antofagasta- ban. A repülőtér a várostól jó messze, a Mejillones félszigeten van. A főbejárat felett több méteres óriásplakát tudatja, hogy megérkeztünk a chilei bányászat fővárosába. Ez nem túlzás, ha arra gondolunk, hogy a város környékén, az Andok 3000-4000 m-es magaslatain találhatók Chile legnagyobb arany- és rézbányái. A legtöbb Chilében tevékenykedő külföldi cégnek Antofagastában is vannak kirendeltségei.

A város óriási kikötője a hatalmas óceánjárók, tartályhajók és ércszállítók útvonalainak metszéspontjában van, illetve azok kiinduló- és végpontja. A legnagyobb bányáknak saját kikötőjük van, és az Andokban kitermelt és helyben dúsított rézércet több tíz km hosszú vezetékeken egyenesen a kikötőbe irányítják. Ott behajózzák, és néhány nap múlva már valamelyik amerikai vagy japán üzemben dolgozzák fel.

Antofagasta Chile második legnagyobb városa, de a környéken 200 km- es körzetben nincs földművelésre alkalmas völgy. Ennek ellenére az üzletek roskadoznak az árutól, éppen úgy, mint Nyugat-Európa bármely nagyvárosában. A város központi tere, a Plaza de Armas, mindössze néhány száz méterre fekszik a parttól, ezért a teret díszítő óriáspálmák lombjai között rengeteg sirály és egyéb halászó madár tanyázik. A tér közepén a londoni Big Ben kicsinyített mása áll, és ugyanúgy üti a pontos időt, mint az eredeti. Az antofagastai angol kolónia építette 1911-ben, a város alapításának 100. évfordulóján. A Big Ben-nel szemben a római katolikus katedrális gyönyörű, spanyol stílusú épülete fehérlik.

Bár az eső itt ismeretlen fogalom, a település mégis nagyon kedves, hangulatos és az éghajlata is rendkívül kedvező. Antofagasta számára a legnagyobb veszélyt a földrengések jelentik, hiszen erősen szeizmikus zónában található. Talán még veszélyesebb a városra a földrengést követő árhullám, a tsunami lehetősége - és mindenki csak reménykedik abban, hogy nem fog bekövetkezni. Néhány kilométerre északra húzódik a Baktérítő képzeletbeli vonala, a helyet azonban mindössze egy eléggé kicsi tábla és egy semmitmondó kőtömb jelzi.

Antofagasta és Arica között mintegy 600 km-en át nincs egyéb, mint a sivatag. Némi változatosságot az a pár transzverzális völgy jelent, ahol némi növényzet is fellelhető, sőt itt-ott parcellák művelésével is foglalkoznak zsebkendőnyi területeken. No meg természetesen Iquique, a szintén több százezres város, amelyet a chilei történelemkönyvek hős városként emlegetnek. Itt zajlott ugyanis 1879- ben a híres iquique-i csata, a csendes-óceáni háború legemlékezetesebb momentuma. A chilei és perui ármádia csapott össze. A győztes csata nyomán Arturo Pratt fregatt-kapitány chilei nemzeti hős lett, és a chileiek végleg bekebelezhették e nyersanyagokban nagyon gazdag területeket. A háború oka, mint szinte mindig, gazdasági jellegű volt. A tét: ki fogja kézben tartani az abban az időben rendkívül értékes nyersanyagnak számító chilei salétrom bányászatát és piacát. Iquique ma a chilei hadiflotta egyik fellegvára, szabadkikötő, annak minden előnyével. Szabadpiacán rendkívül olcsón és persze vámmentesen lehet hozzájutni mindenféle külföldi áruhoz.

Valdman István, Chile
(Bányavidéki Új Szó - Románia)