CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. május 6., hétfő, Ivett, Frida napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Szomszédvár - Régió  

Élménybeszámoló Chiléből (6)

Levelek a világ végéről… a világ végére

Élménybeszámoló Chiléből (6)

Az Aricaban tartózkodó turista nem hagyhatja ki a Chungara-tó megtekintését. A Chungara-tó ugyanis az Andok magasfennsíkján, 4520 méteres magasságban, az altiplanon található, így a világ legmagasabban fekvő tava. Az egynapos autóbusz-kirándulás során tehát a tengerszintről felkapaszkodunk 4500 m magasságba, majd onnan vissza, a tengerszintre. Nem mindennapi élmény és megerőltetés az emberi szervezet számára. Minden ember szervezete másképpen reagál erre a különleges próbára, de általános jelenség az erős fejfájás, aluszékonyság.

Az Arica-t Bolívia fővárosával, La Paz-zal összekötő országút a Valle de la Lluta völgyében kapaszkodik fel az Andokba. Az első 40-50 kilométeren jól megművelt parcellák és gyümölcsösök között haladunk, amint azonban elérjük az ún. középfennsíkot, a völgy elszűkül, a növényzet egyre ritkul, hamarosan már csak sivatag látható.

A körülbelül 3000 m-es magasságban egyedülálló a látvány. A hegyoldalakon és a völgyekben az egyébként rendkívül ritka Candelaria óriáskaktuszok figyelhetők meg, magasságuk eléri a 3,5 métert, törzsük átmérője pedig akár az egy métert is. Alakjuk leginkább egy többkarú gyertyatartóra emlékeztet. Néhány km-rel feljebb egy útszéli fogadóhoz érünk, amely az egyedüli lakott pont ebben a sivatagban. A fogadónak a hófödte csúcsok felé néző terasza a Candelaria kaktusz szárából készült, rendkívül könnyű és esztétikus. A fogadó tulajdonosa egy kék szemű, olasz származású, örökké mosolygó chilei sivataglakó, aki kreolbőrű chilei feleségével és gyermekeivel él ebben a pusztaságban. Távol minden lakott helytől, de – az itt megpihenő utazók jóvoltából – örökké kapcsolatban állva a világgal. A fogadó és környéke nagyon ízlésesen van elrendezve. A tulajdonos sajátkezűleg süti a kemencében a finom lepényt, amelyhez a kokacserje leveléből főzött teát szolgál fel. Ez egyebként javallott is, mivel serkenti a vérkeringést és vérnyomásszabályzó hatása van, átsegítve ezzel az embert a nagy magasság és ritka levegő okozta rosszulléten. Az életet jelentő víz több km hosszú privát vezetéken a hegyekből érkezik, ahol a hóolvadás nyomán gyűlik össze és nem párolog el a sivatag forróságában.

Tovább folytatva utunkat, Putre városához érünk, amely a 6132 m magas Parinacota vulkán tövében húzódik meg. A 3500 m magasan fekvő városka körül hasonló, sziklába vájt teraszok láthatók, mint amilyeneket 500-600 évvel ezelőtt az inkák használtak. Ez nem is csoda, hiszen már az inkák földjén vagyunk. Az emberek vonásai összetéveszthetetlenek, az öltözékuk is a hagyományos, keveset változott errefelé a világ. Az út mentén lámák, guanac-ok, vicuná-k legelésznek békésen, és szürcsölgetik a hóolvadás nyomán csordogáló vizet. Putre városka építészete már a spanyol hódítás jeleit viseli, az épületek hófehérre meszeltek, a kis római katolikus templom és a harangláb éppen olyan, mint amilyeneket a mexikói filmekben látni.

Putre városát elhagyva, rövid időn belül 3800-4000 m magasságban az ún. altiplano következik. Ez egy óriási kiterjedesű, lényegében sík terület, amelynek szélein koszorúszerűen szöknek ég felé a hatezer métert is meghaladó, kúp alakú, örökké hófödte vulkánok, amelyek közül néhány ráadásul füstölög is. A látvány szédületes, de a szédülés nemcsak emiatt fogja el az embert, hanem a nagyon ritka levegő miatt is. Az altiplano ezen részének gyöngyszeme Parinacota városa, az égbe nyúló Parinacota és Pachayata vulkánok tövében. A város 4392 m magasságban fekszik. Igaz, a város elnevezés (mert hivatalosan annak számít) kissé túlzás, hiszen mindössze néhány száz lélek lakja. A kis település mértani központjában található a XVII. századbeli, koloniális stílusban épült templom. A kívül-belül hófehérre meszelt épület a környező keskeny sikátorokkal és kis házakkal varázslatos együttest alkot, nem véletlenül nemzeti műemlék. A templom melletti piactéren hosszú bazársorok húzódnak, ahol az altiplano művészetének és színeinek egész kavalkádja fogad. Itt olcsón lehet inka motívumokkal díszített kötött pulóvereket, sálakat, sapkákat, kesztyűket vásárolni.

A városka szélén, a bekötőút mentén természetesen nem hiányozhat a labdarúgópálya sem. A stadion játéktere döngölt föld, itt-ott fűcsomókkal. Néhány száz nézőt befogadó lelátója is van. Kérdés, ki az, aki képes ezen a pályán 4400 méteres magasságban 90 percet szaladni? Én magam 100 méter könnyű futás után már alig kaptam levegőt. Nem hiszem, hogy tévednék, mert a világ legmagasabban fekvő stadionjában volt alkalmam néhány percet edzeni... Parinacota városától már csak egy ugrás a 4517 m magasságban fekvő Chungara tó, amely szintén világrekordot dönt, hiszen a világ legmagasabban fekvő tava. A mintegy 22 négyzetkilométer területű tó vizében tökéletesen visszatükröződik a Parinacota vulkán fehér kúpja. A tó vizén vadrécék, sőt flamingók úszkálnak.

Ebben a magasságban tényleg minden lépést jól meg kell gondolni. Amikor rövid nézelődést és fényképezést követően levegő után kapkodva visszatértem a parkolóban várakozó autóbuszhoz, nem lepődtem meg a látványon: a gyerekek és az idősebb utasok (mint kiderült, ők már ki sem szálltak megcsodálni a tavat) úgy aludtak, mint a tej, s visszafelé az úton Arica-ig már fel sem ébredtek.

Valdman István, Chile
(Bányavidéki Új Szó - Románia)



1999. december 22., szerda 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület