Élménybeszámoló Chiléből (5)

Levelek a világ végéről… a világ végére

Chile északi nagyvárosának, Arica-nak is van mivel büszkélkednie. Elsősorban azzal, – amit a város bejáratainál óriási pannók hirdetnek – hogy az örök tavasz városa. Ez teljesen helytálló, hiszen a hőmérséklet ingadozásai minimálisak, és mindig kellemes, tavaszias meleg van. A sivatagból lefutó két nagyobb völgyben évente 2-3 alkalommal is vetnek és takarítják be a termést. A kukoricát például háromszor szedik.

A város szimbóluma az "El Morro", vagyis a bástya, amely egy óriási sziklakiszögellés a város déli szélén az óceán partján, és tényleg úgy néz ki, mint egy bevehetetlen bástya. Az ún. Csendes- óceáni csatában ez a szikla képezte az egyik legfőbb hadászati stratégiai pontot. Miután a chileiek kezébe került, a győzelem szimbólumává vált.

Az óceán partja mentén húzódó várost az 1885-os erős földrengés és az azt követő árhullám, a tsunami, szinte teljesen romba döntötte. Ma is megtekinthető az a hajóroncs, amelyet az árhullám több mint egy kilométer távolságra vetett a partra. Az árhullám visszavonulása után a hajó a szárazon maradt és ma turisztikai látványosság.

Az 50-es években az akkori chilei elnök Arica városát szabadkikötőnek nyilvánította, az ezzel járó jelentős adókedvezményekkel együtt. Az intézkedés óriási lendületet adott a városnak, ami tulajdonképpen ma is érezhető, annak ellenére, hogy időközben ezt a kedvezményt megszüntették.

Egyébként, mint köztudott, Arica látta vendégül az 1962-es chilei labdarúgó világbajnokság egyik selejtező csoportjának a mérkőzéseit.

A városba és az óceánba lefutó Azapa völgy abszolút különlegesség a látogatók számára. A völgy egy kb. 60 km hoszszúságú oázis-szalag a kietlen sivatagban. A virágzó ültetvények nagy része az olasz bevándorlók kezében van, ők ennek a vidéknek a "bolgárkertészei". A legegzotikusabb gyümölcsöket lehet itt kóstolgatni az év minden szakában, mint például: maracuya, guayaba, mango, ananász, de a közönségesebb mandarint, narancsot, citromot is.

Az Azapa völgye régészeti nevezetesség is. Itt találták meg ugyanis azt a mintegy 10 ezer éves emberi koponyát, amely a kutatások mai állása szerint azt bizonyítja, hogy ezen a vidéken laktak Dél- Amerika talán "legősibb" őslakói. A koponya, és az azt követő évezredek-évszázadok antropológiai emlékei (pl. épségben megmaradt múmiák) egy jól berendezett múzeumban tekinthetők meg.

A völgyben autózva az északi (tehát napsütötte) hegyoldalakon érdekes rajzolatok, az ún. geoglif-ek tekinthetők meg. A geoglifek a hegyoldalakba kődarabokból kirakott állati (elsősorban láma, hal, sas) és emberi alakok, amelyek mindegyikének jól meghatározott jelentése van. A geoglifek az inkák által használt útvonalakat "diszítették" és az Andokból az óceán felé leereszkedő karavánok számára eligazító jelzéseket tartalmaznak. Érdekes "apróság" az, hogy a felhasznált kődarabok az Andok 3-4000 méteres magaslatairól származnak. Az eróziónak jól ellenálló magmás kőzetek, amelyeket a sivatag szélsőséges időjárási körülményei nem mállasztottak szét.

Valdman István, Chile
(Bányavidéki Új Szó - Románia)