Élménybeszámoló Chiléből (6)

Levelek a világ végéről… a világ végére

Az Aricaban tartózkodó turista nem hagyhatja ki a Chungara-tó megtekintését. A Chungara-tó ugyanis az Andok magasfennsíkján, 4520 méteres magasságban, az altiplanon található, így a világ legmagasabban fekvő tava. Az egynapos autóbusz-kirándulás során tehát a tengerszintről felkapaszkodunk 4500 m magasságba, majd onnan vissza, a tengerszintre. Nem mindennapi élmény és megerőltetés az emberi szervezet számára. Minden ember szervezete másképpen reagál erre a különleges próbára, de általános jelenség az erős fejfájás, aluszékonyság.

Az Arica-t Bolívia fővárosával, La Paz-zal összekötő országút a Valle de la Lluta völgyében kapaszkodik fel az Andokba. Az első 40-50 kilométeren jól megművelt parcellák és gyümölcsösök között haladunk, amint azonban elérjük az ún. középfennsíkot, a völgy elszűkül, a növényzet egyre ritkul, hamarosan már csak sivatag látható.

A körülbelül 3000 m-es magasságban egyedülálló a látvány. A hegyoldalakon és a völgyekben az egyébként rendkívül ritka Candelaria óriáskaktuszok figyelhetők meg, magasságuk eléri a 3,5 métert, törzsük átmérője pedig akár az egy métert is. Alakjuk leginkább egy többkarú gyertyatartóra emlékeztet. Néhány km-rel feljebb egy útszéli fogadóhoz érünk, amely az egyedüli lakott pont ebben a sivatagban. A fogadónak a hófödte csúcsok felé néző terasza a Candelaria kaktusz szárából készült, rendkívül könnyű és esztétikus. A fogadó tulajdonosa egy kék szemű, olasz származású, örökké mosolygó chilei sivataglakó, aki kreolbőrű chilei feleségével és gyermekeivel él ebben a pusztaságban. Távol minden lakott helytől, de – az itt megpihenő utazók jóvoltából – örökké kapcsolatban állva a világgal. A fogadó és környéke nagyon ízlésesen van elrendezve. A tulajdonos sajátkezűleg süti a kemencében a finom lepényt, amelyhez a kokacserje leveléből főzött teát szolgál fel. Ez egyebként javallott is, mivel serkenti a vérkeringést és vérnyomásszabályzó hatása van, átsegítve ezzel az embert a nagy magasság és ritka levegő okozta rosszulléten. Az életet jelentő víz több km hosszú privát vezetéken a hegyekből érkezik, ahol a hóolvadás nyomán gyűlik össze és nem párolog el a sivatag forróságában.

Tovább folytatva utunkat, Putre városához érünk, amely a 6132 m magas Parinacota vulkán tövében húzódik meg. A 3500 m magasan fekvő városka körül hasonló, sziklába vájt teraszok láthatók, mint amilyeneket 500-600 évvel ezelőtt az inkák használtak. Ez nem is csoda, hiszen már az inkák földjén vagyunk. Az emberek vonásai összetéveszthetetlenek, az öltözékuk is a hagyományos, keveset változott errefelé a világ. Az út mentén lámák, guanac-ok, vicuná-k legelésznek békésen, és szürcsölgetik a hóolvadás nyomán csordogáló vizet. Putre városka építészete már a spanyol hódítás jeleit viseli, az épületek hófehérre meszeltek, a kis római katolikus templom és a harangláb éppen olyan, mint amilyeneket a mexikói filmekben látni.

Putre városát elhagyva, rövid időn belül 3800-4000 m magasságban az ún. altiplano következik. Ez egy óriási kiterjedesű, lényegében sík terület, amelynek szélein koszorúszerűen szöknek ég felé a hatezer métert is meghaladó, kúp alakú, örökké hófödte vulkánok, amelyek közül néhány ráadásul füstölög is. A látvány szédületes, de a szédülés nemcsak emiatt fogja el az embert, hanem a nagyon ritka levegő miatt is. Az altiplano ezen részének gyöngyszeme Parinacota városa, az égbe nyúló Parinacota és Pachayata vulkánok tövében. A város 4392 m magasságban fekszik. Igaz, a város elnevezés (mert hivatalosan annak számít) kissé túlzás, hiszen mindössze néhány száz lélek lakja. A kis település mértani központjában található a XVII. századbeli, koloniális stílusban épült templom. A kívül-belül hófehérre meszelt épület a környező keskeny sikátorokkal és kis házakkal varázslatos együttest alkot, nem véletlenül nemzeti műemlék. A templom melletti piactéren hosszú bazársorok húzódnak, ahol az altiplano művészetének és színeinek egész kavalkádja fogad. Itt olcsón lehet inka motívumokkal díszített kötött pulóvereket, sálakat, sapkákat, kesztyűket vásárolni.

A városka szélén, a bekötőút mentén természetesen nem hiányozhat a labdarúgópálya sem. A stadion játéktere döngölt föld, itt-ott fűcsomókkal. Néhány száz nézőt befogadó lelátója is van. Kérdés, ki az, aki képes ezen a pályán 4400 méteres magasságban 90 percet szaladni? Én magam 100 méter könnyű futás után már alig kaptam levegőt. Nem hiszem, hogy tévednék, mert a világ legmagasabban fekvő stadionjában volt alkalmam néhány percet edzeni... Parinacota városától már csak egy ugrás a 4517 m magasságban fekvő Chungara tó, amely szintén világrekordot dönt, hiszen a világ legmagasabban fekvő tava. A mintegy 22 négyzetkilométer területű tó vizében tökéletesen visszatükröződik a Parinacota vulkán fehér kúpja. A tó vizén vadrécék, sőt flamingók úszkálnak.

Ebben a magasságban tényleg minden lépést jól meg kell gondolni. Amikor rövid nézelődést és fényképezést követően levegő után kapkodva visszatértem a parkolóban várakozó autóbuszhoz, nem lepődtem meg a látványon: a gyerekek és az idősebb utasok (mint kiderült, ők már ki sem szálltak megcsodálni a tavat) úgy aludtak, mint a tej, s visszafelé az úton Arica-ig már fel sem ébredtek.

Valdman István, Chile
(Bányavidéki Új Szó - Románia)